Himnusz VIIC.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Ez most a kedvező idő,

kegyelmek napja ránk ragyog:

a lankadt földre hozza már

a böjt a boldog gyógyulást.

Krisztus nagy fénye tündököl,

üdvünknek nyitja napjait,

míg bűnnel sebzett szíveket

fegyelme gyógyít, jóra int.

Urunk, tarthassunk üdvösen

testben-lélekben böjtöket,

s utunkon biztos fény legyen

örök Húsvétod öröme.

Kegyes Háromság, tégedet

imádjanak már mindenek,

s kiket megújít nagy kegyed,

zengjük dicső, új éneked. Ámen.

Ferenc pápa: Isten üdvössége nem papi vagy politikai érdekszövetségeken át jön el

Az üdvösség egyedüli útja a kereszt botránya. Ferenc pápa a Szent Márta-házban - OSS_ROM

Isten üdvössége nem a nagy dolgokon át ér el hozzánk, amilyen a hatalom vagy a pénz, a papi vagy politikai érdekszövetség, hanem a kicsi és egyszerű dolgokon keresztül - mondta Ferenc pápa hétfőn reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. A napi liturgikus szövegek a méltatlankodásról, a haragról szólnak: a leprával küzdő szíriai Námán bosszankodik, mert amikor azt kéri Elizeus prófétától, hogy gyógyítsa meg őt, szerinte túl egyszerűen képzeli el a gyógyulást. Méltatlankodnak Názáret lakói is Jézus szavait hallván. Ez a méltatlankodás Isten üdvözítő terve előtt, amelyik nem követi a mi elképzeléseinket. Mert mi nem így gondoljuk az üdvösséget, amit mindannyian akarunk. Jézus érzi a törvénytudók megvetését, akik az erkölcs esettanában és a törvények betartásában keresték az üdvösséget, de a nép nem bízott bennük.

Az evangélium két tartóoszlopa, amely méltatlankodásra késztet

Amikor Jézus felkínálja az üdvösség útját, sosem nagy dolgokról beszél, hanem kicsikről. Az evangélium két tartóoszlopát olvashatjuk Máténál; a nyolc boldogságot, és a 25. fejezetben az utolsó ítéletet: „Gyere, gyere velem, mert ezt tetted” – mondta a pápa utalva a Máté 40. versre: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”. Egyszerű dolgok ezek. Te nem a hatalomban, az érdekszövetségben, a tárgyalásokban kerested az üdvösséget és a reményt. Nem, te csak ezt tetted. És ez sokakat bosszant.

Húsvéti készületként a Szentatya arra szólította a híveket, hogy – amint ő maga is teszi – olvassák a nyolc boldogságot és a Máté-evangélium 25. fejezetét, gondolják végig mi az, ami ingerültséget vált ki belőlük, megzavarja békéjüket. Mert a méltatlankodás olyan luxus, amit csak a hiúk, a gőgösek engedhetnek meg maguknak. A nyolc boldogság végén Jézus valami olyasmit mond, hogy - de miért mondja ezt? - boldogok, akik nem botránkoznak meg rajtam, akik nem méltatlankodnak emiatt, nem éreznek haragot.

A kereszt botránya az üdvösség egyedüli útja

Ferenc pápa végül így zárta hétfő reggeli homíliáját: Jót tesz nekünk, ha szánunk rá egy kis időt és ma, holnap elolvassuk a nyolc boldogságot, Máté 25. fejezetét, és figyelünk arra, ami a szívünkben történik: hogy van-e valami méltatlankodás, harag benne, és kérjük az Úr kegyelmét, hogy megértsük: az üdvösség egyetlen útja a „Kereszt őrültsége”, vagyis Isten Fiának kiüresedése, kicsinnyé válása.

Nagyböjt harmadik hetének hétfője

Nagyböjt harmadik hetének hétfője

A nagyböjti időszakban Jézus halálának és feltámadásának ünnepére készülünk. Azt próbáljuk megérteni, hogyan vezettek az események odáig, hogy Jézust keresztre feszítsék. Az események hátterében egyrészt az isteni akaratot látjuk. A mennyei Atya azt akarta, hogy a Fiúisten az önként vállalt szenvedéssel és önfeláldozásával váltsa meg a világot. Emellett az evangélisták arra törekszenek, hogy bemutassák az emberi oldalt is. Nem a hirtelen népharag okozta ugyanis Jézus vesztét, hanem fokozatosan alakult ki az ellenállás vele szemben a vallási vezetők részéről.
Jézus názáreti fellépéséről olvasunk az evangéliumban a mai napon, amely eset azt tanúsítja, hogy nem volt mindenhol sikeres az Úr tevékenysége. Abban a városban, ahol ifjúkorának éveit töltötte, szavai megbotránkozást váltanak ki. Egy hívő zsidó ember számára, aki a választott nép tagjának tartotta magát, elképesztő gondolat volt az, hogy Isten nem csak Izrael népét, hanem más nemzeteket is meghív az üdvösségre és jóságát másoknak is megmutatja. Jézus éppen ilyen példákat említ beszédében az ószövetségi időkből. Illés próféta korában a nagy éhínség idején egy pogány asszony megélhetéséről gondoskodott Isten, Elizeus idején pedig egy szíriai, azaz szintén pogány emberrel tett Isten csodát, gyógyította ki őt leprás betegségéből.
Jézus azt tanítja, hogy Isten nem egyetlen népnek, hanem minden embernek felkínálja az üdvösséget.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

Ferenc pápa: Sosincs késő a megtérésre, de sürgős, mai feladat!

Február 28-án a déli Úrangyala elimádkozásakor a Szentatya a napi evangéliumot elemezve arra buzdított, hogy sose ítéljünk meg másokat, vizsgáljuk meg, hogyan gondolkodunk Istenről, és tudatosítsuk, hogy nekünk is szükségünk van megtérésre, amelyet még ma kell elkezdeni!

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A híradások sajnos nap mint nap szomorú eseményekről tudósítanak: gyilkosságok, tűzesetek, katasztrófák… A mai evangéliumi szakaszban Jézus két tragikus eseményre utal, amelyek akkoriban nagy feltűnést keltettek: a római katonák kegyetlen mészárlása a templomban, illetve Siloám tornyának leomlása Jeruzsálemben, ami tizennyolc áldozattal járt (vö. Lk 13,1–5).

Jézus ismeri hallgatóságának babonás gondolkodásmódját, és tudja, hogy az ilyesféle eseményeket helytelenül értelmezik. Azt gondolják ugyanis, hogyha azok az emberek ilyen borzasztó körülmények között haltak meg, akkor ez annak a jele, hogy Isten valamilyen súlyos bűnük miatt bünteti őket, és mintegy azt mondják: „megérdemelték”. Ha pedig valakit elkerül a szerencsétlenség, az azt jelentette az akkori ember számára, hogy úgy érezheti: „rendben vagyok”. Amazok „megérdemelték”, én viszont „rendben vagyok”.

Jézus egyértelműen elutasítja ezt a látásmódot, mert Isten nem azért engedi meg a tragédiákat, hogy megbüntesse a bűnöket; és [Jézus] kijelenti, hogy azok a szerencsétlen áldozatok egyáltalán nem voltak rosszabbak másoknál. Jézus inkább arra hívja őket, hogy ezekből a fájdalmas eseményekből mindenkire érvényes figyelmeztetést olvassanak ki, hiszen mindannyian bűnösök vagyunk. Azt mondja ugyanis az őt kérdezőknek: „Ha nem tértek meg, ti is ugyanúgy elvesztek” (Lk 13,3).

Ma is, amikor különféle csapásokkal és gyászos eseményekkel találkozunk, megkísérthet bennünket, hogy az áldozatokra vagy egyenesen Istenre „hárítsuk” a felelősséget. Az evangélium azonban gondolkodásra késztet: milyen istenképünk van? Biztosak vagyunk-e abban, hogy Isten így működik? Istenfelfogásunk nem inkább a mi kivetítésünk, egy „saját képünkre és hasonlatosságunkra” alkotott Isten? Jézus pedig arra hív, hogy változtassuk meg szívünket, radikálisan változtassuk meg életünk irányát, utasítsuk el a rosszal való kiegyezést – mindannyian ezt tesszük: kiegyezünk a rosszal! –, hagyjunk fel a képmutatással – azt hiszem, szinte mindannyiunkban van egy csipetnyi képmutatás –, hogy határozottan az evangélium útjára lépjünk. De ismét az önigazolás kísért meg bennünket: „De miből kellene nekünk megtérni? Mindent egybevetve nem vagyunk-e derék emberek?” Hányszor gondoljuk ezt: „Mindent egybevetve derék ember vagyok.” Nemde? „Nem vagyunk-e hívők, sőt meglehetősen olyanok, akik gyakorolják vallásukat?” És azt hisszük, hogy így igazak vagyunk.

Sajnos valamennyien nagyon hasonlítunk egy olyan fához, amely éveken át sok jelét adta terméketlenségének. De szerencsénkre Jézus hasonló ahhoz a földműveshez, aki határt nem ismerő türelemmel még haladékot ad a terméketlen fügefának: „Hagyd meg még az idén – mondja a vincellér – […], hátha terem majd jövőre” (Lk 13,9). Egy kegyelmi „év”: Krisztus szolgálatának ideje, az egyház ideje az ő dicsőséges eljövetele előtt, életünk ideje, melyet bizonyos számú nagyböjti időszak oszt szakaszokra, ezek a megbánás és az üdvösség alkalmai, aztán az irgalmasság jubileumi évének ideje. Jézus felülmúlhatatlan türelme! Gondoltatok már arra, milyen türelmes hozzánk Isten? Végiggondoltátok már azt is, mennyire megingathatatlan az ő aggódása a bűnösökért? Mintha ennek arra kellene indítania minket, hogy türelmetlenek legyünk magunkhoz. Sosincs késő megtérni, soha! Az utolsó pillanatig: Isten türelme vár minket. Idézzük fel a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz kis történetét, amikor imádkozott azért a halálra ítélt férfiért, egy bűnözőért, aki nem akarta elfogadni az egyház megerősítő segítségét, visszautasította a papot, nem akarta; így akart meghalni. Teréz pedig imádkozott a kolostorban. És amikor az a férfi ott volt, már azon a ponton, hogy kivégzik, a paphoz fordult, megfogta a feszületet, és megcsókolta. Isten türelme! Ő velünk is, mindannyiunkkal így bánik! Hányszor – nem tudjuk, majd az égben megtudjuk –, hányszor voltunk ott, [az elbukás szélén], de az Úr megment minket: megment, mert nagy a türelme hozzánk. Ez az ő irgalmassága! Sosincs késő megtérni, de sürgős, mai feladat! Ma kell elkezdeni!

Szűz Mária támogasson minket, hogy meg tudjuk nyitni szívünket Isten kegyelme, az ő irgalma előtt, és segítsen minket, hogy sose ítéljünk meg másokat, hanem engedjük, hogy a mindennapi csapások arra késztessenek, hogy komoly lelkiismeret-vizsgálatot tartsunk és megbánjuk bűneinket.

A Szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Imámban – a ti imátokban is – mindig jelen van a menekültek drámája, akik háborúk elől és embertelen körülmények közül menekülnek. Különösképpen Görögország és más, az első vonalban fekvő országok nyújtanak nekik nagylelkű segítséget, ami minden nemzet együttműködésére szorul. Egy közös válasz hatékony lehet, és egyenlőképp tudja elosztani a terheket. Ezért eltökélten és fenntartás nélkül a tárgyalásokra kell törekedni! Ezzel egy időben örömmel fogadtam a hírt az ellenségeskedés szüneteltetéséről Szíriában, és mindenkit imára hívok, hogy ez a reménysugár enyhülést nyújtson a szenvedő lakosságnak, segítse elő a szükséges humanitárius segélyeket, és nyissa meg az utat a párbeszéd és az olyannyira vágyott béke előtt.

Ezenkívül szeretném közelségemről biztosítani a Fidzsi-szigetek népét, amelyet keményen sújtott egy pusztító ciklon. Imádkozom az áldozatokért, és mindazokért, akik igyekeznek segítséget nyújtani.

Szeretettel köszöntelek mindannyiótokat, Rómából, Olaszországból és más országokból jött zarándokok!

Köszöntöm a Danzicából érkezett híveket, a biafrai őslakosokat, a diákokat Zaragozából, Huelvából, Córdobából és Zafrából, a formenterai fiatalokat és a jaéni híveket.

Üdvözlöm az Olaszországban élő lengyel csoportokat, a híveket Casciából, Desenzano del Gardából, Vicenzából, Castiglione d’Addából és Rocca di Netóból; hasonlóképpen a számos fiatalt Tendopoli di San Gabriele dell’Addoloratából, akiket a passzionista atyák kísértek el; a rhói, cornaredói és perói oratórium fiataljait, és a Buccinascóból érkezett fiatalokat; valamint a Szeplőtelen Szűz Mária Alázatos Leányai [Suore Dimesse Figlie di Maria Immacolata] nővérek páduai iskoláját.

Köszöntöm azt a csoportot is, amely a „ritka betegségek napja” alkalmából érkezett, külön imádkozom értetek és bátorítom társaságotokat egymás segítésére.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Nagyböjti kalendárium – február 28., nagyböjt 3. vasárnapja

Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„Krisztus tanításában az irgalom Ószövetségtől örökölt képe egyszerűbbé és bensőségesebbé válik. Ez leginkább talán a tékozló fiú példabeszédében mutatkozik meg (vö. Lk 15,11–32), melyben az isteni irgalom lényege szinte tapinthatóan van kifejezve, bár maga az irgalom szó nem fordul elő benne. És ez nemcsak a nyelvhasználatnak köszönhető, mint az ószövetségi könyvek esetében, hanem a hasonlatnak is, amely az atyai szeretet és a tékozló fiú bűnének találkozásában módot ad arra, hogy mélyebben láthassuk az irgalom háttérben rejlő misztériumát.”

(Dives in misericordia, 31.)

Istenünk, minden irgalom és jóság forrása, te a böjt, az imádság és az irgalmas szeretet gyakorlása által gyógyulást adsz bűneinkre. Nézd jóságosan őszinte bűnbánatunkat, és amikor vétkeinket beismerve meghajlunk előtted, emelj föl minket szüntelen irgalmaddal. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Himnusz VIIIC.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

HIMNUSZ

Krisztus, tündöklő nappalunk,

az éj árnyát eloszlatod,

kit fényből fénynek vall a hit

és fénnyel áldod szentjeid.

Esengünk hozzád, szent Urunk,

míg tart az éj, vigyázz reánk,

találjunk benned pihenést,

adj nyugodalmas éjszakát.

Mikor lecsukjuk két szemünk,

a szívünk virrasszon veled,

őrködjék mindig jobb kezed

hűséges híveid felett.

Védelmezőnk, tekints le ránk,

igázd le ellenségeink,

vezesd szolgáidat, kikért

véred váltsága volt a bér.

Legyen most néked, Krisztusunk,

és szent Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

zengjen dicséret szüntelen. Ámen.

Nagyböjt harmadik vasárnapja

Nagyböjt harmadik vasárnapja

Kinek a problémája? 

 
Az első keresztény századok egyházatyái prédikációit és a középkor szentjeinek írásait átszövi az a gondolat, hogy az ember legnagyobb problémája a bűn. Elsősorban nem mások bűneivel foglalkoznak, hanem személyes tapasztalatukról beszélnek, bűnösnek tartják magukat Isten előtt. Nagy önismeret, őszinteség és alázat kell ahhoz, hogy valaki beismerje bűnösségét, és alázat szükséges ahhoz is, hogy valaki ki tudja mondani a bocsánatkérő szavakat. Amikor a régi idők igehirdetői a bűnt az ember legnagyobb problémájának nevezik, akkor nem másokban akarnak bűntudatot ébreszteni, hanem önmagukban tudatosítják a bűnt és magukat indítják bűnbánatra.
Napjainkban sok emberből hiányzik a bűntudat. Egészen nyilvánvalóan bűnös cselekedeteket sem tartanak bűnnek vagy saját bűneik miatt is inkább másokat hibáztatnak. Jó volna őket segíteni abban, hogy legyen bűntudatuk és problémát jelentsen számukra a bűn. Mi a szándékom e gondolatokkal? Nem bűntudatot akarok ébreszteni. Mert nem bűntudatot kell ébreszteni kívülről a másik emberben, hanem őneki kell eljutnia arra a lelki szintre, hogy érezze felelősségét és tudatában legyen bűnösségének. És ha valakiben felébred a helyes bűntudat, akkor ne essen kétségbe, hanem gondoljon Isten irgalmára! A bűnöktől való szabadulás és a lelki megtisztulás lehetőségét Isten mindenkinek felkínálja, örömmel bocsát meg nekünk.
Miért van az, hogy Isten ennyire irgalmas? Miért van az, hogy akárhányszor is megbántjuk őt bűneinkkel, ő mindig megbocsát? Miért ennyire türelmes hozzánk? Talán azért, mert a bűn Isten problémája. Isten akkor is problémának tekinti az ember bűnét, ha az ember nem tekinti annak és könnyedén átsiklik felette. A bűnbeeséstől, Ádám és Éva cselekedetétől kezdve Isten megoldást keres a bűn problémájára, mert az elszakítja őt legfontosabb teremtményétől, az embertől, akit szeret. Törvényt ad, hogy az ember tudja, mi a jó és a rossz, és segítse őt a bűnös és az igaz élet útjának felismerésében. Időnként küldöttei által figyelmeztet, ha az ember letér az igaz élet útjáról. Az idők teljességében pedig elküldi Fiát, aki önfeláldozásával, szenvedésével és halálával megszerzi az ember számára a megváltást, az Istennel való kiengesztelődést. Mennybemenetele után pedig kiárad a Szentlélek a bűnök bocsánatára. Bár a modern világban élő ember sokszor irtózik a bűntudattól és menekül a személyes felelősségvállalás elől, Isten továbbra is problémának tekinti a bűnt, az ember bűnét, az én bűnömet.
Az ember rossz cselekedeteit az igaz és szent Istenhez való viszonyában nevezhetjük bűnnek. Ha nem ismerem el Isten létezését vagy semmilyen kapcsolatom nincs vele, akkor könnyedén kimondom, hogy nem vagyok bűnös, nincs bűnöm. Sokak hitetlenségének hátterében talán ez a gondolat húzódik meg. Mások azért nem akarják elismerni bűnösségüket, mert nem ismerik a bűntől való szabadulás lehetőségét, Isten végtelen irgalmát. Ahogyan a bűn csak az ember és Isten viszonylatában értelmezhető, úgyanúgy a bűntől való megszabadulás is: önmagunkat nem tudjuk felmenteni a bűn alól, Isten az, aki megbocsát, azaz eltörli azt. Jézus figyelmeztetése kortársainak és nekünk is szól: „Ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek ti is mindnyájan.”
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Súlyos teherként nehezedik ránk a tudat, hogy felelősek vagyunk tetteinkért, és bűneinkért vállalnunk kell a következményeket. Bűntudatra ébredve jogosan tartunk az isteni ítélettől. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mennyei Atyánk irgalmas és kész a megbocsátásra. Urunk, a te tekintetedből nem elítélés, hanem megbocsátás sugárzik. Bizalommal sietek feléd, mert nálad rátalálok az irgalmas szeretetre. Hiszem, hogy irgalmad nagyobb az én bűneimnél. Irgalmazz nekem, Istenem!