Ferenc pápa: Ismerjük fel Jézust a gyermekek tekintetében!

December 25-én délben a Szentatya a szokásnak megfelelően elmondta karácsonyi üzenetét a Szent Péter-bazilika középső erkélyéről, az úrangyala elimádkozása után pedig „Urbi et Orbi” áldás adott Rómára és az egész világra. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, boldog karácsonyt!

Betlehemben Szűz Máriától megszületett Jézus. Nem emberi akaratból született, hanem az Atyaisten szeretetajándékaként, aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).

Ez az esemény ma megújul az időben zarándokló Egyházban: a karácsonyi liturgiában a keresztény nép hite újraéli az eljövő Isten misztériumát, aki magára veszi halandó testünket, aki kicsinnyé és szegénnyé lesz, hogy megmentsen minket. Ez pedig meghatottsággal tölt el minket, mivel oly nagy a mi Atyánk gyöngédsége.

Mária és József után elsőként a betlehemi pásztorok látták meg az Üdvözítő alázatos dicsőségét. Felismerték a jelet, amelyet az angyalok hirdettek meg nekik, és imádták a Gyermeket. Ezek az alázatos, ám virrasztó emberek példát nyújtanak minden kor hívőinek, akik szemközt Jézus misztériumával nem botránkoznak meg szegénységén, hanem Máriához hasonlóan bíznak Isten szavában, és egyszerű szemmel szemlélik az ő dicsőségét. A testté lett Ige misztériumával szemközt a keresztények a világ minden részén János evangélista szavaival megvallják: „Láttuk dicsőségét, az Atya egyszülött Fiának dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be” (Jn 1,14).

Ma, amikor a földön háborús szelek fújnak, és a fejlődésnek immár túlhaladott modellje továbbra is emberi, társadalmi és környezeti pusztulást vált ki, a karácsony a Gyermek jelére irányítja figyelmünket, hogy felismerjük őt a gyermekek tekintetében, különösen azokéban, akiknek – mint magának Jézusnak – „nem jutott hely a szálláson” (Lk 2,7).

Jézust látjuk a Közel-Kelet gyermekeiben, akik továbbra is szenvednek az izraeliek és a palesztinok közötti konfliktus kiéleződésétől. Ezen az ünnepnapon kérjük az Úrtól a békét Jeruzsálemnek és az egész Szentföldnek; imádkozunk, hogy a felek között győzzön a párbeszéd újrakezdésére irányuló akarat, és végre el lehessen érni egy tárgyalásokon alapuló megoldást, amely lehetővé teszi két állam békés együttélését, a kölcsönös megállapodáson alapuló s nemzetközileg elismert határok között. Az Úr támogassa a nemzetközi közösségben mindazok erőfeszítéseit, akiket a jóakarat lelkesít, hogy segítsenek ezen az elgyötört földön megtalálni – a súlyos akadályok ellenére is – a régóta várt egyetértést, igazságosságot és biztonságot.

Jézust látjuk a szír gyermekekben, akiket még mindig az a háború sújt, amely vérbe borította az országot ezekben az években. A szeretett Szíria érhesse el végre minden személy méltóságának tiszteletben tartását, attól a közös elköteleződéstől kísérve, hogy újraalkossák a társadalom szövetét, a nemzeti és vallási hovatartozástól függetlenül. Jézust látjuk az iraki gyermekekben, országukat még mindig egy olyan ellenségeskedés sebzi és osztja meg, amely immár tizenöt esztendeje tart. Jézust látjuk a jemeni gyermekekben, ahol egy javarészt elfelejtett konfliktus zajlik most is, amely súlyos humanitárius következményekkel jár: a lakosság éhségtől és betegségek terjedésétől szenved.

Jézust látjuk az afrikai gyermekekben, különösen azokban, akik Dél-Szudánban, Szomáliában, Burundiban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, a Közép-Afrikai Köztársaságban és Nigériában szenvednek.

Jézust látjuk a világ összes gyermekében, akiknek földjén feszültségek és új konfliktusok veszélye fenyegeti a békét és a biztonságot. Imádkozzunk, hogy a Koreai-félszigeten felül tudjanak kerekedni a szembenálláson, és növekedjék a kölcsönös bizalom az egész világ érdekében. A kisded Jézusra bízzuk Venezuelát, hogy a társadalom szereplői békésen szembe tudjanak nézni egymással, az egész szeretett venezuelai nép javára. Jézust látjuk a gyermekekben, akik családjaikkal együtt az ukrajnai konfliktus erőszakát szenvedik el, valamint az abból fakadó súlyos humanitárius következményeket. Imádkozzunk, hogy az Úr a lehető leghamarabb adja meg a békét ennek a kedves országnak.

Jézust látjuk azokban a gyermekekben, akiknek a szülei munkanélküliek, és nehezen tudnak biztos és derűs jövőt kínálni gyermekeiknek. Őt látjuk azokban is, akiktől elrabolták gyermekkorukat, akiket már kiskoruktól munkára kényszerítenek, vagy pedig lelkiismeretlen kereskedők katonának soroznak be.

Jézust látjuk abban a sok gyermekben, akik arra kényszerülnek, hogy elhagyják országukat, egyedül utazzanak, embertelen körülmények között, s az emberkereskedők könnyű prédájává lesznek. Az ő szemükön keresztül megannyi kényszerből migránssá lett ember drámáját látjuk, akik még életüket is kockára teszik, hogy elcsigázó utazásba kezdjenek, mely olykor tragédiába torkollik. Jézust látom azokban a gyermekekben is, akikkel legutóbbi, mianmari és bangladesi utam során találkoztam. Azt kívánom, hogy a nemzetközi közösség szüntelenül munkálkodjon a térségben élő kisebbségek méltóságának kellő tiszteletben tartásán. Jézus tudja jól, milyen szenvedés, ha nem fogadják be az embert, s ismeri a fáradtságot, amely abból fakad, ha az embernek nincs hová lehajtania a fejét. Szívünk ne legyen zárt, mint amilyenek a betlehemi házak voltak!

Kedves testvéreim, mi is megkaptuk a karácsony jelét: „egy gyermeket, pólyába takarva…” (Lk 2,12). Akárcsak Szűz Mária és Szent József, vagy a betlehemi pásztorok, a kisded Jézusban fogadjuk be Isten értünk emberré lett szeretetét, és kegyelme segítségével köteleződjünk el arra, hogy világunkat emberibbé, a ma és a holnap gyermekeihez méltóbbá tegyük!

* * *

A Szentatya szavai az áldás után:

Szeretném kifejezni jó kívánságaimat nektek, testvéreim, akik a világ minden részéről egybegyűltetek ezen a téren, és mindazoknak, akik a különböző országokban rádión, televízión és már kommunikációs eszközökön keresztül kapcsolódtok hozzánk.

Krisztusnak, a Megváltónak a születése újítsa meg szívünket, ébressze fel bennünk a vágyat, hogy testvériesebb és szolidárisabb jövőt építsünk, hozzon mindenkinek békét és reményt! Boldog karácsonyt!

Karácsony

Karácsony

Megérkeznek a pásztorok

Jézus Krisztus születését Egyházunk három szentmisével ünnepli karácsony napján, amely szentmiséknek más az evangéliuma. Az éjféli szentmisében Lukács evangéliumából felidézzük azt a történelmi helyzetet, amikor Jézus született. Az uralkodók felsorolása után következik a népszámlálás említése, ami miatt József és Mária Betlehembe mennek. Mária itt hozza világra gyermekét, Jézust. A születésről elsőként a pásztorok értesülnek az angyaloktól, akik útnak indulnak, hogy kifejezzék hódolatukat az újszülöttnek. Az ő megérkezésüket ismerteti karácsony napjának reggelén a Pásztorok miséjének evangéliuma. A harmadik karácsonyi szentmise, amelyet ünnepi misének nevezünk, már más szemszögből szemléli az eseményeket, az evangéliumi rész az Ige megtestesülésének titkát igyekszik feltárni.
A pásztorok szentmiséjének evangéliuma a betlehemi istállóba vezet minket. Gondolatban körülhordozzuk tekintetünket a helyszínen. Egy sötét barlangot látunk, amely állatok szálláshelyéül szolgál. Kár szépítenünk a dolgokat, ez bizony egy istálló, ökrökkel és szamarakkal. Még szerencse, hogy a templomban nem érezzük az istálló szagát, mert egyesek talán sietve távoznának. József próbál egy kis tüzet rakni, de annak fénye alig tölti be az istállót, melegét is alig érezni. Mária alszik, próbálja kipihenni a szülés fáradalmait. Oldalt a jászolban, a szalmán fekve, egy újszülött gyermek alszik csendesen. A gyerekek gondolatban tovább nézelődnek, keresik a karácsonyfát a színes égőkkel és a díszekkel, de itt bizony olyat nem találnak, talán majd egy felnőtt elmondja nekik, hogy ez egy későbbi találmány. Az ajándékok sem állnak nagy kupacokban, de van itt érdekesebb, például plüssmaci helyett lehet játszani egy igazi kisbáránnyal. Az ünnepi hangulatnak nyoma sincs a betlehemi istállóban.
Minden csendes és nyugodt, mi magunk is leülünk a tűz mellé, nem szeretnénk megzavarni Mária és a gyermek pihenését. Örülünk, hogy itt vagyunk, a Megváltó közelében. Aztán hirtelen beállítanak a nagyhangú pásztorok. Az ajtót csak azért nem törik ránk, mert egy barlangnak nincs ajtaja. Itt nincs kiírva piros betűkkel egy táblára, hogy „Csendet kérünk! Ne zavarjuk mások nyugalmát!”, mert ez nem egy kórház újszülött osztálya. A pásztorok valószínűleg nem fogják vissza magukat, ugyanolyan hangon beszélnek, mint a mezőn az állatokkal. Ha már egyszer éjnek idején felébresztették őket az angyalok és megtették az utat, akkor miért fognák vissza magukat. Ez az éjszaka ugyanis nem olyan, mint a többi. Ez a nap nem olyan, mint a többi. Csodás dolgokról értesültek és most örömmel beszélnek erről. József nem próbálja csitítani őket, Mária is zavartan pislogva hallgatja szavaikat, és a gyermeket sem zavarja jövetelük. Egyszerű emberek őt, akik hallottak egy hírt a Messiás születéséről, elcsodálkoztak ezen, majd megtették kötelességüket, amely minden ember kötelessége, kifejezték hódolatukat a Megváltó előtt.
Mit üzen nekünk a pásztorok emberi bölcsessége? Hallgassuk mi is lelkesen az örömhírt! Engedjük, hogy az ámulat és a csodálkozás eltöltsön minket! Aztán induljunk, hogy mi is magasztaljuk Isten és kifejezzük hódolatunkat a világ Megváltója előtt!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Istenünk, te mindent megtehetsz, hiszen te vagy a világ ura. Egyetlen Fiadat küldted el közénk, mert ez szerepelt üdvözítő tervedben. Fiad, Jézus Krisztus mindenben vállalta emberi sorsunkat, mert te, Atyánk úgy akartad, hogy példát mutasson nekünk életével, halálával és feltámadásával. Jézusom, közel akarok menni hozzád, nem csak messziről akarlak szemlélni! Jézusom, tanulni szeretnék tőled, nem csak egyszerűen tudomásul venni születésed! Jézusom, költözz lelkembe, mert örökké veled akarok élni! 

Adventi kalendárium – 2017. december 24., advent 4. vasárnapja

Idei adventi kalendáriumunkkal a kilencvenéves XVI. Benedek pápát is köszöntjük. Tíz évvel ezelőtt kiadott Spe salvi kezdetű, a reményről szóló enciklikáját idézzük napról napra. Reménnyel a szívünkben várjuk az Úr érkezését!

Ezért kiáltunk hozzá: Szentséges Szűz Mária, te azon alázatos és nagy lelkek közé tartoztál Izraelben, akik – mint Simeon – „várták Izrael vigasztalását” (Lk 2,25), akik mint Anna, remélték „Jeruzsálem megváltását” (Lk 2,38). Te Izrael szent Írásainak lelkületét élted, melyek a reményről beszéltek – az ígéretről, amely Ábrahámnak és az ő utódának adatott (vö. Lk 1,55). [...]

Általad, a te igened által kellett évezredek reményének megvalósulnia, belépnie ebbe a világba és a világ történelmébe. Meghajoltál e feladat nagysága előtt, és igent mondtál: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). Amikor szent örömben Júdea hegyein át a nagynénédhez, Erzsébethez siettél, az eljövendő Egyház képe lettél, mely a világ reményét hordozza méhében a történelem hegyein járva. De az öröm mellett, melyet Magnificatoddal beleénekeltél az évszázadokba, tudtál a próféták sötét szavairól, melyeket Isten Szolgájának evilági szenvedéséről mondtak el. [...]

„Ne félj, Mária!” (Lk 1,30) Hányszor mondta az Úr, a te Fiad a tanítványainak: „Ne féljetek!” A Golgota éjszakájában a szívedben újra hallottad a szót. Tanítványainak az árulás órája előtt mondta: „Bízzatok, én legyőztem a világot!” (Jn 16,33) „Ne nyugtalankodjék a szívetek és ne csüggedjen!” (Jn 14,27) „Ne félj, Mária!” A názáreti órában az angyal ezt is mondta neked: „Országának nem lesz vége” (Lk 1,33). Vége lett, mielőtt elkezdődött volna? Nem, a kereszt alatt Jézus szavára a hívők anyja lettél. Ebben a hitben, mely a nagypéntek sötétségében is a remény bizonysága volt, ébredtél a húsvét reggelére. A föltámadás öröme betöltötte a szívedet, és újra a tanítványok közösségébe vitt, akikből a hit által Jézus családjának kellett kialakulnia. [...]

Szentséges Szűz Mária, Isten anyja, mi Anyánk, taníts minket veled együtt hinni, remélni és szeretni. Mutasd meg nekünk az Ő országába vezető utat. Tengernek csillaga, fényeskedjél nekünk és vezess minket az utunkon!

(Spe salvi, 50.)

Kérünk, Urunk, Jézus, siess és ne késlekedjél! Eljöveteled vigasztaló öröme töltsön el minket, akik szerető jóságodban bízva bízunk. Aki élsz és uralkodol az Atyaistennel és a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Ferenc pápa: a Szűzanya Isten terve tökéletes munkatársának bizonyul!

December 24-én, advent negyedik vasárnapján délben a Szentatya az angyali üdvözletről szóló evangéliumi szakaszról elmélkedett. Arra biztatta a hívőket, hogy Máriához hasonlóan bátor nagylelkűséggel fogadják Isten életükre vonatkozó tervét.

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ezen a karácsonyt közvetlenül megelőző vasárnapon az angyali üdvözletről szóló evangéliumot halljuk (vö. Lk 1,26–38).

Ebben az evangéliumi szakaszban ellentétet vehetünk észre az angyal ígéretei és Mária válasza között. Ez az ellentét a két főszereplő kifejezéseinek hosszúságában és tartalmában nyilvánul meg. Az angyal azt mondja Máriának: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége” (Lk 1,30–33). Hosszú kinyilatkoztatás, mely hallatlan távlatokat nyit. A gyermeket, aki ettől az alázatos názáreti lánytól születik, a Magasságbeli Fiának fogják hívni: ennél nagyobb méltóságot el sem lehet képzelni. Mária magyarázatot kérő kérdése után pedig az angyal kinyilatkoztatása még részletesebbé és meglepőbbé válik.

Mária válasza viszont egy rövid mondat, amely nem szól dicsőségről, nem szól kiváltságról, hanem csak szolgálatkészségről: „Íme, az Úr szolgálóleánya, történjék velem szavaid szerint” (Lk 1,38). A tartalom is más. Mária nem magasztalja fel magát az előtt a kilátás előtt, hogy egyenesen a Messiás anyja lesz, hanem szerény marad, és beleegyezését adja az Úr tervébe. Mária nem dicsekszik. Alázatos, szerény. Olyan marad, amilyen mindig is volt.

Jelentős ez az ellentét. Megérteti velünk, hogy Mária valóban alázatos és nem kíván kirakatba kerülni. Elismeri, hogy kicsiny Isten színe előtt, és örül, hogy ilyen lehet. Ugyanakkor tudja, hogy az ő válaszától függ Isten tervének megvalósulása, és hogy ezért arra kapott meghívást, hogy egész lényével elfogadja azt.

Mária olyan magatartást tanúsít, amely tökéletesen megfelel Isten világba jövő Fia magatartásának: Isten Fia ugyanis az Úr szolgája akar lenni, az emberiség szolgálatába akar állni, hogy az Atya tervét végbevigye. Mária azt mondja: „Íme, az Úr szolgálóleánya”; Isten Fia pedig a világba lépve azt mondja: „Íme, jövök […], ó, Istenem, hogy megtegyem akaratodat” (Zsid 10,7.9). Mária magatartása teljesen visszatükrözi Isten Fiának ezt a nyilatkozatát, aki egyben Mária fiává is válik. A Szűzanya ily módon Isten terve tökéletes munkatársának bizonyul, és Fia tanítványának is, a Magnificatban pedig azt énekelheti, hogy „Isten felemelte az alázatosakat” (Lk 1,52), mert ezzel az alázatos és nagylelkű válaszával rendkívüli örömet és rendkívüli dicsőséget szerzett.

Míg csodáljuk édesanyánkat Isten hívására és küldésére adott eme válaszáért, kérjük, segítsen, hogy valamennyien őszinte alázattal és bátor nagylelkűséggel tudjuk fogadni Isten életünkre vonatkozó tervét.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Miközben imádságosan várjuk Jézusnak, a béke fejedelmének születését, kérjük a béke ajándékát az egész világ számára, különösen azon népek számára, akik legtöbbet szenvednek a most is zajló összecsapások miatt. Külön is megismétlem felhívásomat, hogy karácsony alkalmából engedjék szabadon a fogva tartott embereket – papokat, szerzeteseket, világi hívőket –, hogy visszatérhessenek otthonukba. Imádkozzunk értük!

Szeretném imámról biztosítani a Fülöp-szigetekhez tartozó Mindanao sziget lakosságát, akiket hatalmas esőzés sújtott, amely számos áldozatot szedett és nagy pusztítást végzett. Az irgalmas Isten fogadja magához az elhunytak lelkét, és erősítse meg mindazokat, akiket e csapás sújt. Imádkozzunk ezekért az emberekért!

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, római hívők, különféle országokból jött zarándokok, családok, egyházközségi csoportok, társulatok.

Ezekben az órákban, amelyek elválasztanak karácsonytól, kérlek titeket, csendesedjetek el néhány percre a betlehemi jászol előtt, hogy imádjátok szívetekben az igazi karácsony misztériumát, Jézus misztériumát, aki szeretettel, alázattal és gyengédséggel közeledik hozzánk.

És azokban a csendes pillanatokban arról se feledkezzetek el, hogy imádkozzatok értem! Köszönöm! Szép vasárnapot! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Advent negyedik hét vasárnapja

Advent negyedik hét vasárnapja

Egy könyv üzenete

A németalföldi festő, Rogier van der Weyden 1434-ben festette az Angyali üdvözlet című képét. A művész egyáltalán nem törekedett arra, hogy a bibliai idők palesztínai környezetében ábrázolja az eseményt, amint Isten küldötte, Gábor angyal meghozza a hírt a fiatal názáreti lánynak, Máriának, hogy a Mindenható őt választotta ki arra, hogy a Megváltó anyja legyen. A festő egészen egyszerűen egy XV. századi németalföldi tisztes polgári család házába helyezte a jelenetet. A háttérben egy bevetett baldachinos ágy, mellette kis szekrényen a tisztálkodáshoz szükséges vizeskancsó és tál, egy ülőpad piros párnákkal. A festmény sarkában látható még egy váza, fehér liliommal, amely Mária szüzességére, tisztaságára utal. Mária az ágy előtt a nyitott ablak felé fordulva térdel egy zsámolyon, kezében könyv. Mária kissé hátrafelé fordítja fejét a válla fölött, megpillantja a háta mögött megjelenő angyalt. Így hallgatja meg az üzenetet, de közben nem kel fel, tovább térdel, testét nem fordítja el az ablakon át beáradó fénytől.
Advent 4. vasárnapjának evangéliuma az angyali üdvözletet mondja el szavakkal, a festő a maga sajátos művészi módján ugyanezt igyekezett láthatóvá tenni. Gondolataim visszatérnek a Mária kezében lévő kis könyvhöz. Egy nyitott könyvecske, amiből Mária olvashatott, de a jelenés pillanatában szinte kiesik a kezéből, a lapokat megvilágítja a szobába beáramló fény. Mi van ebben a könyvben? Tudom, hogy a bibliai időkben nem voltak olyan könyvek, mint manapság és amilyen a festményen látható, és az is igaz, akkortájt az emberek többsége egyáltalán nem tudott írni és olvasni, de talán érdemes elidőznünk ennél a gondolatnál.
Mi van ebben a könyvben? Az ószövetségi emberek évszázados várakozásának története. Embereké, akik egykor ígéretet kaptak Istentől, hogy eljön a világba a Megváltó. És ők nem kételkedtek ebben az ígéretben, mert hittek abban, hogy Isten igazmondó, és maguk is érezték, hogy szükségük van a megváltóra, a szabadítóra. E kis könyvben olvashatóak azok a prófétai jövendölések, amelyek a messiási időről, annak jeleiről, előkészületéről, megvalósulásáról szólnak. Régi jövendölések, amelyeket nemzedékek adtak egymásnak tovább szóban, hogy a következő nemzedékek is tudjanak az isteni ígéretről és a Megváltót várva éljenek. Reményt sugárzó üzenet olvasható ebben a könyvben. Üzenet arról, hogy Isten az emberek üdvösségét akarja. Üzenet arról, hogy bár az ember elfordul Istentől, ő nem fordítja el tekintetét az emberről, rólunk. Az elvesztett paradicsom története olvasható ebben a könyvben, az ember elszakadása Istentől, ugyanakkor örök vágya, álma arról, hogy Isten helyreállítja majd a paradicsomi békét, amikor minden ember újra békében élhet ővele és egymással. Vándorlások története olvasható ebben a könyvecskében, népek és egyének vándorútjai, akik mind egy irányba haladnak. Magasságokat és mélységeket megjáró emberek igaz történetei. Útnak induló emberek történetei, akik fáradtságot nem ismerve haladnak előre, keresik az igazságot. Szegények és gazdagok, tanultak és műveletlenek, örvendezők és sírók, jóllakottak és éhezők, hősök és áldozatok történetei. Múltról és jövőről, a kezdetekről és a végső időkről szóló történetek. Üdvösségünk története, az emberiség története olvasható ebben a könyvben a teremtéstől kezdve a végső napokig.
Rólunk szóló üzenet olvasható ebben a könyvben. Nekünk szóló üzenet.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Istenünk, te teljesítetted ígéretedet, és elküldted közénk egyszülött Fiadat, a mi Megváltónkat. Fiad születésével újjáteremtettél minket embereket, mert Jézus a mi lelki újjászületésünk egyetlen forrása. Hisszük, hogy isteni gondviseléseddel azóta is formálod és alkotod a világot. Minden születéssel, minden emberi élet kezdetével valami újat alkotsz, amivel terveid vannak. Nekünk azt az utat kell végig járnunk életünkben, amelyet te jelöltél ki számunkra. Adj nekünk Fiad végtelen alázatosságából és engedelmességéből, hogy mi is egyedül a te akaratodat kövessük, egyedül téged tekintsünk életünk Urának, neked engedelmeskedjünk és a te országodat építsük!