A Megszentelt Élet Éve 355.

december 27.

Szent János apostol ünnepe

Imádkozzunk a Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség tagjaiért!

• Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség

Alapítójuk: Balás Béla kaposvári megyéspüspök

Az 1980-as évek első felében kezdett szerveződni a Külső-Somogyban található Miklósiban a Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Közösség. Névválasztásunk azt fejezi ki, hogy az apostoli munkánknak mindig a szemlélődő életből kell táplálkoznia. Így elkerülhető a lelki kiüresedés. Célunk a közösségi lelkipásztorkodás kis falvakban. Balás Béla püspök atya 1996-ban jóváhagyta szabályzatunkat. A szokásos lelkipásztori munkák mellett sok fizikai munkát is folytatunk öregedő falvainkban. Építkezéseinkkel, továbbá helyi újság szerkesztésével, valamint teológiai és helytörténeti könyvek kiadásával is igyekszünk értékmentő küldetésünket eredményesebbé tenni.

Lelkiségünkből:

„Csak a megélt hit érinti meg a másik ember szívét. Bízzunk az emberekben - kudarcok ellenére is -, mert a bizalom és a hit mindig nagyobb eredményt mutatott fel a történelemben, mint ennek hiánya.” Idézet a Szabályzatból

 

Himnusz XXIX.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Üdvös a csöppnyi názáreti otthon

napjait nekünk fölidézni dalban;

kezdeti sorsán elidőzni kisded

Krisztus Urunknak.

József szegényes gyalupadja mellett

serdül fel Jézus falun, észrevétlen;

még szinte gyermek, s maga máris önként

fúr-farag, ácsol.

Kisfiát anyja, jegyesét a mátka

munkája közben szívesen segíti,

s örvendez, tudván, hogy a fáradóknak

gondjain enyhít.

Megtapasztalván, mi a gond, az ínség,

Szent Család, fogd fel gondját a szegénynek,

és aki tőled erőt kér a bajban,

adj neki bőven.

Jézus, dicsőség koszorúzzon s áldás,

isteni példád minekünk világít;

mindenen Úr vagy Atyáddal s a boldog

mennyei Lánggal. Ámen.

Ferenc pápa: A családban, amely nem nyitja meg kapuját Isten előtt, kialszik az öröm!

A déli úrangyala elimádkozása előtt a családi együttélés öröméről elmélkedett a Szentatya december 27-én, Szent Család ünnepén. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Milyen szépen énekelnek ezek a gyerekek! Nagyon ügyesek!

A karácsony légkörében ünnepeljük a mai vasárnapon a Szent Családot. Visszagondolok a szeptemberi nagy philadelphiai találkozóra, arra a számtalan családra, amellyel apostoli útjaimon találkoztam, és gondolok a világon élő összes családra. Szeretném szeretettel és megbecsüléssel köszönteni őket, különösen a mai korban, amikor a családot meg nem értés veszi körül, és sokféle nehézséggel kell szembenéznie, melyek legyengítik.

A mai evangélium arra hívja a családokat, hogy felismerjék a reményteli világosságot, amely abból a názáreti házból árad, ahol gyermekkorát élte Jézus örömben, ahol – Szent Lukács szavaival – „növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt” (Lk 2,52). Jézus családja, Máriával és Józseffel, minden hívő, de különösen a családok számára, az evangélium igazi iskolája. Itt csodáljuk annak az isteni tervnek a beteljesedését, hogy a család az élet és a szeretet közösségévé váljon. Itt megtanuljuk, hogy minden keresztény család arra hivatott, hogy „családegyház” legyen, felragyogtassa az evangéliumi erényeket, és a jóság kovászává váljon a társadalomban. A Szent Család tipikus vonásai: az elmélyülés és az imádság, egymás megértése és tisztelete, az áldozatvállalás, a munka és az együttérzés szelleme.

A Szent Család példáját és tanúságtételét követve minden család értékes útmutatásokat találhat életmódja és döntései számára, erőt és bölcsességet meríthet mindennapjai számára. Szűz Mária és Szent József megtanítják a szülőket arra, hogy a gyermekeket Isten ajándékaként fogadják, hogy életet adjanak nekik és felneveljék őket, csodálatos módon együttműködve a Teremtő művével, és így, minden gyermekben új mosollyal ajándékozzák meg a világot. Az együtt élő családban válnak a gyermekek egyre érettebbé, ott tapasztalják meg erősen és hatékonyan az ingyenes szeretetet, a gyengédséget, a kölcsönös tiszteletet, egymás megértését, a megbocsátást és az örömet.

Most főleg az örömnél szeretnék egy kicsit megállni. Az igazi öröm, melyet a családban átélünk, nem valami esetleges vagy véletlen dolog. Ez az öröm az emberek közötti mély összhang gyümölcse, mely megízlelteti velünk az együttlét szépségét, egymás támogatásának szépségét az élet útján. Az öröm gyökerénél azonban mindig Isten jelenléte áll, az ő befogadó, mindenkihez irgalmas és türelmes szeretete. Ha nem nyitjuk meg a család kapuját Isten jelenléte és az ő szeretete előtt, a család elveszíti harmóniáját, előbújnak az önzés különféle formái, és kialszik az öröm. Az a család viszont, amely megéli az örömet, az élet örömét, a hit örömét, és ösztönösen közli azt másokkal, az a föld sója és a világ világossága, kovász az egész társadalom számára.

Jézus, Mária és József áldják meg és oltalmazzák a világ összes családját, hogy az a derű és öröm, az az igazságosság és béke uralkodjon bennük, amelyet születésével Krisztus hozott ajándékul az emberiségnek.

A szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Most arra a számos kubai migránsra gondolok, akik nehéz helyzetben vannak Közép-Amerikában, és sokan közülük az emberkereskedelem áldozataivá válnak. Kérem a térség országait, hogy ismét nagylelkűen tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket, hogy sürgősen megoldást találjanak erre a humanitárius drámára.

Szeretettel köszöntöm a téren jelenlévő családokat, mindnyájatokat! Köszönöm tanúságtételeteket! Az Úr kísérjen és segítsen titeket kegyelmével mindennapi utatokon!

Köszöntelek mindnyájatokat, zarándokok, akik a világ számos részéből érkeztetek. Külön is köszöntöm a bergamói egyházmegye fiataljait, akik most bérmálkoztak. És köszönetet mondok azoknak a gyerekeknek és fiataloknak, akik olyan szépen énekeltek, és énekelnek is majd egy karácsonyi éneket a családok tiszteletére.

Mindnyájatoknak szép vasárnapot kívánok! Még egyszer köszönetet mondok karácsonyi jókívánságaitokért és imáitokért, és kérlek, továbbra is imádkozzatok értem.

Finom ebédet! A viszontlátásra!

Szent Család vasárnapja

Szent Család vasárnapja

Menekült voltam
Egy művészettörténeti könyvben találok rá egy érdekes fametszetre az 1500 körüli évekből, amely a Szent Család Egyiptomból való hazatérését mutatja be. Ne gondoljunk hagyományos ábrázolásra, sivatagi tájra, szamarat vezető Szent Józsefre vagy szamárháton ülő Máriára! Az alkotót egyáltalán nem zavarta, hogy az Egyiptom és a galileai Názáret közti távolság gyalogosan, szárazföldön bejárható, mert ő úgy képzelte, hogy a Szent Család egy kisebb vitorlás hajón, egy egyszerű bárkán utazik hazafelé. Szívderítő látvány a fedélzeten szundikáló Szent József, a talán imádkozó Mária, az árbockosárhoz felmászó angyalok és a hajókötélbe kapaszkodó Jézus, aki kicsiny gyermekként kezével az útirányt mutatja vagy talán az égre mutat. A tenger nyugodt, a szél sem fúj, a vitorlák felcsavarva. A Szent Család tagjain kívül egyetlen ember sincs a hajón, nincsenek utasok, nincsenek matrózok és hajóslegények, de még kapitány, kormányos sincs. De akkor kié ez a hajó? Talán Szent József olyannyira meggazdagodott a munkájából, hogy saját hajót vett, amivel aztán évek múlva hazatérhetett családjával? Aligha. És ki kormányozza, ki vezeti ezt a hajót? A középkori alkotó talán egy hajós vagy hajóval többször utazó személy lehetett, aki feltehetően azt akarta sejtetni, hogy az események, az Egyiptomba való menekülés és az onnan való hazatérés hátterében az isteni gondviselés áll. A kis Jézus, Mária és József angyalok kíséretében oda utaznak, ahová a gondviselés vezeti őket.
A világsajtó képei villannak be az elmúlt hónapokból. Az egyiken egy katonai járőrhajó személyzete menti a tengeren lélekvesztővel átkelni akarókat. Egy másikon szögesdróttal körülvett menekülttáborban sorsukat tétlenül váró emberek. Egy harmadikon kamionra felkapaszkodó emberek, akiknek minden vagyona belefér egy kis hátizsákba. A következőn takaróval letakart kisgyermekek. Mintha csak aludnának. Ők már örökre alszanak, mert nem tudtak elmenekülni a háború elől. Szívszorító látvány. Bárcsak mindenki el tudna menekülni az életét fenyegető veszély elől! Bárcsak minden hazáját elhagyóra úgy tekintene mindenki, mint menekültre, és nem mint potyautasra, a szociális háló haszonélvezőjére vagy illegális bevándorlóra! Napjainkban Szent Józsefnek embercsempészeket kellene lefizetnie, hogy betonfalak alatti titkos alagutakon és átvágott szögesdrótkerítéseken át menekülhessen Máriával és a kis Jézussal. Egykor nekik is menekülniük kellett a gyilkos emberi szándék elől, mert életüket veszély fenyegette. Az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy egy távoli földön, idegen országban menedékre találtak és évek múlva visszatérhettek saját hazájukba. Bárcsak napjaink menekültjei is biztonságos helyre találnának! Bárcsak jószándékú befogadókra találnának! Bárcsak biztonságot, nyugalmat találnának a menekülő családok! Bárcsak béke volna mindenütt a világban, hogy senkinek se kelljen elhagynia hazáját! Bárcsak mindenki megértené az irgalmasság üzenetét és jócselekedetnek tekintené a vándorlók és menekültek befogadását! Bárcsak az éhezők, a szomjazók, a ruhátlanok és a betegek mellett a menekültekben is felismernénk Krisztus arcát! Bárcsak nekünk is mondhatná Krisztus a végső ítéleten: Jöjjetek és vegyétek birtokba a nektek készített országot! Mert menekült voltam és ti befogadtatok.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézusunk, aki magad is családban születtél és éltél, hozzád fordulunk a családokért. Mutasd meg az igazi családi boldogságra vezető utat a fiataloknak! Segítsd az édesanyákat és a feleségeket, hogy édesanyád, Mária példáját kövessék az áldozatokat vállaló szeretet mindennapi megélésében! Segítsd az édesapákat és a férjeket, hogy védőszentjüknek és példaképüknek tekintsék Szent Józsefet, aki szeretettel és hűséggel gondoskodott családjáról. Tanítsd engedelmességre a gyermekeket szüleik iránt! Add, hogy minden család otthonra leljen és békében éljen!

 

A Megszentelt Élet éve 354.

december 26.

Szent István, első vértanú ünnepe (december 27.)

Imádkozzunk a Görögkatolikus Metropólia területén elő szerzetesekért!

• Nagy Szent Bazil Rend
• Nagy Szent Bazil Rendi Nővérek
• Kenethozókról Nevezett Női Monostor

Idézet az imaszándékhoz:

„Legyen nekem a te szavad szerint! – mondta Mária az angyalnak. Legyen nekem a te szavad szerint! – kell, hogy mondja minden magyar görögkatolikus az Istennek, hogy maradéktalanul teljesüljön életünkben az Ő akarata. Azt már látjuk, hogy minden körülmények között a legjobbat akarja nekünk. Azt is látjuk, hogy a leglehetetlenebb helyzetben is végbe tudja vinni a maga akaratát. Akarhatunk-e ezek után mást, mint ő. Talán mától fogva a Miatyánkot is más lélekkel fogjuk mondani: legyen meg a Te akaratod! Amint a mennyben minden Téged dicsőít, úgy akarunk mi is Téged dicsérni minden templomunkban s minden otthonunkban. Legyen minden templomunk és minden otthonunk mennyországgá! Szeretnénk ebben élen járni, mi, magyar görögkatolikusok, s főként a Te akaratod teljesítésében.” Kocsis Fülöp érsek-metropolita

Himnusz XXVIII.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Krisztusban árad élet e világra:

hordja sebünket, elveszi halálunk;

Atyja jobbjára visszatérve ül már

mennyei trónján.

István az első, ki az ő nyomában

szolgájaként jár fényes hivatásban,

melyet az Úrnak sugalmazó Lelke

benne kisarjaszt.

Kőzápor hull rá, állja rendületlen,

állja a gyilkos harag tombolását;

irgalmas szívvel üldözőit félti

s hálaimát mond.

Sírva könyörgünk első vértanúnkhoz:

szent polgártársa üdvözült karoknak,

fényes mennyország örököse vagy már,

áldva tekints ránk!

Zengjük ma együtt vértanúk karával:

hála, dicsőség a Szentháromságnak,

akitől István elsőként kaphatta

hős koszorúját. Ámen.

 

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek karácsonyi üzenete

Az alábbiakban közöljük Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség főpásztorának karácsony alkalmából írott körlevelét.

Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim!

Karácsony ünnepe önkéntelenül is a család felé irányítja figyelmünket, hisz Isten úgy akarta, hogy Egyszülött Fia gyermekként szülessék a földre. Ezzel a ténnyel is nyomatékot akart adni annak az elgondolásnak, amelyet házasságnak és családi életnek nevezünk.

Amint tudjátok, az eltelt két évben kétszer is püspökszinódus volt Rómában, melyek témája a családok lelkipásztori gondozása volt. A Szentatya gyakorlati kérdésekben kért tanácsot a Világegyház püspökeitől. Sajnos, a sajtó félremagyarázta az elhangzottakat, és azt remélte, hogy a Katolikus Egyház megváltoztatja hittételeit. Elfelejtették, hogy a püspökszinódus nem törvényhozó, hanem csak tanácsadó szerv. A Szentatya egyedül – vagy az Egyetemes Zsinattal együtt – csalatkozhatatlan hit és erkölcs dolgában, amikor a legfelsőbb egyházi tanítóhivatal nevében beszél. (A hittudomány kifejezése: „ex cathedra” szól.)

Mivel a házasságra vonatkozó katolikus tanítást már a tavalyi körlevelemben kifejtettem, most csak Ferenc Szentatyánkat idézem. A püspökszinódust záró beszédében 2015. október 24-én, szombaton mondta: „Azt jelenti, hogy mindenkit arra bátorítunk: értse meg, mennyire fontos a család intézménye, valamint a férfi és nő között megkötött, az egységen és a felbonthatatlan-ságon alapuló házasság intézménye, és becsülje meg ezeket, mint a társadalom és az emberi élet lényegi alapját.” Más szóval: Ferenc Szentatyánk ismét megerősíti a házasságra és a családra vonatkozó katolikus tanítást. Az idei karácsony ünneplése is jó alkalom, hogy elmélyítsük e bibliai tanítást és imádkozzunk azért, hogy akik ezt az életformát választják, Isten elgondolása szerint akarják megélni házasságukat és családi életüket.

Keresztény életünkre vonatkozóan rendkívüli szentév kezdődött el most az új egyházi év kezdetén. Ferenc Szentatyánk a Misericordiae Vultus (Az Irgalmasság Arca) kezdetű április 11-én, húsvét második, vagyis az Isteni Irgalmasság vasárnapjának előestéjén kelt bullájával meghirdette az Irgalmasság rendkívüli jubileumát, amely 2015. december 8-án kezdődött, Szeplőtelen Fogantatás főünnepén, és 2016. november 20-án zárul, Krisztus Király vasárnapjával. Mivel az Irgalmasság rendkívüli Szentévét külön körlevélben meghirdettem, ezért itt csak az Isteni Irgalmasság és a Karácsony kapcsolatáról beszélek.

Amikor az első emberpár elkövette az ősbűnt, Isten megkönyörült rajtuk. Még a bánat jelét sem mutatták. Isten mégis megígéri a Megváltót, aki széttiporja a sátán fejét (Ter 3,15). A megváltó eljöveteléről szóló hírt örömhírnek, vagyis görög szóval evangéliumnak nevezzük. A földi száműzetés kezdetén elhangzó örömhír végig vonul az üdvtörténeten a beteljesedésig, a húsvéti misztériumig. Isten végtelen irgalmában egyre többet nyilatkoztat ki a megváltásról. „Sok ízben és sokféle módon szólt egykor Isten az atyákhoz a próféták szavával. Most, a végső napokban Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett” (Zsid 1,1-2: a karácsonyi szentleckéből). A második isteni Személy az angyali üdvözletkor testesült meg a Boldogságos Szűzanya szeplőtelen szíve alatt férfi nélkül, a Szentlélek erejéből, hogy az Isten adta törvények szerint kilenc hónap múlva Betlehemben megszülessék. Gyermek-ként jött közénk, hogy ne féljünk tőle. Kitárja kis kezét, mint később a kereszten, hogy mindenkit irgalmába fogadjon. A választott nép szabadulása az egyiptomi rabságból és átkelése a Vörös tengeren a megváltás előképe. A 136. (135.) zsoltár huszonhatszor ismétli meg – minden zsoltársor végén – „mert irgalma örökké tart”. Így fejezi ki háláját a szabadulásért. Ezért tekintünk Istenbe vetett bizalommal a jövőbe, mert a Karácsony bebizonyította, „hogy irgalma örökké tart”. A karácsonyi szent ünnepeken is, de az irgalmasság évében is a zsoltárossal sokszor imádkozzuk: „Istenünk irgalmas jóságát, mindörökké éneklem”. (Zsolt 88/89,2)

Kegyelemteljes Karácsonyi ünnepeket és áldott, boldog újesztendőt kívánok Tisztelendő Testvéreimnek, kedves Híveimnek és minden jóakaratú embernek!

Gyulafehérvár, 2015 Karácsonyán,
Urunk Születése főünnepén

†György s.k.
érsek