Az egyház igazi kincsét a szegények jelentik, nem pedig a pénz:a pápa homíliája

Papa Francesco celebra la messa a Santa Marta - OSS_ROM

Az egyház legyen alázatos, szegény, és bízzék az Úrban – jelentette ki Ferenc pápa kedden reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. Homíliájában arról beszélt, hogy a szegénység az első a nyolc boldogság közül, valamint, hogy az egyház valódi gazdagságát a szegények jelentik, nem pedig a pénz vagy a világi hatalom.

Jézus erőteljesen megrója a főpapokat és figyelmezteti őket, hogy még az utcanők is előbb bejutnak Isten Országába náluk. A mai evangéliumi szakasz (vö. Mt 21,28-32) alapján a Szentatya óva intett a kísértésektől, amelyek ma is megronthatják az egyházat. Az első olvasmány Szofoniás könyvéből (vö. Szof 3,1-2.9-13) is azt mutatja meg nekünk, hogy milyen szennyessé és lázongóvá válik egy nép, ha nem hallgatja meg az Urat.

Az egyház legyen alázatos, ne páváskodjon a hatalmával

Milyennek kell lennie az Úrhoz hű egyháznak? – tette föl a kérdést Ferenc pápa, majd így válaszolt: Egy olyan egyház, amelyik Istenre bízza magát, magán kell, hogy viselje ezt a három jegyet: alázatosság, szegénység, bizalom az Úrban. Olyan egyház legyen, amelyik nem páváskodik a hatalmával, önnön nagyságával. Az alázat nem azt jelenti, hogy valaki bágyadt, erőtlen és réveteg szemmel néz… Nem, ez nem alázat, hanem színjáték! Ez az alázat színlelése. Az alázat első lépése az, ha beismerjük: bűnösök vagyunk. Ha nem vagy képes kimondani magadról, hogy bűnös vagy és a többiek jobbak nálad, akkor nem vagy alázatos. Az alázatos egyház első lépése az, hogy bűnösnek érezze magát, és ez igaz mindannyiunkra. Ha közülünk valaki a másik hibáit szokta nézni és kibeszélni azokat, akkor nem alázatos, a többiek ítélő bírájának hiszi magát. Nekünk kérnünk kell a kegyelmet, hogy az egyház alázatos legyen, hogy mi alázatosak legyünk, mindannyian.

Az egyház ne ragaszkodjon a pénzhez. Az igazi gazdagsága a szegényekből áll

A második lépés pedig a szegénység, amely az első a nyolc boldogság közül. Lélekben szegénynek lenni azt jelenti, hogy csak Isten gazdagságához ragaszkodunk. Nem kell az olyan egyház, amelyik a pénzhez ragaszkodik, a pénzre gondol és arra, hogyan keressen pénzt. Ismeretes, hogy az egyházmegye egyik templomában azt mondták naivul az embereknek, hogy ha át akarnak menni a szentkapun, adakozniuk kell: ez nem Jézus egyháza, ez a pénzhez ragaszkodó főpapok egyháza – figyelmeztetett a pápa.

Ennek az egyházmegyének az ökonómusa Lőrinc diakónus volt, akinek a császár megparancsolta, hogy hozzon neki az egyházmegye kincseiből. Ő pedig, hogy fizessen valamit és ne öljék meg, a szegényekkel tért vissza. A szegények az egyház gazdagsága. Ha banktulajdonos vagy, de a szíved szegény, nem ragaszkodik a pénzhez, akkor mindig szolgál. A szegénység ez az anyagi javaktól való elhatárolódás, hogy a rászorulókat szolgáljuk, mások szolgálatára legyünk. Tegyük föl magunknak a kérdést – kérte a pápa: hogy alázatos, szegény egyház és nép vagyunk-e? Hogy én szegény vagyok-e vagy sem?

Az egyház bízzon mindig az Úrban, aki soha nem okoz csalódást

A harmadik lépés végül az, hogy az egyház mindig az Úr nevében bízzon. Hol van az én bizalmam? A hatalomban, a barátokban, a pénzben? Az Úrban legyen! Ez az az örökség, amit nekünk ígér az Úr: „Szegény és alázatos népet hagyok meg benned’’, mely majd az Úr nevében bizakodik”. Alázatos, mert bűnösnek érzi magát; szegény, mert a szíve Isten gazdagságához ragaszkodik, és ha van belőle, akkor azért, hogy gazdálkodjon vele. Bízik az Úrban, mert tudja, hogy csak az Úr adja meg neki azt, ami jót tesz neki. Ezek a főpapok tényleg nem értették mindezt és Jézus azt kellett, hogy mondja nekik: egy utcanő előbb beléphet Isten Országába náluk. Az Úr eljövetelére, Karácsonyra várva kérjük az Urat, hogy adjon nekünk alázatos szívet, szegény és főleg az Úrban bizakodó szívet, mert az Úr soha nem okoz csalódást – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Adventi kalendárium 17.

Adventi kalendárium – 2015. december 15.

Idei adventi kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Ferenc pápa Misericordiae vultus (Az irgalmasság arca) kezdetű bulláját idézzük napról napra. Várjuk együtt az Úr érkezését!

„Őszinte vágyam, hogy a keresztény nép a Jubileum ideje alatt elmélkedjen az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiről. Ez az egyik módja annak, hogy lelkiismeretünk – mely gyakran elszunnyad a szegénység drámája előtt – fölébredjen, és egyre mélyebbre hatoljunk az evangélium szívébe, ahol a szegények az isteni irgalmasság különleges kedvezményezettjei. Jézus igehirdetése elénk állítja az irgalmasság e cselekedeteit, hogy fölmérhessük, vajon az ő tanítványaiként élünk-e, vagy sem. Fedezzük fel az irgalmasság testi cselekedeteit: jóllakatni az éhezőket, megitatni a szomjazókat, felöltöztetni a ruhátlanokat, befogadni a jövevényeket, ápolni a betegeket, meglátogatni a rabokat, eltemetni a halottakat. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg az irgalmasság lelki cselekedeteiről sem: jótanáccsal ellátni a bizonytalanokat, tanítani a tudatlanokat, inteni a bűnösöket, vigasztalni a szomorkodókat, megbocsátani a bántásokat, türelemmel elviselni a kellemetlen embereket, imádkozni élőkért és holtakért.”

(Misericordiae vultus, 15.)

Istenünk, te egyszülött Fiad által újjáteremtettél minket. Tekints ránk jóságosan: hiszen irgalmasságodra szorulunk. Gyógyítsd meg régi bűneink sebeit szent Fiad eljövetelével. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.

Advent harmadik hetének keddje

Advent harmadik hetének keddje

Jézus példázata egy apáról és két fiáról szól. Egyik fiú sem élvez előjogokat a másikkal szemben. Az apa mindkét fiával szemben ugyanúgy viselkedik, mindkettőjüktől ugyanazt kéri. Az apa és a két fiú kapcsolatát, viszonyát a szavak és a cselekedetek szintjén egyaránt megismerjük. Az első fiú meglehetősen ridegen felel apjának, megtagadja a kérés teljesítését. Még a kötelező tiszteletről és udvariasságról is megfeledkezik, amikor nem szólítja apjának azt, aki őt fiának nevezi. Ezzel szemben a második fiú a szavak szintjén rendkívül tisztelettudó. Ez nem csak abban mutatkozik meg, hogy azonnal igent mond apja kérésére, hanem abban is, hogy „úrnak” nevezi apját, s ezzel elismeri annak tekintélyét.
A cselekedetek szintjén viszont már megfordul a helyzet. Az első fiú, aki ugyan szóban megtagadta a kérést, mégis teljesíti apja akaratát. A második viszont, aki korábban ugyan kifejezte készségét, mégsem tette meg azt, amit apja kért tőle. A példázat két vallási magatartást állít szembe egymással, helyesnek és követendőnek nevezvén az elsőt és helytelennek minősítvén a másodikat.
Jézus mind a szavak, mind a cselekedetek szintjén a mennyei Atya engedelmes Fiának bizonyult. Tőle érdemes megtanulnunk a Atya iránti engedelmességet.
Ma különösen is figyelek arra, hogy amit mondok, azt meg is teszem.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből szeretünk. Te az evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk, hogy rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik.

A Megszentelt Élet Éve 342.

december 14.

Keresztes Szent János ünnepe

Imádkozzunk a Sarutlan Kármelita Rend tagjaiért!

• Sarutlan Kármelita Rendtartomány

Alapítójuk: Avilai Szent Teréz

Rendi közösségeink Budapesten, Győrben és Keszthelyen vannak, lelkigyakorlatos házaink pedig Pápakovácsi-Attyapusztán és Kunszentmártonban működnek.

Lelkiségünkből:

„Higgyétek el nekem, hogy Máriának és Mártának mindig együtt kell lenniük, mert csak így fogadhatják és láthatják állandó vendégként az Urat.” Avilai Szent Teréz

Himnusz XVI.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Igaz Napunk, ki műveid

örök fényeddel élteted,

elménknek is világa vagy:

együtt dicsérve áld szívünk.

Ez élő fáklyák fénye is

Lelked tüzéből szállt alá,

évszázadokra tündökölt,

feltárva üdvünk útjait.

Mit Isten hinnünk átadott,

mit megtalált az emberész,

kegyelmed hű szolgáin át

új, tiszta fénybe öltözött.

S akit ma népünk ünnepel,

ez égi fényben tündököl

győztes tudással gazdagon,

s dicsőségükben osztozik.

Ő járjon közben, ó Urunk,

hogy tisztán láthasson szemünk

igaz, dicső fény, tégedet,

s a hozzád elvivő utat.

Ezt add meg, kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

Ferenc pápa: Történelminek nevezett megegyezéssel ért véget a klímakonferencia

December 13-án a megtérésről és az örömről beszélt a Szentatya a déli Úrangyala elimádkozása előtt. Utána utalt a párizsi klímakonferencián elért megegyezés megvalósításának fontosságára, az irgalmasság évének elkezdésére a világ összes egyházmegyéjében.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban háromszor is hallunk egy kérdést: „Mit tegyünk?” (Lk 3,10.12.14). Ezt a kérdést három különféle csoport intézi Keresztelő Jánoshoz: az első a tömeg, a második a vámosok, vagyis az adószedők, a harmadik csoport pedig néhány katona. Mindegyik csoport azt tudakolja a prófétától, mit kell tennie annak érdekében, hogy a szerint a megtérés szerint cselekedjenek, amelyről ő beszél.

János válasza a tömeg kérdésére a nélkülözhetetlen javak megosztása. Az első csoportnak, a tömegnek tehát azt mondja, hogy osszák meg az élethez alapvetően fontos javakat, konkrétan ezt mondja: „Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs, akinek van ennivalója, hasonlóképpen cselekedjen” (Lk 3,11). Aztán a második csoportnak, az adószedőknek azt mondja, hogy ne követeljenek többet, mint amennyi meg van szabva (vö. Lk 3,13). Mit jelent ez? Azt, hogy nem kérünk csúszópénzt – világos a Keresztelő beszéde. A harmadik csoporttól, a katonáktól azt kéri, hogy ne zsaroljanak ki semmit senkitől, hanem elégedjenek meg a bérükkel (vö. Lk 3,14). Ez tehát a három válasz a három csoport kérdésére. Három válasz a megtérés ugyanazon útjára, mely az igazságosság és a szolidaritás konkrét tetteiben mutatkozik meg. Ez az az út, amelyet Jézus összes beszédében kijelöl: a felebarát iránti tényleges szeretet útja.

Keresztelő Jánosnak ezen intéseiből megértjük, mikre hajlottak általában azok, akiknek valamilyen formában hatalom volt a kezében abban a korban. A dolgok nem sokat változtak azóta sem. Mindazonáltal egyetlen emberi csoport sincs kizárva abból, hogy végigjárja az üdvösségre vezető megtérés útját, még az eleve bűnösnek tartott vámosok sem, ők sincsenek kizárva az üdvösségből. Isten nem zárja el senki elől az üdvösség lehetőségét. Ő úgymond epekedve várja, hogy irgalmat gyakorolhasson, irgalmas lehessen mindenkihez, megbékélést és megbocsátást adva gyengéden magához ölelhessen mindenkit.

Ezt a „Mit tegyünk?” kérdést mi is magunkénak érezzük. A mai liturgia – János szavaival – megismétli, hogy meg kell térnünk, irányt kell váltanunk és rá kell lépnünk az igazságosság, a szolidaritás, a mértéktartás útjára: ezek a teljesen emberi és a hitelesen keresztény létezés elengedhetetlen értékei. Térjetek meg! Ez az összefoglalása a Keresztelő üzenetének. Advent harmadik vasárnapjának liturgiája segít bennünket felfedezni a megtérés egyik sajátosságát, ez pedig az öröm. Aki megtér és az Úrhoz közeledik, örömet érez. Szofoniás próféta ma nekünk mondja a Jeruzsálemhez intézett felhívást: „Örülj, Sion leánya!” (Szof 3,14). Pál apostol így buzdítja a Filippiben élő keresztényeket: „Örvendezzetek mindig az Úrban!” (Fil 4,4). Ma bátorság kell ahhoz, hogy az örömről beszéljünk, de mindenekelőtt hit kell hozzá! A világot ma sokféle baj gyötri, a jövő tele van kérdőjelekkel és félelmekkel. A keresztény mégis örülő ember, és öröme nem valami felületes és pillanatnyi dolog, hanem mély és állandó, mert ez az Úr adománya, az Úré, aki betölti az életet. Örömünk abból a bizonyosságból fakad, hogy az „Úr közel van” (Fil 4,5): közel van gyengédségével, irgalmasságával, megbocsátásával és szeretetével.

Szűz Mária segítsen hitünk megerősítésében, hogy be tudjuk fogadni az öröm Istenét, az irgalmasság Istenét, aki mindig gyermekei között akar lakni. Anyánk tanítson minket, hogy együtt sírjunk a sírókkal, és hogy osztozni tudjunk mások mosolyában is.

A szentatya szavai az Angelus után:

A klímakonferencia nemrég ért véget Párizsban egy olyan megegyezés elfogadásával, amelyet sokan történelminek neveznek. Ennek megvalósítása közös elkötelezettséget és nagylelkű odaadást igényel mindenki részéről. Azt kérve, hogy különleges figyelmet kapjanak a legsérülékenyebb népek, arra bátorítom az egész nemzetközi közösséget, hogy buzgóan folytassa a megkezdett utat, a szolidaritás jegyében, mely legyen mind ténylegesebb.

Jövő kedden, december 15-én kezdődik Nairobiban a Kereskedelmi Világszervezet miniszteri konferenciája. A résztvevő országokhoz fordulok, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek figyelembe veszik a szegény és legsérülékenyebb emberek szükségleteit, valamint a kevésbé fejlett országok jogos várakozásait és az egész emberi család közös javát.

A világ minden székesegyházában megnyitják a szent kaput, hogy az irgalmasság jubileumát teljesen meg lehessen élni a részegyházakban. Kívánom, hogy ez az intenzív időszak sokakat késztessen arra, hogy Isten gyengédségének eszközévé váljon. Az irgalmasság cselekedeteinek kifejezéseként a nélkülözés és kirekesztés helyein is megnyílnak az „irgalmasság kapui”. Ehhez kapcsolódóan köszöntöm a világ összes börtönének rabjait, külön is a padovai börtönét, akik ma lélekben együtt imádkoznak velünk, és köszönöm nekik a hangversenyüket.

Köszöntelek mindnyájatokat, zarándokok, akik Rómából, Olaszországból és a világ számos részéből érkeztetek. Külön köszöntöm azokat, akik Varsóból és Madridból jöttek. Gondolok a Vatikánban működő Szent Márta Orvosi Alapítványra: köszöntöm a szülőket gyermekeikkel, az önkénteseket és a Szeretet Leányai nővéreket; köszönöm tanúságtételeket a szolidaritásról és a befogadásról! Köszöntöm a Fokolare Mozgalom tagjait is, akik néhány iszlám közösséghez tartozó barátukkal vannak itt. Haladjatok tovább! Haladjatok tovább bátran utatokon, a párbeszéd és a testvériség útján, mert mindnyájan Isten gyermekei vagyunk!

Szívből kívánok mindnyájatoknak szép vasárnapot és finom ebédet! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! A viszontlátásra!

Adventi kalendárium 16.

Adventi kalendárium – 2015. december 14.

Idei adventi kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Ferenc pápa Misericordiae vultus (Az irgalmasság arca) kezdetű bulláját idézzük napról napra. Várjuk együtt az Úr érkezését!

„A Szentévben megtapasztalhatjuk majd, hogy mit jelent megnyitni a szívünket azok felé, akik a modern világ – gyakran drámai módon létrehozott – perifériáin élnek. Mennyi kényes és gyötrelmes szituáció van a mai világban! Hány sebet ütnek azok testén, akiknek már nincs hangjuk, mert a jajszavukat elnyomta és elhallgattatta a gazdag népek közömbössége. [...] Ne süppedjünk bele a megalázó közömbösségbe, a lelket érzéketlenné változtató és az újdonság felfedezését megakadályozó megszokottságba, a romboló cinizmusba. Nyissuk föl a szemünket, hogy észrevegyük a világ nyomorúságát, méltóságuktól megfosztott fivéreink és nővéreink sebeit, és érezzünk késztetést arra, hogy meghalljuk segélykiáltásukat.”

(Misericordiae vultus, 15.)

Urunk, Istenünk, méltasd figyelemre könyörgő szavunkat, és árassz világosságot szívünk homályába Fiad kegyelmével, amikor eljön hozzánk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.