Minden vallás hívei kötelezzék el magukat a békéért: Ferenc pápa a kairói békekonferencián

A legősibb muzulmán egyetemen... 

 

A vallási vezetők határozottan utasítsák vissza az erőszak, a bosszú és a gyűlölet minden formáját, amit a vallás vagy Isten nevében követnek el. Le kell rántani a leplet a szent köntösbe öltöztetett erőszakról, és a jövő generációit nyitottságra és kölcsönös tiszteletre kell nevelni. Ferenc pápa nyíltan és erős szavakkal fogalmazott beszédében, amelyet a kairói al-Azhar szunnita iszlám teológiai egyetemen mondott a nemzetközi békekonferencián, amelyre a neves fakultás főimámja hívta meg.

Egyiptom ősi kultúrájú, sokvallású nemzet, ezt a színes arculatát ma is őrizze meg; muzulmánok és keresztények megújult testvériségben éljenek egymással. A vallások, ha valóban az emberi lélek felemelkedését segítik, nem pedig alantas érdekekre használják őket, akkor nem problémát jelentenek, hanem magukban kínálják a fennálló gondok megoldását. A konfliktusok megelőzéséhez föl kell számolni a szegénységet, mely táptalaja a szélsőségesség kialakulásának, illetve meg kell állítani a pénz- és fegyveráramlást.

A civilizáció földje ma is neveljen a nyitottságra

A Nílus partján született civilizáció az ókortól kezdve a kultúra bölcsője volt. Egyiptom a tudományok, az építészet és a művészet kincsestárát virágoztatta fel, amelyhez az oktatás és a tudás értékei társultak. Ma is rendkívül fontos a fiatal nemzedékek nevelése, hiszen csak akkor építhetünk békés jövőt, ha a képzés révén nyitott és másokkal kapcsolatot teremteni akaró embereket formálunk.

A nevelés révén a találkozás és a másokkal való osztozás, a nyitottság és a kutató értelem irányába tereljük a fiatalokat. Megértetjük velük, hogy az erőszak csak erőszakot szül, és hogy a középpontba az emberi méltóságot kell állítani.

A párbeszédhez szükség van az identitás, a különbözőség és az őszinteség hármasára

Ferenc pápa három alapvető irányvonalat jelölt meg a párbeszéd, ezen belül is a vallásközi és kultúrák közi párbeszéd alapjául. Az első az identitás kötelessége, vagyis, hogy nem lehet valódi párbeszédet kezdeni úgy, ha nincs meg az őszinteség, vagy ha a másoknak való tetszés oltárán föláldozzuk a jót. Szükség van a különbözőség bátorságára, mert aki kultúrájában vagy vallásában más, mint én, arra nem ellenségként, hanem útitársként kell tekintenem. Fontos továbbá a szándék őszintesége, mert a párbeszéd nem egy hátsó szándék megvalósítására szolgáló stratégia, hanem az igazság útja, ami képes a versengést együttműködéssé alakítani. A találkozás kultúrájának egyetlen alternatívája az összeütközésé, ezért kell a tiszteletteljes nyitottságra és az őszinte párbeszédre nevelni. Erre a kihívásra keresztényeknek, muzulmánoknak és minden hívőnek egyaránt válaszolnia kell.

Vallás és politika, sokszínű gazdagság Egyiptomban

A Szentatya emlékeztetett rá, hogy Egyiptom a szövetségek földje. A vallások sokszínűsége kölcsönös gazdagodást eredményezett az évszázadok során, melyek mind az egyetlen nemzeti közösség szolgálatában álltak, így valósul meg a vallások szövetsége. Ma egy veszélyes ellentmondással találkozunk: egyrészt igyekeznek a magánszférába szorítani a vallást, másfelől pedig összekeverik a vallási életet a politikával. Ez azért kockázatos, mert így a vallást világi hatalmak eszközként használják saját érdekeik céljából. Globalizált világunkban a sok hasznos technológiai eszköz mellett gyakran közönnyel találkozunk, a nagy rohanásban az emberek nosztalgiát éreznek az élet nagy kérdései iránt. A vallások visszavezetnek minket a gyökerekhez: az ember hivatása nem a földi dolgok múlandóságában merül ki, hanem az Abszolút felé való haladásban. Ezért a vallás nem probléma, hanem éppen a megoldás része, mert fölemeli a lelket.

A vallási vezetők mondjanak nemet az erőszakra és a gyűlöletre

A vallási vezetők feladata, hogy leleplezzék a szentség köntösébe bújtatott erőszakot. Szólaljanak fel az emberi méltóság és jogok megsértése ellen, ítéljék el a vallás nevében megmutatkozó gyűlöletet, mint Isten hamis bálványozását.  Isten neve szent, Ő a béke, ezért aki rá hivatkozva erőszakot követ el, az beszennyezi nevét. A vallási vezetők közösen emeljék fel szavukat az erőszak, a bosszú és a gyűlölet minden formája ellen. Mondjuk ki, hogy nem lehet összeegyeztetni az erőszakot a hittel, a hitet a gyűlölettel. Az emberi élet szent, szemben minden fizikai, társadalmi, nevelési vagy pszichés erőszakkal. Mondjuk ki együtt: minél inkább növekszünk az Istenbe vetett hitben, annál inkább nő a felebarát iránt érzett szeretetünk – buzdított a kairói békekonferencián a pápa.

A vallások a békét mozdítsák elő

A vallások nem pusztán a rossz leleplezésére szolgálnak, hanem a békét hivatottak előmozdítani. Imádkoznunk kell egymásért, kérve Istentől a béke ajándékát. Találkoznunk kell, párbeszédet folytatnunk és az összhangot keresni az együttműködés és a barátság szellemében. A béke építőire, nem pedig konfliktusokra uszító emberekre van szükség: a kiengesztelődés hirdetőire, nem a pusztítás szónokaira. A pápa figyelmeztetett a demagóg populizmus veszélyeire is, amely nem segíti a békét és a stabilitást. Az erőszak szítása nem biztosítja a békét, és az egyoldalú cselekvés nem indít építő és közös folyamatokat, hanem éppen a radikalizmus és az erőszak malmára hajtja a vizet.

Fölszámolni a háborút tápláló fegyverkereskedelmet

Ahhoz, hogy megelőzzük a konfliktusokat és a békét építsük, föl kell számolnunk a szegénységet és a kizsákmányolást, mert ezekben a helyzetekben a szélsőséges gondolatok jó táptalajt találnak maguknak. Meg kell akadályozni, hogy a pénz és a fegyverek eljussanak az erőszak felbujtóihoz. A problémát a gyökerénél kell megragadni, vagyis le kell állítani a fegyverkezést, mert ha fegyvereket gyártanak és adnak el, előbb-utóbb fel is használják azokat. Le kell leplezni a háborút tápláló zavaros mesterkedéseket, mert csak így lehet megelőzni a valódi okokat. Ez minden nemzet, intézmény és média vezetőinek sürgős feladata. A vallási vezetőknek pedig a békefolyamatokat kell elősegíteniük, megvetve a szövetség alapjait a népek és az államok között.

Ferenc pápa végül ezzel a kívánsággal zárta felszólalását az al-Azhar egyetem nemzetközi békekonferenciáján: Kívánom, hogy Egyiptom nemes és kedves földje, Isten segítségével képes legyen válaszolni a civilizáció és a szövetség hivatására, hozzájárulva a békefolyamatok fejlődéséhez e szeretett nép és az egész közel-keleti térség számára.

 

 

Vízkereszt előtti péntek

Vízkereszt előtti péntek

Keresztelő Szent János személyéről János evangélista nagyon ügyesen Jézus személyére tereli a figyelmünket. A Keresztelő tanúságtételének eredményeként két tanítványa Jézus követője lesz, akik aztán újabb személyeket vezetnek hozzá. Így vitte András a testvérét, Simon Pétert Jézushoz, és így vezeti Fülöp Jézushoz Nátánáelt, akit Bertalan apostol személyével azonosíthatunk. Ismét azt láthatjuk ebből, hogy a tanúságtétel olyan folyamat, amely során új emberek ismerik meg Jézust és lesznek követőivé, új személyek jutnak el a benne való hitre.
Nátánáel is a korabeli elképzelések rabja, ő is ugyanúgy gondolkodik, mint a többi zsidó ember, ő is dicsőséges királyként, uralkodóként képzeli el a Messiást, aki aligha származhat a vidéki kisvárosból, Názáretből. Kezdeti kételkedése ellenére mégis elindul, hogy találkozzon Jézussal és ez a személyes találkozás fordulatot hoz számára. Beszélgetésük során felébred benne a hit, felismeri és megvallja, hogy Jézus az Isten Fia.
A jelenet kapcsán érdemes Fülöp apostoltól is tanulnunk valamit, ami hasznos lehet tanúságtételünk során. Fülöp nem kezd el magyarázkodni, amikor hallja Nátánáel kételkedő kérdését. Nem akarja őt meggyőzni, hanem azt szeretné csupán elérni, hogy Nátánáel induljon el maga és győződjön meg személyesen arról, amiben most még kételkedik. Nem feltétlenül a mi tanúságtételünk fog valakiben hitet ébreszteni, hanem az Úrral való találkozás.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal megbántottalak! Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!

 

Ternyák Csaba egri érsek újévi körlevele

Az alábbiakban Ternyák Csaba egri érsek 2018-as újévi körlevelét közöljük.

Kedves Testvérek!

2018 első napján nagy szeretettel köszöntöm minden testvéremet, akik az új esztendő első óráiban eljöttek a templomba. Úgy kezdik az új évet, ahogy az előző évet búcsúztatták: részt vesznek a szentmisén. Valóban, ez a legtöbb, amit az Úrnak adhatunk, amikor megadjuk a neki járó dicsőítést és dicséretet. Végső soron pedig ez a legtöbb, amit önmagunknak is adhatunk, amit örök életünk szolgálatában tehetünk: részt veszünk közösségünk eucharisztikus ünnepén. Ez életünk csúcspontja, amikor Istennel találkozunk és vele kezdjük életünk egy új szakaszát. Ez a kezdet amellett, hogy csúcspont, egyúttal életünk forrása is, amelyből erőnk, lelki feltöltöttségünk fakad. Csúcs és forrás, ahogyan a II. vatikáni zsinat örök érvényű módon tanítja.

Az új esztendőben folytatódik az előkészület, amellyel a 2020-ban sorra kerülő budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus üzenetét szeretnénk egyre jobban elmélyíteni magunkban. Ennek a kongresszusnak a jelmondata is forrásról beszél, amikor a 87. zsoltár egy sorát állítja elénk: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). Az előkészület során az idei év különösen az Eucharisztiával való személyes viszonyt kívánja elősegíteni, hogy az egyre jobban egyéni keresztény életünk forrása legyen. A leghatékonyabb előkészület az, ha méltó lélekkel, minél gyakrabban táplálkozunk az örök élet kenyerével, és az Oltáriszentségben imádjuk őt.

„In nomine Domini – Az Úr nevében!” Boldog VI. Pál pápa jelmondatával kezdjük ezt az évet! Az Úr Krisztus mellett ott áll a Szűzanya is, akit a legősibb hagyományokra visszanyúlva ezen a napon mint Isten anyját tiszteljük. Miként minden évben, úgy az idén is rá akarjuk bízni életünket, családunkat és nemzetünket. Így imádkozunk hozzá: „Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkor dicsőséges és áldott Szűz. Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk, engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánlj minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Ámen.” Kérjük tőle, hogy eszközöljön ki további nyugalmas, békés éveket számunkra, amelyeket az építkezés, a keresztény jövő elkötelezett szolgálata jellemez!

A békéért imádkozzunk ma, amikor azt látjuk, azt tapasztaljuk, hogy állandó veszély leselkedik rá! Imádkozzunk Szentatyánkért, Ferenc pápáért, a püspökökért, a papságért, minden hívő és megkeresztelt emberért! Imádkozzunk népünk, Európa és az egész világ vezetőiért, hogy döntéseikben mindig a béke előmozdítói legyenek, átérezve súlyos felelősségüket! Akkor lesz ez a nap valóban a béke világnapja számunkra is, ha saját környezetünkben – az imádság mellett – ma teszünk is valamit a békességért.

Kedves Testvérek!

2018 hazánkban a családok éve lesz. Egyházunk is kiemelt figyelemmel fordul idén a családok felé. Ezzel az újévi üzenettel arra bátorítom a plébániák vezetőit, tegyenek meg mindent azért, hogy megerősítsük a családközösségeket. Kérem, hogy plébániai vagy espereskerületi szinten szervezzenek olyan programokat, találkozókat, melyek révén családjaink jobban megismerhetik egymást, megoszthatják egymással közösségi, gyermeknevelési és a hétköznapi élet számos területét érintő tapasztalataikat, ezáltal közös élményekkel gazdagodnak, új barátságok születnek.

Az előző évek nagyszerű sikerei arra késztetnek bennünket, hogy a plébániai találkozók mellett az idén is rendezzünk egyházmegyei szintű találkozót. Tavaly a rózsafüzér-társulatok zarándokoltak el Egerbe, hogy közösen imádkozzunk és engeszteljünk Szűz Mária fatimai megjelenésének századik évfordulóján. Idén május 12-én pedig lelkipásztoraink közvetlen munkatársait hívom: a lelkipásztori kisegítőket, áldoztatókat, kántorokat, irodistákat, házvezetőnőket, sekrestyéseket, templomtakarítókat, az önkéntes egyházi hozzájárulások beszedőit a plébániákról és a filiális egyházközségekből egyaránt. Arra kérem őket, hogy plébánosaikkal együtt vegyenek részt 2018. május 12-én, szombaton az egyházközségi munkatársak találkozóján az egri bazilikában. A közös szentmise és imádság mellett ennek a találkozónak az lesz a fő célja, hogy a lelkipásztorok követlen munkatársait megerősítsük Istenbe vetett hitükben, egyházi elkötelezettségükben és a közösség szolgálatában.

Szeretettel kívánok minden Krisztus-hívőnek és minden jóakaratú embernek Istentől megáldott, békés, boldog új esztendőt!

Erdő Péter Esztergomban: Jézus valóban beleszületett az emberiség nagy családjába

Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be ünnepi szentmisét Szűz Mária, Isten Anyja ünnepén, a béke világnapján, 2018. január 1-jén este az esztergomi bazilikában.

Krisztusban kedves testvérek!

„Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek” – ezzel a mondattal zárul az angyalok üzenete, ennek hallatán indulnak el a pásztorok Betlehembe, hogy felkeressék a pólyába takart, jászolban fekvő kisdedet, Mária fiát.

Isten dicsőségét a magasságban az Ószövetség emelkedett kifejezésekkel és nagyszerű képekkel érzékelteti. Izajás próféta szerint (Iz 6,3) a szeráfok háromszor kiáltják Istenről, hogy szent, eltakarják arcukat, mert nem képesek elviselni Isten tekintetét, aki dicsőségében jelen van közöttük. A kerubok pedig Ezekiel próféta szerint azt kiáltják: „Áldott az Úr dicsősége nyugalmának helyén!” (Ez 3, 12). Isten azonban nincs helyhez kötve, nincs evilági értelemben vett lakása. De emberi szóval élve kell a prófétának kifejeznie nagyszerű vízióját. Az emelkedett kijelentés tehát annyit jelent, hogy áldott az Isten dicsősége mindenütt és minden módon, ahogyan csak létezik.

Érezzük ezekből az ószövetségi sorokból a félelmet és a tiszteletet. Az angyalok remegve dicsőítik az Istent, az emberek viszont természetét akarják kikutatni. „Az angyalok áldják, az emberek viszont meg akarják ismerni; az angyalok eltakarják arcukat jelenlétében, az emberek pedig szégyenkezés nélkül rá merik emelni tekintetüket kimondhatatlan dicsőségére. Ki ne remegne, ki ne kiáltana fel ilyen örültség, ilyen vakmerőség láttán.”

A mai ember is megrendülten szemléli a világmindenség nagyszerűségét. Sok természettudós is eljut arra a gondolatra, hogy valami megmagyarázhatatlan, valami világfölötti, valami személyesnek és jóindulatúnak tűnő erő működik a mindenségben. Nem keresztény vallások és világnézetek is beszélnek a Nagy Folyóról vagy a Világlélekről. De a mélyen gondolkodó ember előtt felvillan a személyes Isten lehetőségének gondolata is. Mindez azonban lenyűgözően hatalmas valóság. Túl van emberi fogalmainkon, és módszert sem igen tudunk kitalálni, amellyel pontosabban megismerhetnénk.

Ehhez képest keresztény hitünk vallja a megtestesülés igazságát. Jézus Krisztus személyében emberré lett, megtestesült a második isteni személy. Így ő mondja ki számunkra Isten üzenetét, ő maga az üzenet. Az Ige lett testté. Nemcsak látszólag lett ember, nemcsak emberi formában beszélt hozzánk, hanem valóban emberré lett. Gábor angyal Szűz Máriának azt az örömhírt hozta, hogy „fogan és fiat szül” (Lk 1, 35). A Nicea-Konstantinápolyi Hitvallásban pedig azt valljuk, hogy a második isteni személy Szűz Máriától, vagy ahogyan a latin mondja: Szűz Máriából (ex Maria Virgine) született, és emberré lett. Mária tehát valódi édesanyja Jézusnak. Ezt – tekintettel az élet továbbadásának mai lehetőségeire – külön is érdemes hangsúlyoznunk. Jézus pedig emberi létének első pillanatától kezdve valóságos Isten. Nemcsak később lett Isten fiává, mintegy örökbefogadás által, hanem emberi természetét is az isteni személy hordozza a kezdet kezdetétől. Ezért valljuk Szűz Máriát Isten anyjának, ez a titok áll a mai ünnep középpontjában.

Manapság helyesen hangsúlyozzuk, hogy Jézus irgalmas, hogy a tanítványokat barátainak nevezi (vö. pl. Jn 15,15). Sőt feltámadása után azt kívánja, hogy vigyék el az örömhírt testvéreinek (vö. Mt 28,10). Jézus tehát valóban beleszületik az emberiség nagy családjába. Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyedén kezelhetjük hozzá fűződő kapcsolatunkat. Mert ugyanakkor ő az a végtelen, örök és mindenható Isten, aki előtt az ószövetségi ember félelemmel és imádattal borult le, és akit a mi részünkről is megillet az imádás és életünk teljes odaadása. De éppen ezért olyan nagyszerű és olyan megrendítő, hogy ő a testvérünkké lett, hogy nemcsak látszólag öltött emberi alakot, hogy szóljon hozzánk, hanem valódi közösséget vállalt velünk.

Miért tette ezt? – Azért, hogy minket is részesítsen isteni életében. Hogy ledöntse a válaszfalat, hogy kiengesztelje az emberiséget Istennel. Ezzel teljesedett be Mikeás próféta jövendölése, hogy a Messiás „maga lesz a béke” (Mik 5,5a). Ezért emlékezik az Egyház Mária Istenanyaságának ünnepén a békére. Arra a békére, amelyet Krisztus ad. Ő pedig nem úgy adja, mint a világ, nem is katonai erővel kényszeríti ki, hanem isteni mindenhatóságával ajándékozza nekünk. Már ezen a földön is jelen van az ő békéje. Ez a béke a szívünkben él. És körülöttünk jelenik meg újra és újra, ha szeretjük Istent és embertársainkat. De ez a béke az örök üdvösségben teljesedik be, ahová Krisztus utat nyitott számunkra. Benne teljesedik be a Zsoltár szava: „Testvéreimért és barátaimért mondom: Béke veled!” (Zsolt 122/121,8)

Ámen.