Himnusz CXXVI.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunknak áldott napja ez,

szent fényességgel virradó,

világnak átkos vétkeit

kiontott szent vér mossa le.

Eltévedt ember hitre tér,

vakok szemében gyúl a fény;

s hogy irgalmat nyert a lator,

félelmünk immár megszűnik!

Ámulnak mind az angyalok

látván a bűnbánó latort,

ki bízva Krisztushoz kiált,

s menny üdvösségét élvezi.

Csodálandó nagy szent titok:

világnak bűnét elveszi,

s a testben járók vétkeit

eltörli Krisztus teste már.

Mi más lehetne nagyszerűbb?

Bűnt megbocsát az irgalom,

félelmet űz a szeretet,

s új életet hoz a halál.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Ferenc pápa irgalmasság vasárnapján: Írjuk tovább az evangéliumot az irgalmasság cselekedeteivel!

Április 3-án, az isteni irgalmasság vasárnapján tartott szentmisén, Ferenc pápa arra buzdította a híveket, hogy nyissák meg szívüket Isten irgalmassága előtt, azután induljanak el, hogy másoknak is elvigyék Isten sebeket gyógyító szeretetét.

„Jézus sok más jelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben” (Jn 20,30). Az evangélium Isten irgalmasságának a könyve, amelyet újra és újra olvasni kell, mert amit csak mondott és tett Jézus, az az Atya irgalmasságának kifejezése. De nem mindent írtak meg. Az irgalmasság evangéliuma nyitott könyv marad, amelyet tovább kell írni a Krisztus tanítványai által művelt jelekkel, a szeretet konkrét gesztusaival, melyek az irgalmasság legjobb tanúbizonyságai. Mindnyájunknak az evangélium élő íróivá kell válnunk, az örömhír hírvivőivé minden ma élő férfi és nő számára. Azzá válhatunk az irgalmasság testi és lelki cselekedeteivel, ezek jellemzik ugyanis a keresztény ember életstílusát. Ezekkel az egyszerű és erős, időnként pedig láthatatlan gesztusokkal meglátogathatjuk a rászorulókat, Isten gyengédségét és vigasztalását vihetjük nekik. Így folytatódik az, amit Jézus húsvét napján tett, amikor a megijedt tanítványok szívébe az Atya irgalmasságát öntötte, és kiárasztotta rájuk a Szentlelket, aki megbocsátja a bűnöket, és örömmel tölti el az embert.

Ugyanakkor az elbeszélésben, melyet hallottunk, feltűnik egy világos ellentét: egyfelől ott van a tanítványok félelme, akik bezárják a házkapukat; másfelől ott van a küldetés, melyet Jézus ad, aki elküldi őket a világba, hogy elvigyék a megbocsátás üzenetét. Bennünk is ott lehet ez az ellentét, egy belső küzdelem a szív bezárása és a szeretet hívása között, hogy megnyissuk a bezárt kapukat és kilépjünk önmagunkból. Krisztus, aki szeretetből belépett a bűn, a halál és a pokol zárt kapuin, szeretne hozzánk is, mindannyiunkhoz belépni, hogy kitárja szívünk zárt kapuit. Ő, aki a feltámadással legyőzte a minket fogva tartó félelmet, ki akarja tárni zárt kapuinkat, és el akar küldeni minket. Az út, melyet a feltámadt Mester mutat nekünk, egyirányú, csak egy irányba vezet: kilépni önmagunkból, kilépni, hogy tanúságot tegyünk a minket meghódító szeretet gyógyító erejéről. Szemünk előtt a sebesült és ijedt emberiség áll, amely a fájdalom és a bizonytalanság sérüléseit hordozza. Halljuk az emberek irgalom és béke utáni fájdalmas kiáltását, de azt is, hogy Jézus bizalommal hív minket: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21).

Minden betegség hatékony segítségre lelhet Isten irgalmában. Az ő irgalma ugyanis nem áll meg tisztes távolságban: el akar jutni minden szegénységhez, és ki akar szabadítani abból a tömérdek szolgaságból, mely világunkat sújtja. El akarja érni mindannyiunk sebeit, hogy begyógyítsa őket. Az irgalmasság apostolainak lenni azt jelenti, hogy megérintjük és megsimogatjuk a sebeket, amelyek ma is ott vannak oly sok testvérünk és nővérünk testén és lelkén. Amikor gyógyítjuk e sebeket, megvalljuk Jézust, jelenvalóvá és élővé tesszük; lehetővé tesszük másoknak, hogy kézzel fogják az ő irgalmasságát, és elismerjék őt „Úrnak és Istennek” (vö. Jn 20,28), amint Tamás apostol tette. Ez az a küldetés, amelyet Jézus ránk bízott. Rengeteg ember kéri, hogy hallgassuk és értsük meg. Az irgalmasság evangéliuma, melyet hirdetnünk és az élet lapjaira kell írnunk, türelmes és nyitott szívű embereket igényel, „irgalmas szamaritánusokat”, akik ismerik az együttérzést és az elcsendesedést a testvér és nővér misztériuma előtt; nagylelkű és örömteli szolgákat igényel, akik ingyenesen szeretnek, semmit sem várva cserébe.

„Béke veletek!” (Jn 20,21): így köszöntötte Krisztus tanítványait; a korunkban élő emberek is ezt a békét várják. Ez nem tárgyalással elért béke, nem valami nem működő dolognak a felfüggesztése: ez az ő békéje, az a béke, amely a feltámadt Krisztus szívéből származik, az a béke, amely legyőzte a bűnt, a halált és a félelmet. Ez a béke nem megoszt, hanem egyesít; az a béke, amely nem hagy egyedül, hanem azt érezteti velünk, hogy elfogadottak és szeretettek vagyunk; az a béke, amely a fájdalomban is megmarad és reménységet virágzik. Ez a béke, mint húsvét napján, mindig Isten megbocsátásából születik, újból és újból, aki megszünteti szívünk nyugtalanságát. A béke hordozójának lenni: ezt a küldetést kapta az egyház húsvét napján. Krisztusban arra születtünk, hogy a kiengesztelődés eszközeiként mindenkinek elvigyük az Atya megbocsátását, hogy feltárjuk az ő csak szeretetet sugárzó arcát az irgalmasság jeleiben.

A válaszos zsoltárban azt énekeltük: „Szeretete örökre megmarad” (Zsolt 117/118,2). Így igaz, Isten irgalmassága örök; nem ér véget, nem merül ki, nem adja meg magát a bezárkózásnak és nem fárad el soha. Ebben az „örökre” szóban találunk támaszt a megpróbáltatás és a gyengeség pillanataiban, mert biztosak vagyunk abban, hogy Isten nem hagy el minket: ő örökre velünk marad! Köszönjük meg, hogy ilyen nagy az ő szeretete, melyet képtelenek vagyunk megérteni: annyira nagy! Kérjük a kegyelmet, hogy sose fáradjunk bele abba, hogy merítsünk az Atya irgalmasságából és elvigyük azt a világba: kérjük, hogy mi magunk is irgalmasak legyünk, hogy mindenfelé terjesszük az evangélium erejét, hogy megírjuk az evangéliumnak azokat a lapjait, amelyeket János apostol nem írt meg.

Húsvét második vasárnapja

Húsvét második vasárnapja

A könyörülő Isten
Egy édesapa meséli történetét. Fia 10 éves volt, amikor egy iskolai tornaórán rosszul lett, rohammentő vitte a kórházba. A napokig tartó vizsgálatok után az orvosok rendellenességet állapítottak meg és közölték a szülőkkel a hírt, hogy a gyermek szívét meg kell műteni. A főorvos korrekt módon tájékoztatta az apát és az anyát a műtét esélyeiről és kockázatairól és hozzájárulásukat kérte. Órákig ültek az eléjük tett papírt nézve az orvos irodájában. 50-50 százalék. Aláírják vagy ne írják alá? A közben munkáját végző orvos egy idő után visszajött. Nem akarta sem rábeszélni, sem lebeszélni a fiú szüleit. Ő már mindent elmondott. Az apának nem volt bátorsága aláírni, hozzá sem nyúlt a tollhoz. Az anya hirtelen kifakadt és sírva kérdezte az orvost: „Doktor úr, meg tudja menteni a fiúnkat?” Az orvos ezt válaszolta: „Nem rajtam múlik.” Majd felfelé nézve hozzátette: „Hanem a könyörülő Istenen.” Erre az édesapa szó nélkül megfogta a tollat és aláírta a nyilatkozatot, amelyben beleegyeznek a műtétbe. A fiú a műtét óta jól van, most már az érettségire készül. Az apa elmondta még nekem, hogy alapvetően megbízik az emberekben, megbízik az orvosokban, de egy ember hibázhat. Őt az nyugtatta meg, hogy a gyerek sorsa, élete vagy halála Isten kezében van, és ő hitt abban, hogy Isten meg fogja menteni a fiát.
Életünkben számos olyan helyzet van, amikor egyedül Istenben bízhatunk, más nem tud segíteni. Hiába az emberi tudás és felkészültség, hiába a szakértelem és az odafigyelés, hiába a jószándék és az igyekezet, a leendő történések mégsem az emberen múlnak. Egyesek rettegnek az ilyen élethelyzetektől, mert megérzik, hogy nem képesek irányítani, befolyásolni a körülményeket, mások bizalommal ráhagyatkoznak Istenre, mert hiszik, hogy Isten kezében vagyunk a legbiztonságosabb helyen. Bűneinkkel kapcsolatban ugyanígy vagyunk. Tudjuk, hogy valahogy meg kell szabadulnunk tőlük, de hogyan? Önmagunk ereje kevés ehhez. Egyedül Isten az, aki megbocsát, megkönyörül rajtunk. Jó ezt tudatosítanunk ma, az Isteni Irgalmasság vasárnapján, amely ünnepet a szentté avatott II. János Pál pápa kezdeményezésére tartjuk meg 2000 óta a húsvét utáni vasárnapon.
Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében nagyon találóan fogalmazza meg az isteni irgalmasság lényegét. Isten így szól: „Könyörülök azon, akin könyörülök, és irgalmazok annak, akinek irgalmazok. Tehát nem azon múlik, aki akar vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen” (Róm 9,15-16).
Ez a kijelentés fontos figyelmeztetést tartalmaz számunkra, ne tulajdonítsunk önmagunknak túl nagy jelentőséget. A nagy megtérők nem a saját érdemüknek tekintik életük fordulatát, hanem Isten kegyelmének. A bűnbánó ember nem tulajdoníthatja saját kiválóságának azt, hogy visszatér Isten szeretetébe, mert az igazi csoda ott van, hogy Isten visszafogad minket szeretetébe és megbocsát. Hiába az emberi akarat, törekvés és igyekezet, az irgalom Isten ajándéka. A vallásos ember számára ez megnyugtató érzés, de nem teszi őt elbizakodottá vagy könnyelművé. Tudatában van szabadságának, felelősségének és cselekedetei következményének, ugyanakkor bízik abban, hogy Isten nem a vesztét akarja, hanem egyedül ő az, aki képes megszabadítani a bűntől, elindítani az igaz élet útján, új reményt adni. Egyedül Isten képes az embert üdvözíteni. Életünk és örök életünk a könyörülő Isten kezében van.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Irgalmas Istenünk! Igaz bűnbánattal és irántad való szeretettel valljuk meg bűneinket és kérjük tőled a bűneink bocsánatát. Te jó, igazságos és irgalmas vagy, és minden gonoszságunktól, vétkünktől megtisztítasz minket. Nagylelkűséged és hűséged leginkább abban nyilvánul meg, hogy lehetőséget adsz nekünk a felemelkedésre, a bűntől való megszabadulásra, a lelki megtisztulásra és újjászületésre. Valljuk, hogy szereteted erősebb bűneinknél. Segíts minket, hogy elforduljunk bűneiktől és elinduljunk az engedelmesség útján!

Húsvéti idő, 1. hét Szombat

Húsvéti idő, 1. hét Szombat

ApCsel 4, 13-21 Nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.

Mk 16, 9-15 Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül.

Péternek és Jánosnak megtiltják, hogy hirdessék Jézust és tanítsanak az Ő nevében. Számukra azonban teljességgel lehetetlen, hogy ne szóljanak arról, amit láttak és halottak. Aki megtapasztalta a feltámadott Üdvözítő jelenlétét, arról minden fenyegetés lepereg. Szabadon engedik az apostolokat, akik hálát adnak Istennek. Eszünkbe juthat az a magyar pap, aki öt alleluját írt a börtönben töltött öt esztendőért hálaadásul.

A bűn szolgasága félelmet hozott az ember lelkébe. Krisztus megváltása megtörte a bűn hatalmát, feltámadása elűzte a halál félelmét. Urunk szenvedésével és feltámadásával kivezetett bennünket a bűn rabságából és a halál szorongásából. Aki felszabadult, az bátran állhat az igazság oldalán, mert nem korlátozza a félelem. A biztonság és az örök élet reménye a közeli megdicsőülés örömét hozza az emberi szívekbe.

Pilinszky János Harmadnapon

És felzúgnak a hamuszín egek

hajnalfelé a ravensbrücki fák

és megérzik a fényt a gyökerek,

és szél támad és felzeng a világ

mert megölhették hitvány zsoldosok

megszűnhetett dobogni szíve

harmadnapra legyőzte a halált

         et resurrexit tertia die

Himnusz CXXV.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Világmegváltó Jézusunk,

örök fönségben szült Ige,

a titkos fényből fénysugár,

népednek őrző pásztora.

Mindent hatalmad alkotott,

törvényed rendelt éjt, napot,

a munkás, fáradt testeket

az éj csendjén pihenteted.

Poklok hatalmát Megtörő,

légy ellenségtől őrizőnk,

ne tudja bűnbe rántani,

kiket szent véred újraszült.

Amíg mulandó életünk

e földi testhez kötve tart:

testünk ha álom nyomja el,

lelkünk virrasszon éberen.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Ferenc pápa apostoli tevékenysége április 2-án: imavirrasztás a Szent Péter-téren

Ferenc pápa a Szent Péter-téren - AP

A Szentatya szombaton délelőtt tíz órakor fogadta a Vatikánban Marc Ouellet bíborost, a Püspöki Kongregáció prefektusát. 11 órakor Robert Sarah bíboros, a Szentségi Kongregáció prefektusa, majd João Braz de Aviz bíboros, a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregáció prefektusa járult a pápa elé. Délben a Szentatya találkozott Savio Hon Tai-Fai érsekkel, a Népek Evangelizálása Kongregáció titkárával.

Szombat esti adásunkkal egy időben, este hat órai kezdettel Ferenc pápa imavirrasztást vezet a Szent Péter-téren az Isteni Irgalmasság vigíliáján.

Húsvét idő szombatja

Húsvét idő szombatja

Márk evangélista nem titkolja el írásában, hogy az apostolok, tehát Jézus legközvetlenebb tanítványai és barátai milyen nehezen jutottak el a hitre az Úr feltámadását követően. A mai szövegrészlet leghangsúlyosabb szava a hitetlenség. Mária Magdolna örömmel mondja el húsvéti élményét, a Feltámadottal való találkozását a tizenegy apostolnak (az áruló Júdás már nincs köztük). Ők azonban nem hisznek neki. Ezt követően két tanítvány említése következik, akiknek útközben jelent meg Jézus. Ők nyilvánvalóan az emmauszi tanítványok, akiknek az esetét Lukács evangélista részletesen elbeszéli (vö. Lk 24,13-35). Lukács azzal zárja az elbeszélést, hogy visszatérvén Jeruzsálembe az apostolok azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt Jézus és megjelent Simon Péternek. Márk azért írja kissé másként az eseményeket, mert e helyen a hitetlenséget akarja kiemelni, amelyet aztán szemükre is vet az apostoloknak Jézus, amikor újra megjelenik.
Az a tény, hogy Jézus mégis megbízatást ad nekik, hogy az egész világra elmenvén hirdessék evangéliumát és tanúságot tegyenek róla, két dolgot feltételez. Egyrészt azt, hogy a kezdeti hitetlenség után mostanra eljutottak a hitre, másrészt azt, hogy Jézus teljes mértékben megbízik bennük korábbi hitetlenkedésük, bizonytalanságuk és kételkedéseik ellenére is.
Jézus hozzám is ugyanilyen bizalommal fordul és kéri, hogy tanúja legyek.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Hálát adunk, Urunk végtelen jóságodért: elkészítetted nekünk országodat, megadod kegyes irgalmadat, megbocsátod bűneinket. Kérünk, segíts, hogy e világ útjain járva észrevegyük az éhezők, a szomjazók, a ruhátlanok, valamint a betegek és a rabok szenvedésében a te szenvedésedet, hogy minden rászoruló testvérünknek szolgálatára lehessünk, és örömmel fogadjuk őket közénk. Tested és véred által add, hogy felismerjünk minden emberben, és emberi kicsinységünk ellenére is viszonozhassuk nagy szereteted. Így jöjjön el, Urunk a te országod, s legyen meg a te akaratod.
Szent II. János Pál pápa