Évközi hatodik hét szerdája

Évközi hatodik hét szerdája

Nikodémiai Szent Julianna vértanú szűz emléknapja

A világi hívek emlékezete

A mennyek országa hasonlít a kovászhoz,

Amelyet fogott az asszony,

Belekeverte három mérő lisztbe,

S az egész megkelt tőle.

Könyörögjünk!

Istenünk, te azt akarod, hogy az evangélium ereje kovászként járja át a világot. Add, hogy a krisztusi lélek töltse el azokat, akik az élet forgatagában és a földi gondok között élnek, és e világi tennivalóik végzésével is a te országodat építsék. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„Interrogavit eum si quid videret.”

(Márk 8, 23c.)

„Látsz-e valamit?” Teszi fel a kérdést a mi Urunk, Jézus Krisztus annak a vak embernek, akit Betszaidában vezettek hozzá gyógyulás céljából. Az evangéliumi történetnek az a legnagyobb érdekessége, hogy egyedül csak Márk evangéliumában olvashatunk a betszaidai vak meggyógyításáról. Jézus Krisztus oly sokszor tett csodát, oly sokszor gyógyított rögtön, gondolkodás nélkül, mégis ebben az esetben kivezeti a beteget a tömegből, a faluból, hogy elkerülje a csődületet és kettesben maradjon a beteggel. És a Mester az evangéliumi történet végén még ezzel sem elégszik meg, hanem a lelkére köti a meggyógyult embernek, hogy a csodáról senkinek se beszéljen a falujában. Valljuk meg őszintén Testvéreim, hogy egy vak váratlan meggyógyulásának bizony egy faluban vajmi kevés esélye van arra, hogy titokban maradhasson. Hát még akkor, ha ezt a csodálatos gyógyulást egy olyan ismert személy hajtja végre, mint a názáreti Jézus. Az is érdekes, hogy újfent vak meggyógyítására vállalkozik Jézus Krisztus. Talán azért is gyógyított meg oly sok vakot, hogy ezzel is érzékeltesse a tanítványai és minden hívő ember számára a látás fontosságát. Mai korban a tudomány és a szemsebészet már olyan fejlett, hogy bizony kevés rosszul látó ember nem képes látni műtét, vagy szemüveg nélkül. A Mester azonban, és elsősorban nem a fizikai vakságról akar nekünk itt példát adni, hanem sokkal inkább a lelkivakságról, amelyben viszont az emberek 90% szenved. Anyagi társadalmunkban vakság helyett inkább csőlátásunk van, mert csak azt látjuk meg, amit meg akarunk látni, amit megtudunk fogni, amit egyéb érzékszervünkkel is érzékelni tudunk. Az igazi látás viszont az, amikor a természetfeletti dolgokat is képesek vagyunk meglátni és felfogni. Ha nemcsak a pénztárcánkban, a könyvekből tanultakban hiszünk, hanem abban is, ami nem érzékelhető, de mégis létezik azok számára, akik a hit szemével látják a világot. Betszaida egy olyan falu, amelyet Jézus Krisztus, később hitetlennek nevez. Talán ezért is történik az a történetben, hogy nem a tömegben , sokak szeme láttára gyógyít, hanem félrevonultan. Más esetekben a gyógyuláshoz elég, ha a ruhája szélét érintették, vagy elég volt egy pillantása, néhány hittel összefüggő szava, itt azonban megérinti a beteget és nyálával megkeni a vak szemeket. A beteg nem gyógyul rögtön, az embereket fának nézi. Ekkor Jézus ráteszi a kezét, és a vak ember azonnal tisztán lát.

A nyál fontos az ember számára. E nélkül nincs emésztés, az elfogyasztott étel nem épül be a szervezetbe. Jel lesz a két gyógyításnál, mert ezzel kezdődik a természetfeletti élet, a hittel. Majd az istenemberi kéz befejezi a teljes gyógyítást.

A meggyógyult vakot Jézus Krisztus nem engedi vissza a hitetlen Betszaidába. Helyette inkább hazaküldi, amiből megtudhatjuk, hogy nem is odavalósi volt, csupán a gyógyulás reményében ment a jézusi úton. Testvéreim alkalmazzuk a magunk életére mi is mindezt: ne legyünk süketek és vakok, lássuk meg a természetes világon túli isteni világot minden nap, amikor felébredünk, és értsük meg, hogy mindennapunk azért jön el, hogy a szeretett gyakoroljuk, és a krisztusi utat kövessük. Ettől a céltól semmi sem szabad, hogy eltérítsen bennünket, ahogyan a ma ünnepelt szent Juliannát sem tudta semmi féle ördögi praktika eltéríteni a krisztusi úttól.

Jámbor kalandregénnyé vált legendáját az Érdy-kódexben olvassuk: Juliannát pogány fejedelemnek adják feleségül. Mivel addig nem akar házaséletet élni, amíg vőlegénye meg nem tér, ez börtönbe veti. Megkínoztatja: fél napon hajánál fogva felfüggeszteté és olvasztott ónat entete ő fejére. Nem árt neki. Erre férje sötét börtönbe veti, és vasláncra vereti. Most a pokolbeli ördög angyal képében azt tanácsolja neki, hogy okosságból mégis áldozzon az isteneknek. Juliannát égi szózat világosítja föl, hogy ne higgyen neki. Erre az ördögöt színvallásra kényszeríti, majd megkötözi, és vaslánccal megostorozza. Az ördög rimánkodik, de Julianna a piacon végigvonyá és annak utána egy nagy mély sárba veté.

Ezután a fejedelem kerékbe töreti, Isten azonban angyalát küldi hozzá. Ezután olvasztott ónnal telt fazékba veti, Julianna azonban miként egy nemes kies feredőben feredik vala. Végül nyakát véteti. Utolsó útján az ördög fekete gyermek képében megjelenik és a poroszlókat biztatja. Julianna ráveti a szemét, mire az ördög észvesztve menekül. A fejedelem közben hajóra száll, a kivégzés pillanatában azonban nagy szélvész támad. A gálya elmerül, a király meg kísérete pedig belepusztul a tengerbe. Amikor tetemüket a víz kiveti, vadak, madarak szaggatják szét.

Mindezekből érthető, hogy Juliannát megláncolt ördöggel szokták ábrázolni.

305-ben Diocletianus császár uralkodása idején halt vértanúhalált. Julianna halálakor, de már életében is látta az örökkévalót, mert hűen ragaszkodott ahhoz, még a haláltól sem félve. Tőle nyugodtan megkérdezhették volna: „Látsz-e valamit?” S ha ezen az éjszakán tőlünk is meg kérdeznék ugyan ezt vajon mi mit felelnénk rá: Mi vajon láttunk-e valamit?

Imádkozzunk:

Istenünk, kegyelmed bőségéből merítve kérünk, hogy a szentségi lakoma erejével erősítsd meg híveidet, akiket a világi ügyek hivatásszerű szolgálatára szántál, hogy tegyenek lankadatlanul tanúságot az evangélium igazságáról, és Egyházadat a világi ügyek intézésében mindig hatékonyan képviseljék. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!