Himnusz CCCCXVIII.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Áldjuk Istent, hogy Margitot,

ki néki mindent áldozott,

kiáradó kegyelmekkel

bőségesen halmozta el.

Volt, hogyha égi Manna hullt,

Jézus-szerelme lángra gyúlt,

testét elfogta lankadás,

lelkét az elragadtatás.

Könnyített súlyos terheket,

vigasztalt vérző szíveket,

felismert rejtett titkokat,

ápolt nagy bajban társakat.

Dicsővé tette szent halál,

testét is édes illatár,

erényének felsőbb jele

orcáit fénnyel vonta be.

Ó, Szűz Szent Margit, add hazád

számára pártfogó imád!

Légy támaszunk, ha elmegyünk,

s ég ajtajához érkezünk!

Örök áldás és hódolat

az Atyának és Fiúnak,

vigasztaló Szentléleknek,

Háromságban egy Istennek! Ámen.

Az Egyház támogassa a jegyesek és a fiatal házasok hitbeli fejlődését – Ferenc pápa a Rota Romana bíráihoz

A Rota Romana bírói testületéhez beszél

Találkozó az új bírósági évad ünnepélyes megnyitása alkalmából

„Nagy bátorságra van manapság szükség a megházasodáshoz. S azoknak, akikben van elég erő és öröm, hogy megtegyék e fontos lépést, érezniük kell az Egyház konkrét szeretetét és közelségét.” Ekképpen összegezte saját beszédét Ferenc pápa a Rota Romana bírái előtt, amikor január 21-én délelőtt, a hagyományokhoz híven, kihallgatáson fogadta őket az új bírósági évad ünnepélyes megnyitása alkalmából.

Folytonosság a házasság teológiájában és joggyakorlatában

A Rota Romana bíróságon tárgyalt ügyek túlnyomó többsége a házasságok érvényességének, avagy semmisségének kiderítésére irányul. Nem meglepő ezért, ha ezen bírósági évadnyitók alkalmával a pápák rendszerint a házassággal és a házasságjoggal kapcsolatos kérdéseket taglalnak. Az idén a Szentatya tehát a házasságra felkészítés és a házasok továbbképzése, támogatása szükségességéről szólt, s ezzel lényegében a tavalyi beszédének a fonalát vette fel.

II. János Pál pápa Fides et ratio enciklikáját idézve a Szentatya emlékeztetett, hogy „mély összefüggés van a hittel és az ésszel megszerezhető ismeretek között” (FR 16.). XVI. Benedek nyomán pedig rámutatott, hogy csak az isteni igazságra való nyitottság segít megérteni az emberre vonatkozó igazságot a házasságban is. Vagy, amint a Lumen fidei enciklika fogalmaz (LF 27.), ha a szeretet nem az igazságra épül, akkor ki van szolgáltatva az érzelmek változásának és nem állja ki az idő próbáját.

Biztosítsuk az örök igazságokhoz való hozzáférés lehetőségét

Manapság éppen az a legnagyobb gond a házasságokkal, még a hívő emberek esetében is, mutatott rá Ferenc pápa, hogy napjaink mentalitása elhomályosítja az örök igazságokhoz való hozzáférés lehetőségét, és ezáltal a hit meggyengül, elveszíti irányadó jellegét az ember életében (vö. Evangelii gaudium, 64). Így hát meglehetősen vegyes képet mutat az esküvőre készülő jegyesek hitélete, és napjainknak a hitet és vallási értékeket nélkülöző közege befolyásolhatja a házassági beleegyezés tudatosságát, megfontoltságát is.

Erre a helyzetre Ferenc pápa két orvosságot, megoldást javasol. Az egyik a jegyesek megfelelő felkészítése, a másik pedig a fiatal házasok támogatása az egyházi közösség részéről.

A házassági felkészítést egyfajta „új katekumenátusként” kellene felfogni

A házasságra felkészítés folyamata kiváló evangelizációs alkalom a felnőttek, s különösen a hittől eltávolodottak felé, mely elősegítheti a Krisztussal való személyes találkozást. A családpasztoráció felelőseinek ezért legyen gondjuk rá, mondta a pápa, hogy hatékony felkészítést nyújtsanak, hogy a jegyesek a felkészülés során hitükben is megerősödjenek. Segíteni kell a házasulandókat,hogy megismerjék és megéljék a házasság valóságát, s így ne csak érvényes és megengedett, de gyümölcsöző is legyen az életükben a házasság szentsége. Ehhez megfelelő képzettségű és felkészültségű személyekre van szükség, mind papokra, mind világiakra, köztük házaspárokra. Ferenc pápa megismétli – amint tavaly is tette – azt a már a Familiaris consortio apostoli buzdításban is szereplő javaslatot (FC 66.), melynek értelmében a házassági felkészítést egyfajta „új katekumenátusként” kellene felfogni.

A fiatal házasoknak tehát megfelelő továbbképzésre van szükségük

Problémát jelent ugyanis a pápa szerint, hogy a fiatal házasokat gyakran mintegy magukra hagyja az egyházi közösség, mert elmaradoznak a plébániáról, főként a gyerekek születése nyomán. Pedig éppen ekkor van leginkább szükségük az emberi támogatásra és a lelki támaszra. A keresztény közösség tehát arra hivatott, hogy megfelelő eszközökkel támogassa a fiatal házasok lelki életét mind a családban, mind a plébánián. Ilyen megoldást jelenthetnek a kisebb közösségek, ahol együtt olvassák a Szentírást, imádkoznak, meg tudják beszélni a családi életet érintő kérdéseket és egyáltalán, jó társaságban lehetnek. A fiatal házasoknak tehát megfelelő továbbképzésre van szükségük, hogy az esküvő után is a hitüknek megfelelően éljenek az Egyházban.

A házasságkötés és a házasság megélése is hívő közegben történjen

Ferenc pápa szerint tehát az a megoldás, ha elősegítjük, hogy a házasságkötés és a házasság megélése is hívő közegben történjen, mert ez meghatározó a házasság szilárdsága és igaz volta szempontjából. A plébánosoknak tudatosítaniuk kell, hogy ez egy fontos feladatuk, és a pusztán jogi és formális megközelítésű jegyesoktatás helyett a szentséghez járulásra történő alapvető felkészítést kell nyújtani. Ebben pedig ugyancsak nagy segítségükre lehetnek a felnőtt keresztények, hogy együtt építsék azt, amit Ferenc pápa „társadalmi remekműnek” nevezett, azaz az egymást szerető férfi és nő alkotta családot.

Ferenc pápa homíliája a domonkos rend 800 éves alapítása jubileumán: a látszat csábítása és az Atya dicsősége között

A pápa a székesegyházában a domonkosokkal

Ferenc pápa január 21-én szombaton a Lateráni Szent János bazilikában délután négy órakor szentmisét mutatott be elsődlegesen annak a nemzetközi konferenciának a mintegy 600 résztvevője számára, akik ezen a héten a római Szent Tamás egyetemen előadásokkal és imával emlékeztek a domonkosok rendjének 800 évvel ezelőtti alapítására.

Az emberi kíváncsiság „karneválja” és az Atya megdicsőítése között

Isten Szava ma két ellentétes emberi jelenetet mutat be: egyfelől az emberi kíváncsiság „karneválját”, másfelől pedig az Atya megdicsőítését az emberi tetteken keresztül” – kezdte beszédét a pápa. A mi életünk is a két jelent között mozog, hiszen azok minden korhoz tartoznak, ahogy az Szent Pálnak a Timóteushoz írt leveléből kitűnik. Hasonlóképpen Szent Domonkos is nyolcszáz éve e két jelenet között mozgott.

„Fülcsiklandoztató” eszmék csábításával szemben

Pál apostol arra figyelmezteti Timóteust, hogy az evangéliumot egy olyan környezetben kell majd hirdetnie, melyben az emberek mindig új mestereket, új meséket, különféle tanításokat és eszméket keresnek, ahogy az apostol mondja „fülcsiklandoztató” eszméket (2Tim 4,3) követnek. Ez a világi kíváncsiság, a megszédítés „karneválja” – emelte ki a pápa. Éppen ezért oktatja a tanítványát arra, hogy erős igéket használjon, mint a „sürgesd, intsed, figyelmeztesd, buzdítsad, őrködjél” kifejezések.

A sarokpontok nélküli likvid-társadalom felé

Érdekes azt látni , állapított meg a pápa, hogy az apostolok már kétezer évvel ezelőtt szembesültek azzal, ami a napjainkban már kifejlett  és globalizált módon van jelen a szubjektív relativizmus csábítása következtében. A saját érdekesség utáni keresésre való hajlam manapság ideális környezetre lel a látszat-társadalomban, a fogyasztásban, melyben gyakran újrahasznosítják a régi dolgokat, de úgy, hogy azok újnak és vonzónak tűnjenek. Az úgynevezett likvid-társadalom felé mozgunk, melyben nincsenek többé szilárd sarokpontok, hanem híján van minden stabil és erős vonatkozásnak – mondta a Szentatya.

Az Isten dicsőítése tettekkel, a só és a világosság erejével, Szent Domonkos példája nyomán

Ezzel a karneváli világiassággal szemben ál Jézus szava: Dicsőítsétek az Atyátokat, aki a mennyben van! (Mt 5,16). Mindez pedig a jócselekedeteken keresztül valósul meg és így leszünk Jézus tanítványai, mint só és világosság. E tetteket Krisztus és a Szentlélek által tudjuk megvalósítani, mely a szívekben hálára indít az Atyaisten iránt. De ahhoz, hogy ez a „rengés” megtörténjen, szükséges, hogy a só el ne veszítse az ízét! – intett a pápa, majd a résztvevőket arra buzdította, hogy adjanak hálát a mennyei Atyának Szent Domonkos műve miatt, aki valóban telve volt fénnyel és a só ízével, amikor 800 évvel ezelőtt megvalósította a művét az evangélium szolgálatában, zárta homíliáját Ferenc pápa a Lateráni Szent János bazilikában.

Évközi harmadik hét vasárnapja

Évközi harmadik hét vasárnapja

Elkötelezetten

Avilai Szent Teréz írásaiból kitűnik, hogy oly közvetlen hangnemben beszélgetett Istennel imádságaiban, ahogyan az a jóbarátok között szokás. Lejegyezte, hogy amikor rengeteg gondja volt az általa alapított szerzetesházakkal és sokat kellett utaznia az ügyek intézése miatt, kibicsaklott a bokája. Alig tudott járni és ez bizony nehezítette teendőinek végzésében. Imádságában megkérdezte Jézust: Hát ez most miért történt, Uram? Az Úr Jézus válaszát hallotta szívében: Én így szoktam bánni a barátaimmal. Erre Szent Teréz visszaszólt: Hát akkor ezért van olyan kevés barátod!
A Szent Teréz kiváló humorát igazoló esetet azért hozom példaként, mert a mai vasárnap evangéliuma kapcsán érdemes elgondolkodnunk azon, milyen kapcsolat fűzte Jézust az általa meghívottakhoz és milyen kapcsolatban vagyunk mi vele. Az evangéliumi történet Jézus nyilvános működésének kezdetéhez köthető. A Galileai-tenger partján járva halászokat pillant meg és meghívja őket. Elsőként Simon Pétert és testvérét, Andrást, majd pedig Jakabot és Jánost, akik szintén testvérek voltak. Az Úr Jézus nem barátokat akar szerezni magának, hanem tanítványokat. Úgy gondolja, hogy az általa választott halászok alkalmasak arra, hogy követői legyenek, elkísérjék őt tanító útjain. Ugyanakkor időben távolabbra is gondol, hiszen a most választottak, akik az évek során nap mint nap vele vannak, fültanúi az általa mondottaknak és szemtanúi cselekedeteinek, hogy az Úr földi életből való távozása, mennybemenetele után az ő tanúi legyenek. Jézus nem egy baráti társaságot, nem egy rajongói klubot akar létrehozni, hanem tanítványokat, követőket gyűjt maga köré, akik készek arra, hogy elsajátítsák mesterük életmódját. És nem is szolgákat akar, akik útjai során majd minden kívánságát teljesítik, hiszen éppen ő akar mindenki szolgája lenni. Túlzás volna barátinak nevezni Jézus és az apostolok kapcsolatát, főként olyan értelemben, amit a mai szóhasználatban barátságnak nevezünk. Ha közvetlen is a kapcsolat köztük, mindig tudható, hogy ki a mester és kik a tanítványok. Az evangéliumok lapjain a barátság szóval is találkozunk, mint olyan kifejezéssel, amely Jézus és tanítványai kapcsolatát jelöli meg. Amikor a szeretet parancsáról beszél, Jézus utal arra, hogy a kereszthalált önként, szeretetből vállalja: „Ez az én parancsom: szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Lk 15,12-13). Majd pedig hozzáteszi: „Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam” (Lk 15,14-15).
Jézus barátságosan közelít hozzánk, minden emberhez, de ezt sose vegyük haverkodásnak. Arra hív minket, hogy legyünk a követői, éljünk úgy, ahogyan ő élt és aszerint, amit ő tanított. És arra hív, hogy az egykori apostolokhoz hasonlóan mi is legyünk az ő küldöttei és tegyünk róla tanúságot a világban. Tegyük ezt úgy, hogy akik baráti szeretettel közelednek hozzá, azok elkötelezett követőivé váljanak!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit földi életed során tanítottál és cselekedtél az emberek javára. Ők megismerték a te életedet, látták találkozásaidat az emberekkel, megtapasztalták a csodákat, amelyeket az Atya segítségével cselekedtél. Te arra hívsz minket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad minden ember felé kiárad. Taníts minket, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen.

Évközi második hét szombatja

Évközi második hét szombatja

Jézus csodás gyógyításainak sorozatát és a tizenkettő kiválasztását két, meglehetősen furcsa epizód zárja le Márk írásában. A Jézus körül történtekről családtagjai és rokonsága is értesül, ezért érte jönnek. Érkezésükről a mai evangéliumban, Jézussal való találkozásukról a jövő keddi evangéliumban olvashatunk, amely jelenetek közé az ördöggel való szövetkezés vádját megfogalmazó, Jeruzsálemből érkező írástudók fellépése ékelődik be (hétfői evangélium). A Jézussal szemben fellépő írástudók viselkedése még csak érthető, de az már kevésbé, hogy az Úr rokonsága miért hiszi el azt a nyilvánvalóan rosszindulatból fakadó híresztelést, miszerint Jézus „eszét vesztette”, azaz megőrült. A zsidó szokások szerint ilyenkor az illetőről családjának kell gondoskodnia, a rokonok tehát azzal a szándékkal jönnek, hogy hazavigyék őt. A rokonság részéről semmiféle, Jézus irányába megmutatkozó rosszindulatról nincs szó, őket inkább az a jóindulat vezeti, hogy a nagy nyilvánosság elől minél hamarabb elvigyék Jézust, ha valóban igazak a róla hallottak.
Ilyen szándékú fellépésük azt igazolja, hogy Jézus rendkívüli cselekedetei megosztják az embereket, azaz nem mindenki fogadja el ezeket jószándékkal, hanem megjelennek a kételkedők, a hitetlenkedők is, azaz a szembenállás képviselői. Ők, mivel nem találtak természetes magyarázatot arra, hogy milyen hatalom birtokában cselekszik Jézus és nem ébredt fel bennük a hit, inkább kitalálnak egy magyarázatot: aki ilyeneket tesz, az nyilvánvalóan megőrült.
Én mit gondolok Jézus személyéről?
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit tanítottál és cselekedtél. Ők megismerték a te életedet, veled éltek, s látták találkozásaidat az emberekkel. Te arra hívsz bennünket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad mindenki felé kiárad. Taníts minket arra, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen.