Ferenc pápa: A közösség harmóniája Isten adománya

A keresztény közösségben uralkodó harmóniát, amely a Szentlélek ajándéka, nem szabad összekeverni a kialkudott nyugalommal, amely gyakran képmutató módon elfedi az ellentéteket és a benső megosztottságot – fogalmazott Ferenc pápa április 5-én a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmiséjén.

A mise olvasmánya az Apostolok cselekedeteiből a jeruzsálemi hívek életét beszéli el: „A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt. Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben. Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, és az apostolok lába elé tette.” (ApCsel 4,32–34) Ezt a közösséget legjobban ez a szó jellemzi: harmónia! – hangsúlyozta a pápa.

„Olyan szó ez, amelyet helyesen kell értenünk, mert nem akármilyen összhangról van szó, hanem egy égi ajándékról, amelyet azok kapnak meg – ahogyan az első idők keresztényei megtapasztalták –, akik a Szentlélek által újjászülettek. Alkothatunk mi egyezményeket, akár valamiféle békét is, de a harmónia egy benső kegyelem, amelyet csak a Szentlélek adhat meg! És ez a közösség harmóniában élt! A harmóniának pedig kétféle jele van: senki nem szenved szükséget, mert mindenük közös. Milyen értelemben?” – kérdezte a pápa, majd így folytatta: „Egy volt a szívük, egy volt a lelkük, és mindent közösen birtokoltak, mert senki sem tekintette sajátjának a tulajdonát. A Szentlélek harmóniája szoros kapcsolatban áll a pénzzel, amennyiben a pénz ellensége a harmóniának, mert a pénz, az önző. Éppen ezért adták oda mindenüket, és ezért nem voltak köztük rászorulók.”

A pápa elidőzött ennél a fogalomnál, és kiemelte Barnabás apostol hősies példáját, aki eladta a birtokában levő szántóföldet, s az apostoloknak adta annak az árát. A Szentatya továbbolvasta a szöveget, azt a részt, amelyet már nem olvasnak a liturgiában. Ananiás és Szafíra történetével folytatódik a leírás, amely épp az ellenkező példáját mutatja a napi olvasmányban foglaltaknak, mert ők azt a látszatot keltették, mintha az eladott birtokuk árának az egészét az apostoloknak adták volna, pedig annak egy részét visszatartották maguknak, amely aztán nagyon keserű rész lett a számukra, mert az életükbe került. Isten és a pénz két külön gazda, mert az utóbbi szolgálata az Istennel kibékíthetetlen. Ferenc pápa tisztázta a harmónia és a nyugalom fogalmának egymáshoz való viszonyát: „Egy közösség lehet nagyon is nyugodt, a dolgok jól mennek, de nincsenek harmóniában. Egyszer egy püspök mesélt el nekem egy bölcs dolgot: »Az egyházmegyémben nyugalom van – mondta –, de ha érinted az egyik vagy másik problémát, azonnal kitör a háború.« Ez így csak egy kialkudott harmónia, de nem a Lélek harmóniája. Az egy képmutató harmónia, amelyet Ananiás és Szafíra teremtett.”

Ferenc pápa homíliája végén arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy olvassák el újra az Apostolok cselekedeteinek az első keresztények közösségi életéről szóló üzenetét. „Jót tesz nekünk, segít, hogy megértsük, miként tanúskodjunk abban a környezetben, amelyben élünk. A Szentlélek harmóniája adja meg nekünk azt a nagylelkűséget, hogy ne tartsunk sajátunknak semmit, miközben vannak szükséget szenvedők. Továbbá a Szentlélek harmóniája indít egy másik magatartásra is: az apostolok nagy erővel tettek tanúságot a feltámadt Úr Jézusról, és nagy kegyelem, vagyis bátorság munkálkodott mindnyájukban. Amikor ugyanis harmónia van az egyházban, a közösségben, akkor van bátorság is, bátorság arra, hogy tanúságot tegyenek a feltámadt Úrról” – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Húsvét második hetének keddje

Húsvét második hetének keddje

A mai evangélium szereplője, Nikodémus, a zsidó főtanács egyik tagja lehetett. Ő is, miként a többi vallási vezető értesült Jézus tanításáról és csodáiról, amelyek feltűnést keltettek Jeruzsálemben. Az írástudók és a farizeusok úgy ítélték meg, hogy Jézus tanítása ellenkezik vallási hagyományaikkal, életmódja pedig sok esetben ellentétes a mózesi törvényekkel. Tanítását az általuk egyedül igaznak vélt vallás elleni lázadásnak, lázításnak minősítették, károsnak tartották, ezért fokozatosan kialakult az ellentét Jézus és a vallási vezetők között. Az így vélekedőkkel ellentétben Nikodémus nem ellenséges szándékkal kereste fel Jézust, hanem jobban meg akarta ismerni az Úr tanítását és személyét. Véleményével feltehetően egyedül maradt a főtanácson belül, ez indokolhatja, hogy titokban, éjnek idején keresi fel Jézust.
Kettőjük beszélgetésének egy részletét olvassuk az evangéliumban, amely részben a lelki újjászületésről és annak jelentőségéről ad Jézus tanítást. Nagyon tapintatosan és türelmesen vezeti Nikodémust annak megértésére, hogy nem testben való újjászületésre gondol, hanem a lelki újjászületésre, amelyet Isten ad meg az embernek a Szentlélek által.
A lelki újjászületés és az Istennek felajánlott élet ébreszti fel bennünk a vágyat, hogy az örök élet, az üdvösség elnyerésére törekedjünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Szentlélek! Te akkor is bennem és velem voltál, amikor nem is tudtam rólad. Te akkor is mellettem álltál, amikor azt hittem, mindenki elhagyott. Te akkor is bennem imádkoztál, amikor nem tudtam szólásra nyitni ajkamat. Jöjj, töltsd el szomjazó lelkem a te igazságod teljességével, és így vezess el a teljes szabadságra, mert ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.

 

Húsvéti idő, 2. hét Hétfő

Húsvéti idő, 2. hét Hétfő

ApCsel 4, 23-31 Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették Isten szavát.

Jn 3, 1-8 Aki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten Országát

A Feltámadott Jézusba vetett hit és a Szentlélek ereje tartotta össze a
tanítványok közösséget. Ez olyan erőt adott, amely mind fizikailag, mind
lelkileg rendkívüli erőfeszítésekre is ösztönözte őket.

Öreg vagyok én már ehhez, szoktuk mondani. Sokszor érezzük az éveket, a betegségek, a kudarcok súlyát. A fiatalon szerzett tragikus tapasztalatok is koravénné tehetnek. Jézus szavai figyelmeztetnek: fiatal az Isten! A tőle származó ajándék képes megújítani életünket. De csak akkor, ha mi is hajlandóak vagyunk az újjászületésre.

 

Himnusz CXXVII.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Eljött üdvünknek hajnala,

a Szűzhöz Isten angyala;

betelnek ősi jóslatok,

a föld örömtől felragyog.

Az Isten égi egy Fia,

örökkön át szült magzata,

időknek adja át magát,

s a földön választ szent anyát.

Halandó testbe öltözik

értünk áldozni tagjait;

bűnünk ártalmát törleni,

ártatlan vérét ontja ki.

Ó, megfogamzott Ősige,

kit hordott áldott Szűz öle,

áraszd belénk világodat,

hogy lássuk égi arcodat!

Ó, Mária, szerény szavad,

hogy Isten szolgálója vagy,

királynévá a mennybe vitt,

most pártfogoljad híveid!

Kit földre szült a Szűz szülő,

Jézus, neved legyen dicső,

Atyád áldjuk, s a Lelket is,

idők végéig szüntelen. Ámen.

Ferenc pápa homíliája Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén: a keresztény legyen az „igen” embere

Aranymisés papokkal együtt misézett - OSS_ROM

A húsvéti időszak miatt idén annak nyolcada után ünnepli az egyház Urunk születésének hírüladása napját. Ferenc pápa a Szent Márta ház kápolnájában újra kezdte a reggel hét órai szentmiséket, most hétfőn éppen a Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére bemutatott szentmisével. Homíliájában arról az emberi felelősségről elmélkedett, mellyel az ember az Isten hívására válaszol, vagy éppen másfelé tekint és nem válaszol.

Ábrahám nyitja az „igenek” sorozatát

A szentmise olvasmányaiból kiindulva Ferenc pápa Ábrahámra utalt, aki engedelmeskedett az Istennek, igent mondott a hívására és elindult egy olyan föld felé, melyet nem ismert. A pápa a homíliájában az „igenek láncolatára” figyelt, mely „ténylegesen Ábrahámmal kezdődött”. „Férfiak és nők olyan sorára utalt, akik jóllehet már idősek, mint Ábrahám és Mózes, mégis igent mondtak az Úrban való reménységre. De gondoljunk Izajás prófétára is, akit az Úr a néphez küld, és ő azt feleli neki, hogy tisztátalan ajkú”.

Mária igenje ajtót nyit Jézus igenjére

„Az Úr megtisztítja Izajás ajkát és a próféta „igent” mond az Úrnak. Ugyanez érvényes Jeremiásra is, aki úgy tartotta, hogy nem tud beszélni, de végül ő is „igent” mondott az Úrnak. Ma pedig az evangélium azt üzeni nekünk – folytatta a pápa – hogy véget ér ezeknek az „igeneknek” a sorozata és egy „másik igen” kezdődik növekedni, mégpedig „Mária igenje”. Az az új „igen” azáltal valósul meg, hogy az Isten nem csak nézi, hogy miként halad az ember és nemcsak együtt vándorol a népével, hanem egy lesz közülünk és magára veszi az emberi testünket. Mária „igenje” nyitja meg az utat Jézus „igenje” számára. „Íme jövök, hogy megtegyem az akaratodat” – ez lesz az az „igen”, melyet Jézus betölt egész életében, egészen a keresztig menően”. Ferenc pápa rátekintett „Jézus „igenjére”, amikor azt kérte a szenvedése során, hogy vegye el tőle azt a kelyhet, de végül hozzáfűzte: Mindazonáltal legyen meg a te akaratod! Jézus Krisztusban tehát jelen van az Isten „igenje”, sőt, ő maga az „igen”!”.

Mária igenjében jelen van az üdvtörténet összes igenje

„Gyümölcsoltó Boldogasszony – hangsúlyozta a pápa – egy szép nap arra, hogy megköszönjük az Úrnak, hogy megtanította nekünk az „igen” útját. A Szentatya ekkor azokhoz a koncelebráló papokhoz fordult, akik aranymiséjüket ünnepelték 50 éves papi szolgálat után: „Mindnyájan, az egész nap során „igent vagy nemet” kell mondanunk. Vagy pedig miközben az „igenre” gondolunk, sokszor úgy elrejtőzünk lehajtott fejjel, mint Ádám és Éva, hogy ne mondjunk nemet, és úgy csinálunk, amint aki nem érti, mit is kér az Isten. Ma azonban az „igen” ünnepe van. Mária „igenjében” jelen van az üdvtörténet összes „igenje” és elkezdődik az ember és az Isten végső „igenje”.

Kérdezzük meg magunktól: Valóban az igen emberei vagyunk?

Ebben az „igenben” az Isten újjáteremt bennünket, mint ahogy kezdetben az „igennel” megteremtette a világot és az embert, ezt a szép Teremtést, de most ezzel az „igennel” még csodálatosabban újjáteremti a világot, újjáteremt mindnyájunkat. Isten „igenje” az, ami megszentel bennünket és elindít bennünket Jézus Krisztusban. Az Úrnak való hálaadás napja a mai nap és kérdezzem meg magamtól, vajon az „igen” embere vagyok-e, vagy pedig egy kicsit másfelé tekintek és nem válaszolok. Az Úr adjon kegyelmet nekünk, hogy az embereknek arra az útjára térjünk, akik „igent” mondtak az Istennek”.

A Szent Márta házban szolgáló vincés nővérek fogadalomújítása

A homília után a Szent Márta házban szolgáló vincés nővérek megújították fogadalmukat, amit a pápa ezzel a megjegyzéssel kísért: „Minden nap megteszik ezt, mert Szent Vince okos volt és tudta, hogy a rájuk bízott misszió nehéz és ezért akarta, hogy minden nap megújítsák a fogadalmukat”.

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Jézus születése hírüladásának ünnepe március 25-én van. Mivel e nap idén nagypéntekre esett, ezért az ünnep áthelyezésre került a mai napra. Arra az eseményre emlékezünk, hogy a mindenható Isten közölte Szűz Máriával szándékát, miszerint ő legyen a Megváltó Anyja. Isten égi küldötte, Gábor angyal megjelenik a názáreti lánynak, s elmondja neki az isteni tervet. A mai ünnep evangéliuma az angyal és Mária párbeszédét írja le. Mária először csodálkozva fogadja a hírt, aztán kimondja beleegyezését.
A szavak mögé nézve felfedezhetjük, hogy Gábor angyal és Mária beszélgetésében Lukács evangélista csodálatos tanítást ad a születendő gyermek, Jézus és Mária Isten tervében betöltött szerepéről, illetve azokról a tulajdonságokról, amelyek alkalmassá teszik mindkettőjüket sajátos hivatásukra. A mennyei Atya terve az, hogy elküldi Fiát a földre, aki majd megváltja az embereket. Máriával pedig az a terve, hogy ő legyen a Fiúisten Anyja. Az isteni terv megvalósulása az ő feltétlen engedelmességüknek köszönhető. A Fiú, Jézus mindenben azt teszi, amit az Atya kíván tőle s ugyanígy Mária is. Mindketten egész életüket Isten szolgálatába állítják.
Kész vagyok-e engedelmeskedni Istennek? Készen állok-e arra, hogy akaratát teljesítsem, ha meghív valamilyen feladatra? Kész vagyok-e Istennek szentelni életemet?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Szent Szűz, Megváltónk Édesanyja, biztos vezetőnk Isten és a felebarát felé, te, aki szíved mélyén megőrizted Jézus szavait, anyai közbenjárásoddal oltalmazd a családokat és az egyházi közösségeket, hogy segítsék a gyermekeket és a fiatalokat, amikor az Úr hívására nagylelkű választ kell adniuk. Ámen.
Szent II. János Pál pápa

 

Húsvét 2. vasárnap

Dr. Benyik György 2004

Húsvét 2. vasárnap

Jn 20,19-31

„Ne légy hitetlen!”

Tamás apostolra, aki Jézus környezetében többször is feltűnik, a kissé hálátlan utókor a mai evangéliumi jelenet alapján a „hitetlen” jelzőt ragasztotta. János evangéliuma több figyelmet szentel a személyének, mint a szinoptikusok. Jn 11,16-ban sorsközösséget vállalt Jézussal, amikor Lázár feltámasztásának jelenetében ő az, aki felszólítja az apostolokat, „Menjünk és mi is halljunk meg vele!”. Őszinteségére jellemző, hogy Jn14,5-ben Jézus allegorikus beszédét hallgatva bele kérdez, míg a tanítványok megértést színlelnek, ő kiontja „nem tudjuk hová mégy.”

A húsvét utáni jelenés-elbeszélésekben több Jézus tanítványnak van Jézussal való találkozásra utaló élménye. Tamás nem egy könnyen fogadja el ezeknek az élményeknek a feltámadást bizonyító jellegét. Mindez azt jelenti, ő és a többi 12 apostol sem a csodaváró hiszékeny tömeg képviselője. Csak megdönthetetlen bizonyítékok alapján fogalmazzák meg tanúságukat Jézus feltámadásáról. E megnyilatkozása ebben a szövegben tükrözi Tamás élményének letaglózó erejét, amikor felkiált: „Én Uram én Istenem!”

Tamás nevéhez számos irodalmi alkotás is fűződik az ókorból. 1945-46-ban Nag Hammadi gnosztikus könyvtárban fölfedezett 13 kézirat között szerepel: „Jézusnak az élőnek titkos szavai”, mely 114 Jézus mondás, amely jórészt meggyezik a János evangéliumból ismert Jézus mondásokkal, de hiányzik belőle a szenvedés történet. Mindez azt mutatja, hogy Tamás lelki tekintélynek számított keleten. Az Abgár legenda szerint Jézus vele szervezteti meg az Edesszai egyház evangelizálását. Euszebiosz egyházatya is úgy tudja hogy Szíria északi részén a „pártusok földjén” hirdette az evangéliumot. Csak egy 3. századi apokrif Tamás apostol cselekedetei szerint misszionált Indiában, és ott is halt vértanúhalált. János evangélistához hasonlóan meditatív személyiség volt. Ezért igen kedvelték írásait a gnosztikus szektához tartozók is. Máig sem sikerült tudományos megegyezésre jutni arról, hogy írásai gnosztikus iratnak tekinthetők, vagy csak meditatív írások.

Jézus nyilvános működése alatt elhangzott beszédei megosztották hallgatóságát. Voltak, akik rajongtak érte, és akadtak olyanok is, akik ellenséget láttak benne. Jézus feltámadása ennél még jobban megosztja a hallgatóságát és követőit. Vagy valaki csalónak nevezi Jézust és ettől kezdve ádáz ellenségeként, tevékenykedik, vagy hisz benne, és akkor tanítványi elkötelezettséggel misszionál a feltámadás jó hírével.

A feltámadás az apostolok körében, Jézus tágabb követőinek körében mindenkit állásfoglalásra indított. Akik a föltámadás hírével kapcsolatba kerültek, nem maradtak sem közömbösek, sem passzívak. A feltámadás egyben felhívás a hitbeli tevékenységre. Ilyen mérvű életváltoztatást nyilvános működése idején csak azoknál tapasztalhattunk, akiket meggyógyított valamilyen betegségtől, vagy akiket a halából hozott vissza. De ott sem mindenkinél. Például a 10 leprás közül csak kettőt mozgatott meg ez a csodás gyógyítás. De a feltámadás után a Jézushívők másként kezdenek élni, mint annak előtte.

A feltámadás és a keresztség által Jézus tanítványai új emberré vállnak. A régi ember cselekedetei a földi életre irányultak, az új ember cselekedetei a mennyei értékek megszerzésére irányulnak. Ebből a szempontból az egyház és tagjai állandó kihívásnak vannak kitéve. Vagy az életükkel bizonyítják, Jézus tanításába, a feltámadt Jézusba, Isten országába való hitüket, vagy engedik, hogy ez a történet, a régi legendák világába süllyedjen vissza, aminek semmi köze a való életünkhöz, de jól elszórakoztat.

Jézus kétszer támadt fel, egyszer a valóságban, egyszer, pedig Tamás hitében. Nagy baj lenne, ha ezt a második feltámasztást, mi kényelem szeretetből elmulasztanánk.