Évközi hetedik hét szerdája

Évközi hetedik hét szerdája

Ma újabb olyan jelenettel találkozunk az evangéliumban, amelyből kiderül: a tanítványok másként gondolkodnak bizonyos helyzetekről, mint Mesterük. Ők megtiltanák további tevékenységét annak, aki ördögöket űz, de nem csatlakozik Jézushoz. Ő viszont engedékenyebb ebben a helyzetben és kijelenti: „Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem.” A tanítványokat bizonyára az vezethette, ami minket is sokszor megkísért: az új dolgokkal kapcsolatban gyanakvóak, bizalmatlanok, bátortalanok vagyunk. Jobbnak tartjuk a tartózkodást, a távolságtartást mindazzal szemben, ami ismeretlen számunkra vagy amiről kevés információnk van. Jézus szavaiból azt érezzük, hogy érdemes nyitottnak lenni, lehetőséget adni az új dolgok számára. Nem érdemes túlzásba vinni az óvatosságot, mert a jó kezdeményezések akadálya lehet.
Érdemes Jézus nyitottságával, türelmével és bizalmával közelednünk az újdonságok felé. Az ő szemével, lelkületével nézve olykor egészen más színben tűnnek fel az események. Az előítéletek aligha visznek minket előre, hiszen megakadályozzák a kapcsolatokat és a közös cselekvést. Az Úr szavai szerint minden cselekedet annak gyümölcséről ismerhető fel. Kérjük tőle azt a kegyelmet, hogy a Szentlélek segítségével mindig helyesen ismerjük fel, hogy mi a jó és a rossz!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására!
Szent Ágoston

Anders Arborelius svéd bíboros: Az Egyház változik, a súlypont többé már nem Európa

A bíborosi kollégium tagjai a világ legkülönbözőbb részein élnek. Hogyan ismerkednek meg egymással a bíborosok? Többek között erről kérdezte Anders Arborelius svéd bíborost a Német Katolikus Egyház internetes portálja, a Katholisch.de.

Lars Anders Arborelius stockholmi érseket tavaly kreálta bíborossá a Szentatya. Ezzel ő az első és eleddig egyetlen észak-európai bíboros. A Katholisch.de interjújában a svéd szórványegyházról, a bíborosok egymással való megismerkedéséről és a bíborosi kollégium egyre markánsabb nemzetköziségének hatásairól kérdezte.

– Bíboros úr, Ön az első svéd származású kardinális. Mi volt az első reakciója 2017 júniusában, amikor megtudta, hogy a pápa kinevezte?

– A kinevezésem valóban meglepetés volt számomra is. Szinte el sem tudtam hinni! A Katolikus Egyház Svédországban egy kicsiny közösség, és még sosem volt bíborosunk. Ennek ellenére meg vagyok döbbenve, hogy a kinevezésemet milyen nagy érdeklődés kísérte Svédország-szerte. Még mindig vannak, akik az utcán vagy a metróban megszólítanak.

– Svédország egy alapvetően protestáns történelmű állam. Miért van mégis ekkora érdeklődés egy bíboros iránt?

– Talán azért, mert mi, svédek nagyon patrióták vagyunk. Ha közülünk valaki Oscar- vagy Nobel-díjat, vagy világbajnokságot nyerne, vagy éppenséggel bíboros lesz, egyszerűen mindannyian örülünk neki. De azt hiszem, egy másik magyarázat is van: Svédországban a katolikusok és a protestánsok egy konfliktusokkal teli történelem után végre kibékültek egymással. Több évszázadon keresztül uralkodott katolikusellenes hangulat az országban, ami aztán lépésről lépésre eltűnt. Ezt az is jól mutatja, hogy a kinevezésem után más egyházak és sajtóorgánumok is gratuláltak nekem. Ferenc pápa népszerűsége Svédországban szintén közrejátszhatott ebben. Hivatalos oldalról – a király és a kormány részéről – semmi nem történt. Ezen nagyon sokan meglepődtek.

– Ferenc pápa igyekszik a perifériákat előnyben részesíteni a bíborosi kinevezések terén is. Svédország a peremvidék része?

– Katolikus viszonylatban egészen biztosan. Mi, katolikusok a svéd társadalomnak csak egy-két százalékát tesszük ki, és a legtöbben bevándorlók leszármazottai vagyunk. Az én kinevezésem valóban jellemző Ferenc pápára. A Szentatya előtérbe állítja a kis közösségeket, a szegényeket, a periférián élőket. Ezenkívül a kinevezésemre úgy is tekintek mint Svédország elismerésére. A pápa nagyon pozitívan nyilatkozott a svédek magatartásáról, ami a menekülteket és a migránsokat illeti. Már évtizedekkel ezelőtt érkeztek menekültek Latin-Amerikából, ma pedig a Közel-Keletről jön sok keresztény hozzánk.

– Mik a svédországi Egyház legfontosabb jellemzői?

– Kisebbség vagyunk, egy kis közösség, ennek ellenére megpróbáljuk az örömhírt továbbvinni. Ezért nem szeretjük a diaszpóra megnevezést használni, inkább beszélünk misszióról – még ha ez nem is olyan egyszerű, hiszen Svédország egy szekularizált állam, sokkal szekularizáltabb, mint Németország. Híveink hite azonban gyakran nagyon erős. Ha valaki katolikusként érkezik Svédországba, vagy megerősödik a hite, vagy elveszíti a kapcsolatát az Egyházzal. Minden nehézség ellenére az Egyház Észak-Európában fejlődő tendenciát mutat: minden évben keresztelkednek meg svédek, illetve a bevándorlás is növeli a létszámunkat.

– Milyen kapcsolatot ápol a svéd egyház Németországgal?

– Nagyon jót. Mindig meglepődöm azon, hogy Németország mennyire érdeklődik az északi Egyház iránt. Így aztán a helyi egyházak között erős kapcsolatok alakultak ki. A mi tapasztalataink hasznosak lehetnek Németország számára, mert ha északra tekint, a német egyház saját jövőjét pillanthatja meg. Még ha nem is tudunk sok mindent felajánlani, egy üzenetünk biztosan van: reménnyel telve az egyházi élet a jövőben is lehetséges.

– Ferenc pápa sok olyan bíborost nevez ki, akik a világ különböző, esetenként egymástól meglehetősen távol eső részein élnek. Ennek tükrében hogyan lehetséges mégis, hogy a kollégium tagjai egymással ismeretséget kössenek?

– Ez tényleg nehéz, mert csak nagyon ritkán látjuk egymást. Természetesen ismerek néhány bíborost, de a többségük mégiscsak ismeretlen számomra. Fontos feladat egymást megismerni, és esetleg barátságokat is kötni.

– Milyen lehetőségeik vannak arra, hogy egymással kapcsolatban maradjanak? Használják erre a célra a Facebookot vagy más közösségi hálót?

– (Nevet.) Nem, a Facebookon keresztül nem kommunikálunk. Inkább telefonálunk vagy személyesen találkozunk. Nemrég töltöttem néhány hónapot az Egyesült Államokban, és Chicagóban és Los Angelesben felkerestem az ottani bíborosokat. Őket már ismertem korábbról. Tavaly Woelki bíboros tett látogatást Svédországban, vele akkor találkoztam. Fokozatosan megismerem a többi bíborost is, persze még nagyon sokan vannak. Idén nyáron jön Gregorio Rosa Chávez bíboros El Salvadorból Svédországba, mert sok honfitársa él itt. Talán véletlenszerűen is, de mindig van egy-egy találkozás. Nem vagyok benne biztos, hogy minden bíborosnál így működik ez. Nemsokára az Északi Püspöki Konferencia ad limina látogatást tesz Rómában. Akkor lesz alkalmam beszélni néhány kuriális bíborossal is. Világos: egy világegyházban mindig problémás minden bíborossal találkozni.

– A bíborosi kollégium nagyfokú nemzetközisége meg fogja változtatni a következő konklávékat?

– Azt hiszem, igen. Nehezebb lesz pápát választani, mert sokan nem ismerik egymást. A konklávék tovább tarthatnak, mint eddig. Ez az ára, ha a pápa a bíborosokat különböző országokból nevezi ki. Ez egyben egy kihívás is.

– Ferenc pápa bíborosi kinevezésein túl sok olyan püspök és érsek is van, akik most nem bíborosok, pedig az ő pozíciójuk hagyományosan együtt járt a bíborral. Ennek tükrében vannak negatív reakciók is az olyan kinevezéseket illetően, mint amilyen az Öné is?

– Teljesen megértem, hogy azokban a városokban, ahol már nagyon régtől fogva hagyomány volt a bíborosi cím, most azonban a kinevezés elmaradt, ott csalódottnak és elfeledettnek érzik magukat. De én személyesen egyetlen utálkozó levelet vagy ehhez hasonlót nem kaptam. Az Egyház változik: a súlypont többé már nem Európa, az átkerült a világ másik részére. Európán belül is megfigyelhető ez az eltolódás, hiszen Észak-Európában korábban sosem volt bíboros. Sokak számára ezt talán nehéz megérteni.

– Hagyomány, hogy minden bíboros címtemplommal is rendelkezik. Ön birtokba vette már a saját templomát?

– Igen, már kétszer is voltam ott. Egy nagyon érdekes templom az enyém: a Santa Maria degli Angeli, egészen a Termini pályaudvar közelében. Az épület nagyon öreg, Bernini és Michelangelo klasszikus műalkotásai díszítik. A plébánia szociálisan nagyon elkötelezett: a pályaudvar közelében élő szegényeket segítik gyógyszerekkel, étellel és ruhákkal. Ezenkívül van ott egy szállás szükséghelyzetben lévő nők számára. A címtemplomomban az első misémet svédül ünnepeltük, mert egy svéd bérmálkozó csoport is éppen akkor volt a városban. A svéd televízió nagy érdeklődést mutat a Santa Maria degli Angeli-templom iránt, és két további adást is szeretne ott felvenni velem.

Anders Arborelius 1949. szeptember 24-én született. Húszéves korában áttért a katolikus hitre, és belépett a kármelita rendbe. 1979-ben szentelték pappá, 1998-ban nevezték ki a Stockholmi Egyházmegye püspökévé, amely 450 ezer négyzetkilométeres területével csaknem az egész országot lefedi.

A stockholmi katolikus püspökség hivatalosan 116 ezer hívőt számlál; becslésük szerint az országban összesen mintegy 150 ezer katolikus hívő van, akik többnyire katolikus országokból érkezett bevándorlók. 2000-ig az evangélikus hit számított Svédország államvallásának: születésével minden svéd állampolgár automatikusan az evangélikus egyház tagjává lett.

Ferenc pápa az olasz püspökökhöz: hivatás, szegénység, egyházmegye-összevonás

A Vatikánban kezdődött hétfőn az Olasz Püspöki Konferencia (CEI) 71. közgyűlése, melynek megnyitóján Ferenc pápa rövid beszédében a hivatások válsága, az evangéliumi szegénység, az átláthatóság és a kicsi egyházmegyék összevonása problémáit érintette.

„Nem ostorozni akarlak benneteket, csak megosztom veletek három aggodalmamat” – fordult a pápa a több mint kétszáz olasz püspökhöz, akik a Vatikáni VI. Pál szinódusi aulában gyűltek össze négynapos rendes közgyűlésükre, hétfőtől csütörtökig. A pápa mindenekelőtt a papi és szerzetesi hivatások válságára utalt, melyet szerinte többek között a hitadomány cseréje révén lehet orvosolni, amikor a hivatásokban gazdagabb egyházmegyék segítenek a nehézséggel küszködőknek, majd az evangéliumi szegénység nevében a gazdasági kérdések átláthatóságát érintette, végül pedig a túl nagy számú egyházmegyék lehetséges összevonásának a kérdését vetette fel.

A hivatások vérfolyásán az adományok megosztása segítsen

Az aggodalomra okot adó problémák között elsőként említette meg a pápa a hivatások válságát. A mi páternitásunk, atyai mivoltunk forog kockán – mondta.  A hivatások vérfolyásának okaként jelölte meg – miként azt a Szerzetesi Kongregáció közgyűlésén már korábban is tette – az átmenetiség kultúráját, a relativizmust, a pénz diktatúráját, melyek távol tartják a fiatalokat a hivatásoktól. A demográfiai tél, a születések számának tragikus csökkenése, a botrányok és a langyos tanúságtétel a további okai a hivatások hiányának. Hány és hány szeminárium zár be az eljövendő években utánpótlás híján? – tette fel a fájdalmas kérdést a pápa. Ez a hivatásokban gazdag termékeny föld, ahonnét nagylelkű misszionáriusok indultak szerte a világba, most steril marad és egyelőre nem talál rá orvosságot, bár keresi azt. Ebben a nehéz helyzetben a pápa konkrét megoldásként a donum fidei, a hitadomány nagylelkű, egymás közötti megosztását ajánlotta. Ahol nincs utánpótlás, mint az északi Piemontban, oda például a hivatásokban gazdag déli Apuliából küldjenek papokat bizonyos időre – ajánlotta a pápa.

Evangéliumi szegénység, átlátszóság

Ferenc pápa második aggodalma az evangéliumi szegénységre és ebből adódóan a gazdasági ügyek átláthatóságára vonatkozik. Saját jezsuita képzésére utalt, melyben a szegénységet anyának és falnak tekintették: anyának, mely apostoli lendület szül és falnak, mely megóvja azt. A pápa szerint a hívő ember nem folytathat fényűző életet. Botrányos dolog az egyház javait úgy gondozni, mintha az személyes tulajdon lenne. Fájdalmat okoz neki, amikor arról hall, hogy egyházi személyek túllépik hatáskörüket, vagy ami még rosszabb, amikor becstelenül bánnak a szegény asszony két fillérjével. Jó példaként elmesélte viszont, hogy ismer olyan püspököt közülük, aki mindig a saját pénztárcájából fizeti a vacsoravendéget. Ezek ugyan kis gesztusok, de mégis fontosak – hangsúlyozta.

A kicsi egyházmegyék összevonása problémája

Nem könnyű dolog az egyházmegyék számának a csökkentése és az összevonásuk – tért ki a harmadik problémára. Ugyanakkor vannak olyan egyházmegyék, amelyeket össze lehet vonni. Utalt korábbi jelzésére, amit megválasztása után azonnal megtett, 2013. május 23-án és amire már VI. Pál pápa is utalt 1964-ben és később 1966-ban is, amikor nem kevés olasz egyházmegye összevonását kérte a püspököktől. Olyan új egyházmegyékre gondolt VI. Pál pápa, amelyek megfelelő területtel, elegendő hívő és papi létszámmal,valamint a szükséges intézményekkel rendelkeznek, amiből feláll egy valóban működőképes egyházmegye. Végül arra emlékeztette őket, hogy már 2016-ban kért tőlük egy átfogó reform tervezetet.

Három órás kérdezz-felelek

Ferenc pápa beszéde után azt ajánlotta a püspököknek, hogy most nyugodtan kérdezhetnek tőle, akár kritikát is gyakorolhatnak feléje, ennek most itt van az ideje és a lehetősége. A pápa felhívását három órás élénk beszélgetés követte.

Évközi hetedik hét keddje

Évközi hetedik hét keddje

A tegnapi evangéliumban Jézus kifejezte elégedetlenségét tanítványaival szemben, hitetlen nemzedéknek nevezve őket. A mai evangéliumban szintén egy olyan jelenet szerepel, amikor a tanítványok ismét okot adnak Mesterük feddésére. Az esetet megelőzi, hogy Jézus immár másodszor jövendöli meg szenvedését és halálát, amely Jeruzsálemben vár rá, valamint említést tesz feltámadásáról is. Szavait a tanítványok egyáltalán nem értik, olyannyira érzéketlenek, hogy önmagukkal törődnek, arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük.
Mi értelme egy ilyen kérdésnek Jézus közelében? Mi köze ennek ahhoz, hogy milyen sors vár Mesterükre? Hát nem mindannyian az Úr tanítványai? Hát nem mindannyian ugyanarra a sorsra számíthatnak, mint Jézus?
Annak érdekében, hogy szemléltesse a helyes tanítványi lelkületet, Jézus egy gyermeket hív oda és állítja példaként eléjük. Legyen meg bennetek a gyermeki egyszerűség és alázat! Legyen meg bennetek a gyermeki ráhagyatkozás! A nagyság, a hatalomvágy, az uralkodás gondolata helyett azzal foglalkozzatok, hogy Isten gyermekei vagytok! Isten előtt az lesz majd nagyobb, az lesz az első, aki az engedelmességben, az alázatosságban, a szolgálatkészségben követi Jézust, és életét hozzá hasonlóan az Atyának ajánlja. A mennyei Atya ezt a lelkületet kívánta a Fiútól és ezt várja tőlem is.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Vezesd, ó, Krisztus az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a nyolc boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.

Ferenc pápa pünkösdhétfői homíliája: Az Egyház legfőbb vonása az anyai gyengédség

Első alkalommal ünnepelte a Katolikus Egyház a márciusban bevezetett ünnepet, Mária egyházanyaságát. Május 21-én, pünkösdhétfőn Ferenc pápa reggeli homíliájában az Egyház anyai jellegéről és a gyengédségről elmélkedett.

„Az Egyház női, anya..., amikor férfi egyházzá válik, akkor vénkisasszonyok egyháza lesz, mely képtelen a szeretetre, képtelen a termékenységre” – fogalmazott a pápa a Szent Márta-házban bemutatott reggeli szentmise homíliájában pünkösdhétfőn, Szűz Mária, az Egyház Anyja ünnepén.

Az új Mária-ünnepet 2018. március 3-án vezette be a Szentatya, az Ecclesiae Mater dekrétummal, melyet az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció készített. Az ünnep Ferenc pápa kifejezett óhajára került pünkösd másnapjára, hogy segítse a lelkipásztorokban az anyai érzékének gyarapodását.

Homíliája kezdetén a pápa kiemelte, hogy az evangéliumokban Máriát mindig Jézus anyjának nevezik, sohasem hívják „úrnőnek” vagy „József özvegyének”. Anyasága végigjárja az egész Szentírást, az Angyali Üdvözlettől kezdve egészen a végéig: ezt a sajátosságot az egyházatyák azonnal megértették, mint olyan vonást, mely az Egyházat érinti és felövezi – mondta Ferenc pápa.

„Az egyház női, mert az Egyház, az ecclesia jegyes, mert nő; és anya, aki világra szül. Jegyes és anya. Az egyházatyák még tovább mennek és ezt mondják: »A te lelked is Krisztus jegyese és anya«. Ebben a magatartásban, mely Máriától ered, megérthetjük, hogy ő az Egyház Anyja, és ezt az Egyház női dimenziójaként értelmezhetjük. Ha ez hiányzik, az Egyház elveszti identitását, és akkor jótékonysági társulás, futballcsapat vagy valami más lesz az Egyházból, de nem egyház” – szögezte le reggeli homíliájában a Szentatya.

Csak egy női egyház képes termékeny lenni az Isten szándéka szerint, aki asszonytól akart születni, hogy egy asszony útjára tanítson minket. „Fontos, hogy az Egyház asszony legyen, hogy a jegyes és az anya magatartását hordozza. Amikor ezt elfejeltjük, és az Egyház férfiúi egyház lesz, a női dimenzió nélkül, akkor szomorúan vénkisasszonyok egyháza lesz, mely elszigeteltségben él, képtelen a szeretetre, képtelen a termékenységre. Asszony nélkül az Egyház nem halad előre, mert ő maga asszony. Az Egyháznak ez a vonása Máriától ered, mert Jézus akarta így” – hangsúlyozta a pápa.

A nőt leginkább megkülönböztető tulajdonsága a gyengédsége. Mária, „miután világra hozta egyszülött gyermekét, pólyába csavarta, és jászolba fektette”. Vagyis gondjába vette, szelíden és alázatosan, mert ezek a vonások az anyák legfontosabb tulajdonságai. „Az Egyház, amelyik anya, a gyengédség útját járja. Ismeri a simogatás, a csend, a rápillantás megannyi bölcsességét. Tud együttérző lenni és csendben maradni. Azoknak a lelkeknek is, akik az Egyházhoz tartoznak, és ismerik annak anyai jellegét, ezen az anyai úton kell haladniuk, mint alázatos, gyengéd személy, aki mosolyog és szeretettel teljes” – hangzott el Ferenc pápa pünkösdhétfői homíliájában, Szűz Mária, az Egyház Anyja ünnepén.