RÓMAI SZENT MARCELLIN áldozópap és
RÓMAI SZENT PÉTER ördögűző
Június 2.
+ 303.
A római keresztény közösség minden bizonnyal ismert tagjai lehettek a harmadik század második felében. Buzgalmukkal és jámborságukkal tiszteletben álló személyek lehettek a közösség tagjai között.
A két vértanú, Marcellin és Péter neve szerepel a szentmise ősi, római kánonjában, ebből biztosra vehetjük, hogy mindketten római polgárok lehettek. Megbízható hagyomány e vértanú-párról természetesen ugyanúgy alig áll rendelkezésünkre, mint Ágnes, Nereus és Achilles vagy Pongrác vértanúságáról. Föltehetően 500 táján készült szenvedéstörténetük jól tájékozottnak és beszédesnek mutatkozik. Formája szerint épületes, dicsőítő irat a vértanú-tisztelet szolgálatában. Történeti hitelességét azonban már nincs módunk megítélni. A két vértanú -- az írás szerint -- római klerikus volt: Marcellin áldozópap, Péter pedig exorcista (ördögűző). Diocletianus császár üldözésének idején szenvedhettek vértanúhalált. Minden bizonnyal az okozta a halálukat, hogy túl ismertek és népszerűek voltak Rómában és így rajtuk keresztül igyekeztek példát statuálni a többi keresztény számára.
Damasus pápa 384-ben azt állítja a két római vértanú sírfeliratában, hogy haláluk és temetésük történetét a kivégző hóhértól, Dorotheusztól hallotta: ,,amikor még gyermek voltam''. A hóhérjuk megbánta tettét és maga is keresztény hitre tért. Helyi tiszteletüket Rómában ki lehet mutatni, sírjukat a Via Labicanán lévő temetőben tisztelték. Konstantin császár bazilikát építtetett oda, melyhez hozzáépíttette anyjának, Ilonának a mauzóleumát. A két szent ereklyéi 827-ben a Majna menti Seligenstadtba kerültek.
A két római vértanú életéből a legendás szenvedéstörténet épületes részleteket beszél el:
Amikor Pétert bebörtönözték, megnyerte fogolytársai és őrei bizalmát. Arthemius felügyelő is elpanaszolta gondját: van egy lánya, akit megszállva tart a gonosz lélek. Péter ajánlkozott, hogy Krisztus nevében meggyógyítja. Arthemius azonban nem akarta elhinni, hiszen ha Péter Istene olyan erős volna, akkor először nyilván saját szolgáit szabadította volna ki a bilincsekből. De Péter bátorította őt, hogy higgyen Isten erejében. Akkor a börtönfelügyelő kettős láncot hozott, és a szentre zárta: ,,Ha Istened kiszabadít ebből a kötelékből, és meggyógyítja a lányomat, hinni fogok Krisztusban.''
A következő éjszaka Péter szabadon, kereszttel a kezében lépett a kételkedő elé, kinek a lánya is teljesen meggyógyult. Arthemius egész házanépével rögtön kérte a keresztséget, és szabadon engedte a keresztény foglyokat, azokkal együtt, akik meg akartak keresztelkedni. Marcellinus, aki papként ugyanabban a börtönben volt, mindnyájukat megkeresztelte.
Amikor a bíró megtudta, hogy Marcellin és Péter megkeresztelte a felügyelőt és más foglyokat, és mindnyájan szabadok, sietve újra elfogatta és egy szigorúbb börtönbe záratta őket. Jöttek a kínzók: Marcellint üvegcserepekre fektették, Pétert kalodába zárták. Az Úr angyala azonban éjjel kiszabadította őket a börtönükből, és megparancsolta nekik, hogy továbbra is erősítsék a keresztény népet szóval és tettel. Mindenekelőtt Arthemius bátorítására siettek, akinek szintén meg kellett ízlelnie a bíró haragját: családjával együtt megkövezték. Végül Marcellint és Pétert egy sötét erdőbe hurcolták, mintegy hárommérföldnyire Rómától. Itt nekik kellett megásniuk a saját sírjukat, amit nagy örömmel tehettek meg, mert már várták Jézus Krisztus vértanúságát. Ott lefejezték őket és elhantolták bízva abban, hogy a keresztény közösség nem talál rájuk és nem válnak mártirrá. Két nő Lucilla és Firmina azonban, akik a keresztény közösség tagjai voltak a vértanúk halálát követő éjszaka látómásban, isteni kinyilatkoztatásban részesültek a vértanúk holtestének hollétéről. Felkutatták azt és méltó módon helyezték örök nyugalomra a Via Labicanán, ahol zarándokhely alakult ki. A kilencedik században 827-ben IV. Gergely pápa elküldte a vértanú szentek relikviáit Nagy Károly titkárának, történetírójának Einhardnak Strassbourgba, ahol Malinheim néven templomot építettek tiszteletükre, ma ez a hely Seligenstadt nevet viseli. Itt számos csodálatos gyógyulás történt, amelyet fel is jegyeztek. Csontjaik több darabja aztán egy másik kolostorba Achaffenburgba kerültek 829-ben. Einhard ennek a kolostornak lett az apátja. Vannak ugyan, akik úgy vélik, hogy a szentek ereklyéi nem ajándékba kerültek oda, hanem egyszerűen elrabolták azokat Einhard megbízásából, aki Ratleic diakónust bízta meg ezzel a küldetéssel. Neki egy Deusdona nevű rossz hírű asszony segített, aki járatos volt a katakombákban.
Siricus pápa már a negyedik században, tehát nem sokkal vértanú, haláluk után templomot építetett sírjuk felett. III. Gergely pápa átépítette azt. 1256.-ben IV. Sándor pápa ismét felújítatta immár székesegyházukat. A jelenleg is itt álló templom XIV Benedek pápa elképzelései szerint épült meg 1751-ben, és a karmeliták rendje kapta azt meg, amelyben azok szolgáltak 1906-ig. 1911-től az egyházmegye papsága teljesít benne szolgálatot. Ma Torino nyugalmazott érseke a szlovén származású vezeti Aloysius Matthew Ambrozic.
A legenda még arról is tud, hogy a hóhér látta, amint lelküket angyalok kísérték az égbe. Akkor ő is eljutott a hitre.
A keresztény művészetben a két vértanút mindig együtt ábrázolják. Középkorú, rövid szakállt viselő papként, akik együtt tartják a vértanúság pálmáját.
Jelképük: Könyv, írástekercs, pálma, kehely, kereszt, kard
Istenünk, aki Szent Marcellin és Szent Péter vértanúid dicsőséges hitvallásának emlékezetét erősíted bennünk és oltalmunkra fordítod, kérünk, segíts, hogy követésük előbbre vigyen, és közbenjárásuk támogasson minket!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése