Úrnapja után XV.

Úrnapja után

tizenötödik rész

„Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halain, az ég madarain, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszó-mászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet, és vonjátok uralmatok alá”. (Ter 1,26-28b) Akkor még nem létezett még a Biblia, annak eseményeit majd Ábrahám egyik fél évezred múlva élő leszármazottja szemléli végig a Teremtő jóvoltából és írja papirusztekercsekre a mi javunkra. De élt Isten akarata. Az akkor élők szájról szájra adták át Isten parancsait az újszülött nemzedékeknek. Ezt a tudást nem kurtította meg a bűn büntetése, csak megnehezítette, hiszen élnie kellett az emberiségnek. Sőt! Segített fejleszteni az eredeti gazdasági módszereket. Mutatja ezt a menyasszonynak átadott ajándék mennyisége és minősége:„Mikor Ábrahám szolgája hallotta szavaikat, imádkozva földre vetette magát az Úr előtt. Azután a szolga előhozta az ezüst és arany ékszereket, a ruhákat, és odaadta Rebekkának. Testvérének és anyjának is értékes ajándékokat adott. Utána ettek és ittak, ő és a férfiak, akik kísérték, s éjszakára ott maradtak. Másnap reggel fölkeltek, és ő így szólt: Bocsássatok el, uramhoz. A testvére és az anyja ezt felelte: Maradjon még a lány egy ideig, legalább tíz napig nálunk, azután elindulhat. Ő azonban ezt válaszolta: Ne tartóztassátok! Az Úr sikeressé tette utamat, bocsássátok hát el, hadd menjek uramhoz! Hívjuk a lányt,-- mondták ők--, és kérdezzük meg tőle magától! Odahívták Rebekkát, és megkérdezték: Akarsz elmenni ezzel az emberrel? Akarok –felelte. Erre elbocsátották Rebekkát dajkájával, Ábrahám szolgájával és embereivel. Megáldották Rebekkát, és mondták: Nővérünk legyen ezerszer tízezerré, utódaid foglalják el ellenségeik kapuját”. (24,51-60) Mit mondanak ezek az emberek? Felelőtlenek? Nem felelőtlenek, hanem beteljesítik Isten örök tervét: „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz”. (2,24) Isten ezt Éva teremtése után mondta, tehát kivétel nélkül minden férfi és nő eligazítása lett, akik felcseperedtek, érettek lettek Isten terveit tovább vinni. A leány szülei neveljék föl gyermeküket Isten akaratának vállalására, vagyis arra, hogy feleség és édesanya legyen. Rebekka sem tudta hogy neki, a pusztai kislánynak kell átvennie Izsáknak gondozását, hatékonyan betöltenie a Megváltó egyik ősanyjának küldetését. Szülei pedig majd két évtized múlva boldogan ölelik a hozzájuk küldött unokát. Amikor Ábrahám szálláshelyére értek, és Rebekka messziről észrevette, hogy egy ifjú legény közeleg feléjük, mert észrevette a kis karavánt. Az ifjú menyasszony izgatottan kérdezte az öreg szolgától: Ki ez? Ő pedig boldogan válaszolt: „Ő a mi urunk”. (65) Az ismeretlen menyasszony gyorsan fejére húzta fátylát, hogy ősi szokás szerint csak a fátyolon keresztül lássa meg őt először a vőlegény. Izsák boldogan hallgatta végig apja, Ábrahám csodálatos tervét, és a rákövetkező fejleményeket. Boldogan vezette sátrához a Gondviselés ajándékát. Bevezette a sátrába, és feleségül vette. Madách Imre az Ember tragédiája című művében szép szimbólumot talált Éva számára, amikor úgy érzi, hogy az emberiség boldogsága az Éva által kimentett szőlőtő lesz. Az Úristen a Bibliában ad nekünk ötletet az emberiség boldogságának átmentésére. Az örök teremtési forgatókönyvet Istenatyánk és Megváltó Fia, valamint a Szentlélek örök szeretetét.

255. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.06.22. szombat

A gyöngék közt gyöngévé lettem

Szent Pál apostol felsorolása egy hős lelkű lelkipásztor hitvallása. Véleményem szerint a papoknak, meg kell fontolnia, hogy ezt a kétségtelen szentpáli igazságot hogyan éli meg és hogyan tudja százszázalékos eredménnyel vonzóvá tenni éppen azoknak a gyöngéknek javára, akik miatt ezt a hátrányos kifejezést elhíresítette. Úgy vonzóvá tenni ezt a kijelentést, hogy ne Szent Pál apostol legyen a gyengeség propagátora s mentegetője, hanem megtanulják tőle a gyengék, az általános erőfeszítéseket nehezebben vállalók, hogy mindenkinek van lehetősége erősödni, a bűn bilincseiből kibontakozni és állandó erőfeszítések árán, de nekifeszülni az üdvözülés meredek útjának. Nem másokra mutogatok, hogy ne legyetek olyan gyengék, hanem ha hivatkozhatok arra, hogy én is hátrányosan indultam, de Isten kegyelmében bízva erősödtem, folyton nőttem a reményben. Élete végén vallja: „Én a legkisebb vagyok az apostolok között, arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és a nekem juttatott kegyelem nem volt hiábavaló. Sőt, valamennyiüknél többet munkálkodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme velem együtt”.

254. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.06.21. péntek

Mindenkit szívünkbe fogadni

Amikor a harminckilenc évre működési engedélytől megfosztott ferences rendtartományunk újra élhetett, igen nehéz helyzetben voltunk. Kétszáz rendtárs halt meg a szétszórtság ideje alatt, vagy távozott el tőlünk idegenbe. Mivel én voltam az utolsó teljhatalmú klandesztin tartományfőnök, nekem kellett a közösséget újraélesztenem. A szétszóratáskor növendék voltam. Plébánosként küldtem ugyan szerzetesi gimnáziumba papi hivatásra alkalmasnak tűnő fiúkat, lettek is néhányan felszentelt papok ezek közül, de az új körülmények között igen szorított az utánpótlás gondja. Jöttek ugyan jelentkezők, de csak kevesen értek célba. Nem könnyű a papi hivatás, mert Jézus Krisztus a felebaráti szeretet mércéjét az ószövetségi szintről nagyon magasra emelte. A régi megfogalmazás így hangzott: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”(Lev 19,18) Az utolsó vacsorán viszont Jézus így változtatja meg: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket”(Jn 15,12) Ehhez kell felnőniük a papnövendékeknek, gyarapodni a hivatásban eltöltött évek alatt, hogy mindenkit szívünkbe tudjanak fogadni. Nevezzük nevén ezt a csodálatos szeretetet: szolgálni mindenkinek. Pál apostol jó példát adott erre: „Mert én, bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg. A zsidóknak olyan lettem, mint zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat. A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek. Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne”(1Kor 9,19-20. 22-23) Ebben az önző, gyakran gyűlölködő világban a keresztényekre vár a feladat, hogy a maguk körében megmutassák, milyen az Isten akarata szerinti ember. 

Úrnapja után XIV.

Úrnapja után

tizennegyedik rész

Ábrahám azért eskette meg öreg szolgáját, hogy érezze át, a küldetése igen jelentős. Isten az első találkozás és Ábrahám megáldása alkalmával azt parancsolta neki, hogy hagyja el a rokonságát, addigi életkörülményeit, aztán induljon Kánaánba, jövendő hazájába, amit sok esztendő múlva vehet tulajdonába az addigra megszaporodott nemzetsége. Az Úr nyilván féltette, hogy nem tud majd elég függetlenül szolgálni a bálványozó rokonok közelében a Magasságbeli egy igaz Istennek. Féltette Izsákot, hogy valamelyik kánaáni nemzetségbe benősül, az új rokonság meg rontja egyedülálló istenhitét. Ha a régi rokonságból hoz feleséget a gazdája hitét valló hű szolga, ott Isten sok rétű segítségével éppen a megfelelő menyasszonyt tudja majd megtalálni.„Azután a szolga kiválasztott tíz tevét ura tevéi közül, és különféle drágaságaiból is vett magához. Elindult és elment Aram Naharajimba, Nachor városába. A tevéket letelepítette egy kútnál, a városon kívül. Estefelé volt az idő, amikor az asszonyok kijönnek vízért. Így szólt: Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, rendezd el ma szerencsésen a dolgot, és légy kegyes uramhoz, Ábrahámhoz. Nézd, én a kútnál állok. és az emberek leányai kijönnek a városból vizet meríteni. Ha az a lány, akinek szólok:: Nyújtsd a korsódat, hadd igyam, azt feleli: igyál, tevéidet is megitatom, akkor kiválasztottad azt szolgád, Izsák számára. Erről fogom megismerni, hogy jóságosnak mutatkoztál uram iránt. -- Még mielőtt végigmondta volna, kijött Rebekka, aki Ábrahám testvére, Náchor felesége, Milka fiának, Betuelnek a leánya volt, s vizeskorsó volt a vállán. A lány külsőre nagyon szép volt, hajadon, aki még nem volt együtt férfival. Lement a forráshoz, megtöltötte korsóját, és ismét feljött. A szolga odasietett hozzá és megszólította: Hadd igyam egy kis vizet korsódból. Igyál, uram -- válaszolta, aztán gyorsan leemelte a korsót, kezébe fogta, s inni adott neki. Megvárta, amíg eleget ivott, majd így szólt: Merítek tevéidnek is, míg teleisszák magukat. Gyorsan kiöntötte a vizet a vályuba, s a kúthoz futott, hogy merítsen. így merített minden tevéjének. A férfi hallgatagon figyelte, hogy felismerje, az Úr sikeressé teszi-e útját vagy nem. Mikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett egy fél sékel súlyú aranykarikát, s az orrába tette, majd két csatot tett a karjára, amelyek tíz aranysékelnyit nyomtak, aztán megkérdezte: Mondd meg nekem, kinek a lánya vagy? Van-e hely atyád házában, hogy ott töltsük az éjszakát? Betuel lánya vagyok, Milka fiáé. akit ő Nachornak szült. Majd hozzáfűzte: Szalma és takarmány bőven van nálunk, és hely is éjjeli szállásra. Erre a férfi meghajtotta magát , leborult az Úr előtt, és mondta: Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg szeretetét és hűségét uramtól. Az Úr egyenesen uram testvérének házába vezetett.”(Ter 24,1-27) Rebekka ékszerekkel feldíszítve hazarohant. Otthon elmesélte találkozása történetét. Ámulva hallgatták. Aztán közelebbről megszemlélték a pompás ékszereket, majd Lábán, Rebekka testvére kisietett a kúthoz. Ott meg is találta az ismeretlen „embert”. Hívta szállásra otthonukba. Embereknek, tevéknek készen volt immár a szállás. A vacsora is ott állt az asztalon. Leült a boldog, öreg szolga, de előbb el akarta mondani küldetésének okát, Ábrahám történetét, hogy elküldte őt ősi hazájába: keress ott menyasszonyt Izsáknak, ősanyát a Messiás népének. „Rokonságomból és atyám házából fogsz feleséget hozni fiamnak”. Én buzgó imában kértem, mi legyen a jel, hogy azt találjam, akit az Úr szánt Izsák feleségének. Rebekka szó szerint mondta imádságom szavait. A jel biztosan az Úrtól való. „Most ha szeretetet és hűséget akartok tanúsítani uram iránt, jelentsétek ki, ha nem, azt is jelentsétek ki, hogy aszerint forduljak jobbra vagy balra. Erre Lábán és Betuel ezt mondták feleletül: Ez az Úrtól indult ki. Nem szólhatunk semmit sem hozzá, sem ellene. Nézd, Rebekka rendelkezésedre áll: Vedd és menj! Ő legyen urad fiának felesége, ahogy az Úr megmondta”. (Ter 24,49-51)

253. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.06.20. csütörtök

Eucharistia mások számára

Az atyák nagyon szívükön viselik a szegény és rászoruló honfitársaiknak a sorsát.Segíteni akarnak rajtuk. Ezért arra a szintre kell állniuk, amelyen a rájuk bízott szegények tartózkodnak.Nehezen tudjuk Urunkat, Jézus Krisztust olyan tökéletesen megjeleníteni, ahogyan Ő, aki az Eukarisztiában nemcsak emberi termetét tudta a parányi ostya színében is teljesen megjeleníteni, hanem minden morzsájában tökéletesen jelen is van. Még kevésbé tudjuk az Úr istenségét pótolni, hiszen az eukarisztikus látogatásnak az az értelme, hogy emberségével egyesült istenségét ajándékozza az áldozónak. Sok esetben úgy tudunk segíteni legjobban, ha sikerül éreztetni szegény és testvéreinkkel, hogy mi nem akarunk a fejük felett feltűnni. Pár esztendeje annak, hogy a ferences tartományfőnökök hat évente esedékes nagykáptalanját a legfőbb elöljáró Braziliába hívta össze. Annak az egyházmegyés főpásztornak az egyházmegyéjébe kaptak meghívást, amelynek főpásztora Lorscheider bíboros eredetileg ferences misszionárius volt. Amikor véget ért a nagykáptalan, a bíboros kivitte a világ minden tájáról egybegyűlt tartományfőnököket a székváros szélén létesített nyomortelepre. Ott beszélgettek a sorsüldözött szegény emberekkel. Az egyik így nyilatkozott: Atyák, nekünk nem az fáj igazán, hogy nincs elegáns márkájú autónk, sem fényes lakásunk. Az szégyenít meg bennünket, hogy a gazdagabbak nem néznek minket embernek. Maguktól ezt kérjük: kezeljenek bennünket emberként! Íme, a testvériség igénye valóban nagy, és Jézus papjaitól elvárható, el is várják jogosan. Jézus a lábmosás után az utolsó vacsorán félreérthetetlenül adta parancsba: „Példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek!” (Jn 13,15)

Úrnapja után XIII.

Úrnapja után

tizenharmadik rész

„Sára életkora 127 esztendőt tett ki. Ekkor halt meg Sára Kirjat- Arbában Hebronban, Kánaán földjén. Ábrahám megkezdte Sáráért a gyászszertartást és a siratást. Fölkelt, eltávozott a halottól, és így szólt a hettitákhoz: Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezét adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem. A hettiták így válaszoltak Ábrahámnak: Hallgass ránk, urunk! Úgy élsz közöttünk, mint Isten főembere. Temesd halottaidat legjobb sírhelyeinkre. Senki közülünk nem tagadja meg tőled a sírját, hogy oda temesd halottaidat. Ábrahám erre fölkelt, meghajtotta magát az ország lakói, a hettiták előtt, és így szólt hozzájuk: Ha beleegyeztek abba, hogy házam halottait eltemethessem, akkor hallgassatok meg: járjatok közbe értem Efronnál, Cochár fiánál, hogy a machpelai barlangot, ami az övé és birtoka szélén fekszik, engedje át nekem. Adja el nekem jelenlétetekben teljes áron temetőhelynek. Efron éppen a hettiták között ült. A hettita Efron válaszolt Ábrahámnak az összes hettita jelenlétében, aki eljött a város kapujához: Nem úgy, uram. Hallgass meg engem. A telket neked ajándékozom és neked adom a barlangot is. amely rajta van. Honfitársaim jelenlétében ajándékozom neked, temesd el halottaidat. Ábrahám meghajtotta magát az ország lakói előtt, és így szólt Efronhoz az ország lakóinak jelenlétében: Igen, ha te, de mégis hallgass meg engem. Én megfizetem neked a telek teljes árát. Fogadd el tőlem, hogy eltemethessem ott halottaimat. Efron ezt válaszolta Ábrahámnak: Hallgass meg engem, uram. Négyszáz ezüst sékel egy telekért: mi az köztem és közted? Temesd el halottaidat! Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát, és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hettiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüst sékel, ahogy az a kereskedők körében járja így Efron telke, amely Machpelában, Mamrétól keletre feküdt, a telek, a rajta levő barlangokkal, s körös-körül a telek egész területén levő fákkal – az összes hettita jelenlétében, aki a város kapujához jött – átment Ábrahám birtokába. Ezután Ábrahám eltemette a feleségét, Sárát a barlangban, a machpelai telken, Mamrétól keletre, Kánaán földjén. Így a telek a rajta lévő barlanggal a hettitáktól jogszerűen Ábrahámra szállt, temetőhelyül”. (Ter 23,1-20) Ábrahám pedig megnyugodott. Ténylegesen volt már egy darab föld a nevén, a birtokában. Miután a halottairól gondoskodott, Istentől kapott utódjáról is gondoskodni kívánt. Az élőknek a család az otthonuk. Azt tudta már a Magasságbelitől, hogy Kánaán lakói nem az igaz Isten imádói. Gonoszságuk gyorsan betelik, és akkor Isten elveszi tőlük egész Kánaánt, és a rabszolgaságban néppé erősödő Ábrahám-utódok jönnek majd. Ők kapják majd ezt a földet ténylegesen Isten ajándéka képen. Ehhez fiának, Izsáknak méltó feleséget kellett biztosítani. „Ábrahám idős volt, előrehaladt a korban és az Úr mindenben megáldotta Ábrahámot. Ábrahám akkor így szólt háza legidősebb szolgájához, aki egész vagyonát kezelte: Tedd kezedet a csípőm alá! Megesketlek az Úrra, az ég Istenére és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget a fiam számára a kánaániták lányai közül, akik között lakom. Menj inkább szülőföldemre, a rokonaimhoz, s hozzál feleséget a fiam, Izsák számára. A szolga ezt válaszolta: De hátha nem akar követni a lány erre a földre, akkor vigyem vissza a fiadat abba a hazába, ahonnan te eljöttél? Óvakodj attól, felelte Ábrahám, hogy a fiamat oda visszavidd. Az Úr, az ég Istene és a föld Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonaim földjéről, aki beszélt hozzám, és megesküdött nekem: Ezt a földet utódaidnak adom, ő majd előtted küldi angyalát, hogy feleséget hozhass onnan a fiamnak. Ha pedig a lány nem akar követni, akkor föl vagy mentve ez alól az eskü alól. De a fiamat nem szabad oda visszavinned. Akkor a szolga megesküdött neki”.

252. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.06.19. szerda

Fő, vagyis Szolga

Szent Pál apostol Rómaiakhoz ír levelében olvastuk arról, hogy a keresztények egy testet, egy közösséget alkotnak. Minden embert azért teremt Isten, azért lát el különböző testi-lelki adományokkal, hogy annak a közösségnek, amelybe beleszületik minél több jót tudjon nyújtani és a melléje rendelteket sokféleképpen tudja boldogítani. Ezt a krisztusi közösséget, szervezetet nevezi az apostol Krisztus titokzatos testének. Ennek feje maga Jézus Krisztus. A többiek az emberi testből vett hasonlat alapján mondhatók különféle szerveknek. Minden szervnek megvan a maga fontos funkciója, rendeltetése. Ha erre fel van készülve, hibátlanul végzi feladatát, akkor az egész test jól működik. Ha a test minden porcikája arra van kötelezve, hogy önfeláldozásig szolgálja a az egész test épségét, akkor ez a szerep fokozottan vonatkozik a fejre. Úgy is mondhatjuk, hogy a fej és annak minden részecskéje nélkülözhetetlen. Kezetlen, lábatlan, fogatlan ember életképes, de a fejetlen soha. Így érthető II. János Pál pápa gondolata, hogy a Fő, Jézus, az tulajdonképpen Fő Szolga. Így kell értelmezni Nagy Szent Gergely pápa (590-604) elhatározását is: amikor a konstantinápolyi pátriárka az új császárváros főpapjaként ősi jog híján új és még újabb címeket keresett magának, ő felvette a Gregorius episcopus servus servorum Dei-t Gergely püspök Isten szolgáinak szolgája címet. Ma is ez a pápák legszebb címe.