Jobb lenne, ha Isten terveinkből nem maradna ki

Jobb lenne, ha Isten terveinkből nem maradna ki.

Öregdiák találkozóinkon a programot mindig tudományos előadással kezdjük. Egy diáktársunk, aki az EU-ban képviseli hazánkat az energiaellátás súlyos akadályainak tartott előadást. Világszerte gyorsan drágul a nyersolaj. Ennek megfelelően emelkedik mindennek az ára, elviselhetetlen terhet róva a szegényebb társadalmi osztályra. Ugyanígy a földgáz ára is naponta változik, mindenütt éreztetve hatását, mert az egész ország igyekezett átállítani a háztartásokat a kezdetben vállalható áron ígért energia-használatra. Szó esett a kőolajkészletek rohamos csökkenéséről és az újabb olajfajták előállításáról, ami mezőgazdasági gondokat hoz a felszínre, mert a bit-olajhoz nagy mennyiségű növényre van szükség, am óriási szántóföld igényt jelent.Kevesebb lesz e miatt az élelmiszertermelés, több az éhes szegény. Kérdés, hogy érdemes-e kukoricából olaját előállítani, vagy inkább közvetlenül kellene hajtóenergiává tenni ezt a fontos, élelmiszeriparban is keresett növényt. Csak sokszorozza gondjainkat, hogy időnként az időjárás viszontagságai miatt tetemes terméskiesés jelentkezik. Ennek megelőzésére lenne szükség okos felvásárlásra, tartalékolásra és így a természeti csapás kivédhető lenne. Az előadó ennek az alátámasztására említette egyiptomi Józsefet, aki jó tanáccsal látta el a fáraót a hét bőséges termőév és a hét szűk esztendővel kapcsolatban. Ezután úgy gondoltam, ezt a példát érdemes bővebben is figyelembe ajánlani társainknak.A fáraó álma nyomán a királyi főpohárnoknak egykori rabtársa jutott eszébe. Van a börtönben egy régóta raboskodó fiatalember, mondta. Amikor engem is börtönbe vetettek, egy alkalommal azt álmodtam, hogy kezem ügyében kinőtt egy szőlőtő három vesszővel. Gyorsan kizöldült, kivirágzott, és meg is hozta termését. Aztán álmomban pohárba facsartam a szőlőfürt levét, és oda nyújtottam a fáraónak, aki kedvtelve megitta. Ezt az álmot elmondtam a József nevű rabnak, aki a következő megfejtést adta: a három vessző három napot jelent, amit még itt kell eltöltened a börtönben. Azután a fáraó visszaadja szabadságodat, és újra te leszel főpohárnoka. Csak emlékezz meg rólam, hogy én is ártatlanul sínylődöm ezen a borzasztó helyen. Most a fáraó álmodott hét kövér tehénről meg hét soványról, amelyek egymás után másztak ki a Nílus folyóból, és a soványak elnyelték a kövéreket. Majd azt álmodta, hogy hét kalász nőtt egy búzaszáron, tele kövér búzaszemekkel, mellette pedig egy másik száron hét üres kalász. Ez utóbbiak elnyelték a kövér kalászokat. A bölcsek és varázslók nem tudták megfejteni álmodat, király. Hivasd el Józsefet, ő biztosan megmondja értelmét. A fáraó így is tett József pedig megadta a megfejtést: Hét bőtermő esztendő következik, amikor munka nélkül dönti a búzát a sok gyönyörű kalász. Nem kell a gabonafelesleg senkinek. Ezután hét terméketlen év jön, semmi nem terem a földeken. Éhen halnak az emberek. Azt tanácsolom tehát, nevezz ki egy okos, rátermett férfiút, akik a bő évek feleslegét felvásárolja, újabb és újabb magtárakat épít. Aztán amikor éhezik a nép, te jó áron eladhatod gabonádat: megmentesz rengeteg embert az éhhaláltól, és még meg is gazdagodhatsz. Tetszett a tanács a fáraónak és minden szolgájának. Azt mondta nekik: Találhatunk-e olyan férfit, mint őt, akit betölt az Isten lelke? Így szólt aztán Józsefhez: Mivel Isten neked mutatta meg mindazt, amit mondtál, találhatok-e bölcsebbet nálad, vagy hozzád hasonlót? Te légy házam felett, és a te szád parancsára hallgasson az egész nép.”(Ter 41,37-40)József sorsát Isten rendezte, mint minden emberét.Sok szenvedéssel készítette fel küldetésére. Apjának, anyjának rengeteg kínt kellett vállalnia. Most sem lehet másként. A szülőknek meg kell a gyermeket szülni, akit Isten nagy akadályok megoldójának szánt, fel kell nevelni, és úgy irányítani, hogy sajátos küldetésére alkalmas legyen. Csak Isten, marad örökké; csak Vele; csak általa élhetünk.

293. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.07.30. kedd

Életszentség

Legidősebb nővérem eszes és jólelkű asszony volt. Amikor már pap voltam, egyik látogatásom alkalmával váratlanul így szólt hozzám: A papok könnyebben bejutnak a mennyországba, de mi, akik sokat vétkezünk, soha nem kerülhetünk oda. Próbáltam megértetni Vele,hogy a mennyországba vezető út nem az állandó imádságban vagy misézésben gyökerezik, hanem kinek-kinek az állapotbeli kötelességeit kell hűségesen teljesítenie, minden percben megkérdeznie az életünk tervét előre kigondoló Isten akaratát, és azt tenni, amit itt és most kíván tőlünk. Alapvetően az állapotbeli kötelességeink szabják meg az Úr által elvárt üdvös cselekedeteket. Nővéremnek segíteni kellett édesanyánknak az én ellátásomban, amikor hatodikként megszülettem. Nemde ugyanezt tette saját három kislányával is, amikor férjhez ment? A rengeteg munka, amit a családjáért elvállalt! Neki is mondja majd Jézus az utolsó ítéleten:„Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám. A király így válaszol majd nekik: Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek”(Mt 25, 34-40) Nővérem régen meghalhatta Jézusunk ajkáról eme felemelő kijelentéseket,és remélem, sok papot lát odafönn, akik szintén tették a maguk dolgát.

Ferenc pápa: Menjetek, ne féljetek, szolgáljatok

Tisztelendő Püspök- és Paptestvérek,

Kedves Fiatalok!

"Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" Jézus most e szavakkal fordul hozzátok, egyenként, s ezt mondja: "Jó volt részt venni az Ifjúsági Világtalálkozón, jó volt együtt megélni a hitet a világ négy sarkából érkezett fiatalokkal, de most már ideje, hogy elinduljatok, és átadjátok ezt az élményt másoknak." Jézus arra hív téged, hogy küldetést teljesítő tanítvány legyél! Ma, Isten most meghallgatott Igéjének fényénél mit mond nekünk az Úr? Három dolgot: Menjetek, félelem nélkül, szolgálni.

1. Menjetek. Ezekben a napokban itt, Rióban nagyszerű élményben volt részetek, hisz találkoztatok Jézussal, és együtt találkoztatok vele, megélhettétek a hit örömét. De ennek a találkozásnak az élménye nem maradhat bezárva az életetekbe, vagy a plébániai csoportotok, mozgalmatok vagy közösségetek életébe. Az olyan lenne, mintha elzárnánk az oxigént egy égő lángtól. A hit olyan, mint egy láng, ami úgy lesz egyre élénkebb, ha megosztják, ha továbbadják, hogy mindenki megismerhesse, szerethesse és megvallhassa Jézus Krisztust, aki az élet és a történelem Ura (vö.:Rm 10,9).

De vigyázat! Jézus nem azt mondta: ha akarjátok, ha futja időtökből, hanem azt: "Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" A hit élményét megosztani, a hitről tanúságot tenni, az Evangéliumot hirdetni parancs, amit az Úr ad az egész Egyháznak, neked is. Parancs ez, de mégsem az uralkodási vagy hatalomvágyból születik, hanem a szeretet erejéből, annak tényéből, hogy Jézus elsőként jött el hozzánk, és nem csak valamit adott nekünk Magából, hanem egészen odaadta Magát, életét adta, hogy megmentsen bennünket és megmutassa Isten szeretetét és irgalmasságát. Jézus nem szolgaként kezel bennünket, hanem szabad embereként, barátként, testvérként. És nemcsak elküld bennünket, hanem el is kísér, mindig mellettünk van ebben a szeretet-misszióban.

Hova küld bennünket Jézus? Nincsenek határok, nincsenek korlátok: mindenkihez küld bennünket. Az Evangélium mindenkinek szól, nem csak néhányaknak. Nem csak azoknak szól, akik talán közelebb vannak, vagy fogékonyabbnak, befogadóbbnak. Mindenkinek. Ne féljetek elmenni és elvinni Krisztust mindenhová, egészen az emberi lét perifériájáig, ahhoz is, aki távolibbnak, közömbösebbnek tűnik. Az Úr mindenkit keres, azt szeretné, ha mindenki érezhetné irgalma és szeretete hevét.

Külön szeretném, ha Krisztusnak ez a "Menjetek" parancsa bennetek, a latin-amerikai Egyház fiataljaiban is visszhangozna, akik a püspökeitek által indított, egész földrészt magába foglaló misszióban foglalatoskodtok. Brazíliának, Latin-Amerikának, az egész világnak szüksége van Krisztusra! Szent Pál mondja: "Jaj nekem, ha nem hirdetem az Evangéliumot!" (1Kor 9,16). Ez a kontinens már befogadta az Evangélium hirdetését, ami végigkísérte útját, és sok gyümölcsöt hozott. A további hirdetés már rátok van bízva, hogy újult erővel hangozzon fel. Az Egyháznak szüksége van rátok, szüksége van arra a lelkesedésre, kreativitásra, örömre, ami benneteket jellemez. Brazíliának van egy nagyszerű apostola, boldog Anchietai József, aki mindössze tizenkilenc éves volt, amikor misszióba indult. Mert tudjátok-e, mi a fiatalok evangelizálásának legjobb eszköze? Egy másik fiatal. Ez az út, ezt kövessétek!

2. Félelem nélkül. Lehet, hogy van, aki azt gondolja: "Nincs semmilyen különleges képzettségem, hogyan kezdhetném én hirdetni az Evangéliumot?" Kedves barátom, a te félelmed nem sokban különbözik Jeremiásétól, aki épp olyan fiatal volt, mint ti, amikor Isten elhívta a prófétaságra. Épp az imént hallgattuk szavait: "Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok." Isten nektek is azt mondja, amit akkor Jeremiásnak: "Ne félj [...],, mert veled vagyok, és megoltalmazlak." (Jer 1,7.8). Ő velünk van!

"Ne féljetek!" Amikor Krisztust megyünk hirdetni, Ő maga jár előttünk és vezet bennünket. Amikor tanítványait elküldte, megígérte: "veletek vagyok minden nap" (Mt 28,20). És ez rátok is igaz! Jézus nem hagy bennünket egyedül, nem hagy benneteket soha egyedül! Mindig veletek van.

Azután pedig Jézus nem azt mondta: "Menj", hanem azt: "Menjetek": mi mind, együtt kaptunk küldetést. Kedves fiatalok, érezzétek, hogy az egész Egyház kísér és a szentek közössége veletek van ebben a küldetésben. Amikor együtt nézünk szembe a kihívásokkal, olyankor erősek vagyunk, s olyan forrásokat fedezünk fel magunkban, amelyek létezéséről korábban nem is tudtunk. Jézus nem arra hívta az apostolokat, hogy elszigetelődésben éljenek, arra hívta őket, hogy csoportot képezzenek, közösséget alkossanak. Hozzátok is szeretnék szólni, kedves papok, akik a szentmisében koncelebráltok: azért jöttetek, hogy elkísérjétek a fiataljaitokat, és ez nagyon szép, megosztani a hitnek ezt a tapasztalatát! De ez csak egy állomása az útnak. Kísérjétek őket továbbra is nagylelkűen és örömmel, segítsetek nekik, hogy aktív szerepet vállaljanak az Egyházban; ne érezzék magukat sohasem egyedül!

3. Az utolsó szó: szolgálni. Az előbb énekelt zsoltár elején ezek a szavak állnak: "Énekeljetek az Úrnak új éneket" (Sal 95,1). Melyik ez az új ének? Nem csak szavakból áll, nem egy dallam, hanem a ti életetek éneke ez: hagyni, hogy az életünk Jézuséval azonosuljon, az ő érzéseinek, gondolatainak, cselekedeteinek elsajátítása. Jézus élete pedig másokért élt élet. Szolgáló élet.

Szent Pál a mai szentleckében, amit nemrég hallgattunk meg, ezt mondta: "Mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg." (1Kor 9,19). Hogy Jézust hirdethesse, Pál "mindenki szolgája" lett. Evangelizálni annyit tesz, mint Isten szeretetéről személyes tanúságot tenni, felülkerekedni önzésünkön, lehajolva megmosni testvéreink lábát, ahogy Jézus tette.

Menjetek, félelem nélkül, szolgálni! E három szót követve megtapasztaljátok majd, hogy aki evangelizál, az maga is evangelizálódik, aki átadja a hit örömét, az maga is örömöt kap. Kedves fiatalok, amikor visszatértek otthonotokba, ne féljetek nagylelkűek lenni Krisztussal, ne féljetek Evangéliumáról tanúságot tenni! Az első olvasmányban, amikor Isten elküldi Jeremiás prófétát, hatalmat ad neki, hogy "gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és ültess". (Jer 1,10). Ez ránk is igaz. Az Evangéliumot hordozni annyit tesz, mint Isten erejét hordozni, hogy kigyomláljuk és kiirtsuk a gonoszt és az erőszakot, hogy pusztítsuk és romboljuk az önzés, az intolerancia és a gyűlölet korlátait, s hogy új világot építsünk. Jézus Krisztus számít rátok! Az Egyház számít rátok! A pápa számít rátok! Mária, Jézus anyja és a mi Anyánk kísérjen benneteket mindig az ő gyengéd szeretetével: "Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!" Ámen.

 

292. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében
 
2013.07.29. hétfő

A szüzesség gyümölcsei

A szüzesség igen nagy érték, ha az nem egyszerűen a természet születési állapota. Jézus magyarázta apostolainak: „Vannak ugyanis eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek; azután vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyan eunuchok is, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért”. (Mt 19, 12) Ezzel Jézus nyíltan kimondja, hogy a mennyek országáért kell vállalni azt a szüzességet, amelyik Isten szemében különösen értéket jelent. A mai szingli életmód egyáltalán nem érdemszerző állapot, mert kimondottan önző céllal vállalják. Az önzés Isten előtt bűn, nem érték. Jézus példabeszédében, amelyet a tíz szűzről mondott, megállapítja, hogy a nem okos szüzek nem készülnek fel időben a mécsesükhöz szükséges pótolajjal. Így a vőlegény érkezésekor kell boltba sietniük, vásárolni, viszont a vőlegény nem vár rájuk. Bevonul a menyegzős házba azokkal, akik felkészülten várták érkezését. (Mt 25) Ez minden embernek nagy figyelmeztetés: egész életünk szorgoskodása kell ahhoz, hogy az örökkévalóságban bőséges jutalmat kapjunk. Ha az ősbűn miatt elburjánzott a bűn a földön, Isten elfogad vezeklő állapotot, de az eredeti alapeszmét nem változtatja meg. Az emberi élet boldogságának alapja a mások iránt vállalt és teljesített boldogító szeretet. Ezért fontos a szüzek életében is figyelni erre. Önként vállalt szüzességük mellé állandóan tenniük kell a minden ember számára kötelező állandó szeretetgyakorlatokat.

Nagy Szent Leó pápa imádsága a szent papokért

Nagy Szent Leó pápa imádsága a szent papokért

Gyarapítsd, ó Uram, Egyházadban a kegyelem lelkét, amelyet adtál, hogy a főpapi hivatal méltó munkálkodása által növekedjék híveid jámborsága. Add meg Atyánk papjaidnak a méltó szolgálat kegyelmét. Újítsd meg szívükben a szentség szellemét, hogy példájukkal tegyék előttünk kézzelfoghatóvá a tanításokat, amelyre bennünket kell, hogy tanítsanak. Adj nekik Uram Szentlelked ajándékai által okos szerénységet, bölcs szelídséget, önmérsékletet, gyengédséget a szív tisztaságát és a szellem szabadságát. Töltsd el őket egészen szereteteddel, hogy tökéletesen a tieid legyenek. Dicséretesen járjanak útjukon, és ne kapjanak a földi dicséreten. Add meg nekik a kegyelmet, hogy lélek és a test tisztaságában dicsérjenek téged, szeretetedben éljenek és félelmedben szolgáljanak. Te légy az ő dicsőségük, te légy örömük, te légy akaratuk, a szenvedésben vigasztalásuk, a kétségben tanácsadójuk, igazságtalanság ellen védelmük, szorongatásban türelmük, szegénységben gazdagságuk, betegségben orvosságuk. Add, hogy benned mindenük meglegyen, hiszen téged választottak miden felett. A te közösségedet Uram engedd, hogy békességben éljen pásztoraival, hogy mindnyájuknak része legyen az ő tisztességükben, mindnyájan örvendezzenek az ő szent életmódjukban és egykor jó számadást adhassanak munkálkodásukról elnyerve velük együtt az örök boldogságot. Ámen. Uram küldj Egyházadnak szent papokat és buzgó szerzeteseket. Uram küldj munkásokat a te aratásodhoz. Mária a papság Királynője könyörögj érettünk, esdj ki számunkra sok és szent papot. Isten, ki szent Fölséged dicsőségére és az emberiség üdvösségére Egyszülöttedet legfőbb és örök Főpappá rendelted, add, hogy akiket Ő szolgáinak és sáfárainak választott a kapott hivatás betöltésében hűségesnek találtassanak krisztus Urunk által. Ámen. Jézus a világ megváltója, tedd szentekké papjaidat és papnövendékeidet.

291. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.07.28. vasárnap

Mindenhol otthon

Jézust nem azért követjük, mert lakást kínál nekünk, de ha követjük, akkor Isten gyermekeiként és testvéreiként vele lehetünk bárhol a világon. Amikor szerzetesújonc lettem, nem azért léptem a kolostorba, mert attól kezdve a világ rengeteg ferences kolostora biztos szállást jelentett számomra. Ez a szempont eszembe sem jutott. Amikor azonban az egyházüldözők miatt el kellett hagynom a kolostort, majd tíz év múlva a befogadó egyházmegyét, állást és lakást keresve átéltem, bizonytalan körülmények között milyen az élet. Sokszor tapasztaltam a gondviselés csodáját. Nem esett nehezemre elhagyni azt a plébániaházat, amelyet saját kezemmel építettem. A hitem mindig átsegített a nehézségeken. Iszonyú érzés olvasni arról, hogy emberek, sokszor sok gyermekes családok háza, lakása kerül kalapács alá. Ilyenkor el kell gondolkodnom, vajon azoknak a nem elégé elővigyázatos családoknak, esetleg rosszindulatúak kezébe került közösségeknek mennyi hite van abban, aki mindenkinek jóságos Atyja, aki minden rászorulót meghallgat? Szoktak imádkozva könyörögni a mindennapi kenyérért, a családi ház biztos öleléséért? Hányszor figyeltek fel az Isten megtestesült Fiára, a Názáreti Jézusra, aki annak idején elmondta önmagról: „ A rókáknak odújuk van, az égi madaraknak fészkük, az Emberfiának azonban nincsen hová lehajtania a fejét” (Mt 8,20) A mustármag-hitűek a hegyeknek is tudnak parancsolni, mi miért vagyunk réveteg kicsinyhitűek?

290. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.07.26. szombat

Egyedüllét, nem sivárság

A cölibátus olyan nagy probléma, amivel foglalkozni kell. VI. Pál pápa elmélkedésében azt az oldalát vizsgálja, hogy a nőtlenség miatt nem kell-e félni az egyedüllét sivárságától? Egyenes a válasz: nem. Először is annak sivár az élete, akinek nem akad tennivalója. Papi életem sosem volt tennivaló nélkül. Ha egyszer-kétszer úgy indultam neki a napnak, hogy ma nincs semmi kötöttségem azon a napon annyi nem várt tennivaló akadt, hogy a kötelező zsolozsmát is alig tudtam éjfélre befejezni. A napi imádság szempontja ilyenkor, ha nem túlzsúfolt az előjegyzési naptár, felértékelődik. Nem kell sietni az Istennel, való beszélgetéssel. A megszokott zsoltár-szövegek sok gyönyörű gondolata, a második olvasmányok gyöngyszemei ízesen, mélyrehatóan tárulnak fel. A magánimák is igazán elmélyülten végezhetők. Minden szabad perc különleges örömmel kecsegtet: Elővehetem kedvenc olvasmányaimat. Kilenc éves korom óta rabja voltam az olvasásnak. A papi tennivalók, mellé odakívánkozik a napi lelki-, kulturális és a társadalom ügyeivel foglalkozó olvasmány. A tisztességes újságok sok fontos nemzeti és nemzetközi problémával kínálnak. Így a magam világa kitárul. A plébánia gondjai mellé odasorakoznak a világ nagy gondjai, balesetei. Ezeket azért tárja elém a Gondviselés, hogy legyen valaki, aki imájával mindenre okosan reagál: annak a kezébe teszi a gondot, akinek van szíve mindent jól intézni. Az Úr kéri a modernkor emberét,hogy táguljon a szíve, legyen fohásza mindenkiért széles e világon. A családi gondok és örömök mindennapi forgataga sem hiányzik a pap életéből. Egy-egy látogatás, ügyintézés, utcai találkozás alkalmával nem a pletykaéhes érdeklődés ösztönöz a testvéri érdeklődésre, hanem a segítőkész testvéri szeretet.