Advent első hetének péntekje

Advent első hetének péntekje



Xavéri Szent Ferenc misszionárius áldozópap



Ezek a szent férfiak, akik Isten barátai lettek,
és Isten igazságának hirdetése által
szereztek dicsőséget maguknak.



Könyörögjünk!

Istenünk, te Xavéri Szent Ferenc áldozópap idehirdetésével számos népet térítettél a hitre. Add, hogy az ő buzgó hite lángoljon híveid lelkében, és az Anyaszentegyház örömmel láss maga körül sok hűséges gyermekét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen!



Krisztusban szeretet Testvéreim!

Ma nem csak advent első hetének péntekje, nem csak Xavéri Szent Ferenc misszionárius áldozópap emléknapja van, hanem első péntek is, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedésére és kereszthalálára is emlékezünk. Xavéri Szent Ferenc, akiről ma megemlékezünk a missziók védőszentjeként ismeretes előttünk. A jezsuita szerzetes, áldozópap egyetemet végzet és gazdag nemesi családból való származása olyan lehetőségeket adott számára, amely dicsőségre, az emberek tiszteletére hívta meg. Csakhogy Ferenc nemet mondott erre a meghívásra és a főpapság felé vezető út helyett, egy keskeny, sziklás ösvényt választott, amely a nélkülözés, a szegénység, a kitaszítottság ösvénye volt. Az egyetem és a fiatal kor gazdag léha élete után váratlanul nyílt ki az ő szeme is, ahogy az evangéliumban szereplő vakoké is. A hit, amely megérintette Ferencet, a betlehemi jászol és istálló egyszerűségének hite volt. Ezt még tetézte azzal is, hogy olyan országokba és olyan népek közé ment Isten világosságának hirdetésére, ahol a kereszténység még csak hírből ismert volt. Tisztában volt e küldetésnek a veszélyeivel és kilátásaival, de a látást, amelyet ő megkapott nem akarta magába tartani, úgy érezte el kell vinnie minden ember számára a világ legeldugottabb pontjára is. Mert valójában Testvéreim nyitott szemmel járni a világban nem azt jelenti, hogy az ember mindig mindent észrevesz, és ha észrevesz, akkor szóvá is tesz, hanem azt, hogy látja az emberi élet lényegét. A vakság e téren végzetes is lehet, mert ha földi élete során az ember nem találja meg az üdvösségre vezető utat, akkor minden addigi erőfeszítése, az emberi lélek minden szépsége és jósága odaveszik örökre. Sokan fáradoznak azon, hogy felnyissák szemüket, de még többen vannak, akik még le is kötik azt, csakhogy ne keljen meglátniuk az élet igazságait. Ha úgy érezzük, hogy a mi szemünk sem nyílott még fel teljesen, még mi is rászorulunk némi látás élesítésre, akkor ügyeljünk azonban arra, hogy kit és mit engedünk közel a szemünk világához. Egyszerű példa az ószövetségi teremtés könyvéből, amikor az beszámol arról, hogy ősszüleinknek, Ádámnak és Évának is felnyitották a szemét: csak hogy azok nem láttak meg mást ezáltal, csupán mezítelenségüket, esendő, kiszolgáltatott emberi mivoltukat. És miért? Mert az ő szemüknek a felnyitója a kígyó volt, aki az Istenlátás helyett, a földi esendőséget láttatta meg velük. Amikor azonban Jézus Krisztus nyitja meg a vakok szemét, akkor azok a hitük szerint fognak látni. Xavéri Szent Ferenc missziók és az újságírók védőszentjeként ennek a látásnak volt a birtokában. Őt kérjük a mai napon imáinkban, hogy segítsen rajtunk gyarló embereken, hogy ne csupán az emberi meztelen valóságot, hanem a mennyei kegyelem köntösét is megláthassuk.

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk, ez a szentáldozás gyújtsa lángra bennünk azt a buzgó szeretetet, amely Xavéri Szent Ferencet hevítette a lelkek üdvözítésének szolgálatában: add, hogy keresztény hívatásunkhoz egyre méltóbb élettel a jó ügy munkásaink megígért jutalmat vele együtt elnyerhessük. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!