Hívek közös könyörgései az új pápáért

P.: Testvéreim! Nagy öröm mindannyiunk számára Péter apostol megválasztott utódja, Ferenc pápa! Imádkozzunk érte és az Anyaszentegyházért!

Krisztus Urunk egyetlen dolgot kért Pétertől, hogy szeresse őt; adj az új pápának kifogyhatatlan érzékenységet a szenvedők, a szegények, a nyomorgók kiáltásában felfedezni Megváltónk arcát!

Krisztus Urunk sziklára építette Egyházát; add, hogy Ferenc pápánk szilárd hite, biztos pásztori vezetése, reményt nyújtó szavai megerősítsék Isten népét!

Krisztus Urunk azért küldte Pétert, hogy megerősítse testvéreit a hitben; add, hogy az argentin származású pápa latin-amerikai tapasztalataival megújítsa az evangélium hirdetését a világban!

Krisztus Urunk megígérte, hogy Egyháza fennmarad az idők végéig; adjon új missziós lendületet a papságnak, az igehirdetőknek, a hit tanítóinak és minden hívőnek!

Krisztus Urunk arra bíztat minket, hogy szüntelenül kérjük, küldjön munkásokat aratásába; adj kellő számban új papi és szerzetesi hivatásokat, akik életükkel tanúsítják a többre törekvő, szent élet lehetőségét!

Krisztus Urunk Szűz Mária és Szent József otthonában nőtt fel; add, hogy megbecsüljük a család értékét és a szülők gondosan neveljék gyermekeiket Isten és a társadalom javára!


P.: Örömmel tártuk eléd kéréseinket, Istenünk! Add, hogy az Egyház új pápája állandó oltalmaddal töltse be felelősségteljes szolgálatát, legyen a szegények, a nyomorgók, a reményvesztettek, a kisemmizettek és minden híved igaz pásztora! Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

160. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.03.19. kedd

A kezdetek lendületével.

A világ képe nagyon torz: az igazságra és szeretetre teremtett ember hazug eszméket vall, és iszonyú kegyetlenséggel igyekszik a maga vad ösztöneit kielégíteni, vagy a korszellem biztatására kihasználni minden lehetőséget saját előnyeinek biztosítására, vagyis az Szeretet parancsát, mások boldogítását megcsúfolva a gyűlöletet szolgálja. Ez a szellemiség juttatta ide a világot, hogy pénzembereket nem érdekli a szegények ügye, az állam élére megválasztott csapat a nagy közösség jólétét biztosítani nem akarja, magának és segítőtársainak arcrebbenés nélkül osztja ki a közösség egészének a jólétére befizetett adót. Az elmélkedés anyagában is ez a gyötrő kérdés hangzik el: „Mit tegyünk? Úgy tűnik, az embereknek nincs ránk szüksége, haszontalannak tűnik mindaz, amit teszünk”A kérdés nekünk, papoknak szól. A vallás ellenségei azt felelik: Ne tegyetek semmit a világ dolgaival kapcsolatosan. Mi vagyunk a világ esze és urai, mi tudjuk, mit kell tenni, ti maradjatok a templomon belül. Ez a válasz azért hangzik el, hogy saját gazemberségeiket ellenőrzés nélkül gyakorolhassák, lerombolhassák az emberek életében az Isten országát, az igazság és a szeretet lelkületét, helyette hadd uralkodjék a hazugság és a gyűlölet, vagyis kapjon polgárjogot a sátán országa. Az Isten országáról van tehát szó, ezt a Teremtő és a mindent helyrehozó Megváltó is megköveteli, hogy az Isten országát tanítanunk és védenünk kell, a sátán országa ellen pedig meg kell tennünk mindent, ami lerontja győzelmeit.Igaza volt és maradt II. János Pál pápának: „Bátran szembe kell néznünk a mind sokrétűbbé és megterhelőbbé váló helyzettel, a globalizáció jelenségével,a népek és kultúrák állandóan új és változó mozaikjával” (Novo millennio ineunte 40)Nekünk a pápa mutatja a helyes utat.Harcolunk is az igazság és a szeretet fegyvereivel.A szentéletű és tudós pápát igen gyorsan igazolta a bekövetkezett pénzügyi válság.Megtettük-e,ami ránk tartozott?

159. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.03.18. hétfő

Az egyetlen dolog, amire szükségük van.

A papok Isten küldöttei. Isten tanítását, parancsait kell közvetíteniük. Az emberek egy része fél szembenézni Isten igazságaival és parancsaival, mert akkor a lelkiismeretük bizonytalanná válik, a bűn sugallta mocsár-nyugalom kezd kellemetlenné válni. Ezért nem minden körülmények között látják szívesen környezetükben a papot. Ezért történik meg nagyon sokszor, hogy elkerülik a pappal való találkozást. Arra is gondolnunk kell, hogy ez az elutasító magatartás igen kellemetlen időben is megtörténhet. A legtöbb ember tudja, hogy van Isten, számon kéri tetteinket, vajon az Ő parancsai szerint cselekedtünk-e vagy nem, erkölcsös volt-e tettünk vagy erkölcstelen? Az élet utolsó perceiben pedig minden ember határozottan tudja, hogy van Isten, és most eljött az óra, hogy maga elé idéz, elszámoltat egész életemről. Tudatosan kell vállalnom ezt az elszámoltatást, hiszen egész életemet ezzel a tudattal kezdtem: mindenért felelős vagyok, amit mondok és teszek. Ha az papot nem engedem magamhoz, elodázom néhány percre a felelősségre vonást. Okos dolgot teszek? Sem a halált, sem az ítéletet elkerülni nem tudom. Nem lenne egyszerűbb, ha beengedném betegágyam mellé és az életembe is, tudván, hogy Ő az egyetlen ezen a világon, akinek hatalma van a bűnök megbocsátására vagy megtartására? Ha megvallom előtte vétkeimet, megbánom azokat, a pap feloldoz, vagyis, vagyis megbocsátja a bűnt, elengedi Isten nevében az örök kárhozatot, és az ideig tartó büntetések egy részét is. Aztán szent olajjal keni meg homlokomat és tenyeremet. Segít elviselni lelki és testi gyötrelmeimet. Végül találkoztat a szentáldozásban Jézussal, aki a másik oldalon bíróként vár rám, ideát pedig irgalommal szívembe tér. Ezekre a gondolatokra és érzésekre van leginkább szükségük Isten ránk bízott gyermekeinek.

Ha Isten nem bocsátana meg mindent, a világ nem létezne!

Ha Isten nem bocsátana meg mindent, a világ nem létezne – Ferenc pápa első Úrangyala imádsága

A több mint 150 ezer hívő  már a kora reggeli óráktól folyamatosan érkezett a Szent Péter térre és környékére, hogy részt vegyen Ferenc pápa első nyilvános vasárnap déli Úrangyala imádságán, és meghallgassa tanítását. A Szentatya csak olaszul szólt a hívekhez.

 „Kedves Testvérek! 

Jó napot kívánok! A szerdai első találkozás után most ismét köszönthetlek mindnyájatokat. Örülök, hogy vasárnap van, az Úr napja! Ez szép és fontos nekünk, keresztényeknek: vasárnap találkozunk, köszöntjük egymást, beszélgetünk, mint most itt, a téren. Ez a tér a médiának köszönhetően a világ méreteit ölti magára.

Nagyböjt ötödik vasárnapján az evangélium a házasságtörő asszony epizódját beszéli el, akit Jézus megment a halálos ítélettől. Meglepő Jézus magatartása: nem érezzük szavában a megvetést, az ítélkezést, csak a szeretet, az irgalom szavait halljuk, amelyek a megtérésre szólítanak.

„Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Kedves Testvérek, Isten arca egy irgalmas Atyáé, aki mindig türelmes. Gondoltatok-e már Isten türelmére, amellyel mindannyiunk iránt van? Ez az ő irgalmassága. Mindig türelmes: türelmes velünk, megért minket, vár ránk és soha nem fárad bele, hogy megbocsásson, ha képesek vagyunk arra, hogy visszatérjünk hozzá bűnbánó szívvel. „Nagy az Úr irgalma”.

A pápa ezután így folytatta: „Ezekben a napokban egy bíboros, Kasper bíboros könyvét olvashattam el. Nagyon jó teológus, az irgalmasságról írt. Nagyon jót tett nekem az a könyv. Most azt gondoljátok, hogy a bíborosaimnak reklámot csinálok? Nem így van! Nagyon, nagyon jót tett nekem ez a könyv. Kasper bíboros azt írta, hogy ez a szó: irgalmasság, mindent megváltoztat. A legjobb, amit hallhatunk: megváltoztatja a világot. Egy kis irgalmasság kevésbé hideggé és igazságosabbá teszi a világot. Szükség van rá, hogy jól megértsük Istennek ezt az irgalmasságát, ezt az irgalmas atyát, akinek olyan nagy a türelme. Emlékezzünk Izajás prófétára, aki azt állítja, hogy ha bűneink skarlátvörösek lennének is, Isten szeretete hófehérré változtatná azokat.

Ferenc pápa ezután felidézett egy személyes emléket: „Nem sokkal azután, hogy kineveztek püspökké, 1992-ben Buenos Airesbe érkezett a Fatimai Szűzanya, és ünnepélyes szentmisét mutattunk be a betegek számára. Én gyóntattam azon a szentmisén. A szertartás vége felé felálltam, mert ki kellett szolgáltatnom a bérmálás szentségét.

Egy nagyon egyszerű, idős asszony odajött hozzám, már 80 év felett volt. Ránéztem és így szóltam: „Nagymama – mert nálunk így hívják az idős asszonyokat – meg akar gyónni?” És ő igennel válaszolt. „De hátha Ön nem vétkezett” – mondtam. „Mindnyájan vétkeztünk” – felelte az idős asszony. „De talán az Úr nem bocsátja meg bűneinket” – tettem hozzá. Nagy biztonsággal így válaszolt: „Az Úr mindent megbocsát”. Honnan tudja? – kérdeztem tőle – folytatta a Szentatya. Az idős asszony válasza így hangzott: „Ha az Úr nem bocsátana meg mindent, a világ nem létezne”.

Kedvem támadt megkérdezni tőle: „Mondja, hölgyem, Ön a (Pápai) Gergely Egyetemen tanult? Mert ez az a bölcsesség, amit a Szentlélek ad: a belső bölcsesség az isteni irgalmasságról. Ne feledjük el: Isten soha nem fárad bele, hogy megbocsásson, soha!
Hát akkor hol van a probléma? – kérdezte az idős asszony. „Az a probléma, hogy mi fáradunk el, hogy bocsánatot kérjünk. Soha ne fáradjunk el! Isten a szerető Atya, aki mindig megbocsát, akinek irgalmas a szíve mindnyájunk irányában. Mi is tanuljunk meg irgalmasak lenni mindenkivel. Fohászkodjunk a Szűzanya közbenjárásáért, aki karjai között tartotta az emberré lett isteni Irgalmasságot.

Az Úrangyala elimádkozása után a pápa rövid köszöntést intézett minden zarándokhoz:

„Köszönöm fogadtatásotokat és imáitokat. Kérem, hogy imádkozzatok értem. Ismét átölelem a római híveket és mindenkit, akik Olaszország és a világ különböző részeiből jöttök, valamint mindazokat, akik a kommunikációs eszközök révén csatlakoztak hozzánk.

Olaszország védőszentje, Assisi Szent Ferenc nevét választottam és ez megerősíti spirituális kapcsolatomat azzal a földdel, ahonnan, mint tudjátok, családom származik. Jézus azonban arra hívott meg bennünket, hogy egy új család tagjai legyünk, egyházáé, Isten családjáé, és haladjunk együtt az evangélium útján.

Az Úr áldjon meg benneteket, a Szűzanya őrködjön felettetek és ne feledjétek: az Úr soha nem fárad el abban, hogy megbocsásson! Mi vagyunk azok, akik elfáradunk, hogy bocsánatot kérjünk. Jó vasárnapot és jó ebédet kívánok! – ezek voltak a Szentatya utolsó szavai, amelyeket vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor a Szent Péter téren és környékén összegyűlt hatalmas tömeghez intézett.

158. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.03.17. vasárnap

Csak Jézusnak vannak hívei. Mi, az bárányait őrizzük, pasztoráljuk. Természetesen fokozott ez a felelősség, mert az ember a sajátjával belátása szerint bánhat, de a másét, a felelősséggel elvállalt krisztusi nyájért olyan felelősségünk van, amit Isten Fia ruházott ránk, mi elfogadtuk, hivatásunk lett, és életünk végén helytállásunk szerint jutalmaz vagy büntet az igazi Pásztor. Isten már az Ószövetségben is jelölt ki népe javára pásztorokat. Azok ellen, akik nem megfelelően látták el küldetésüket, a babiloni fogságban raboskodó Ezekiel prófétának mondja el súlyos kifogásait. „Így szól az Úr Isten: Jaj Izrael pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Vajon a pásztoroknak nem a nyájat kell-e legeltetniük? A tejet megettétek, a gyapjúval ruházkodtatok, és a hízott állatot leöltétek, de nyájamat nem legeltettétek. A gyengét nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, a sebesültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem hoztátok vissza és az elveszettet nem kerestétek, hanem keménységgel és erőszakkal uralkodtatok rajtuk. Életemre mondom, én, az Úr Isten: Íme, én magam fordulok a pásztorok ellen; kezükből követelem nyájamat, és végzek velük, hogy ne legeltessék tovább a nyájat és a pásztorok ne legeltessék többé önmagukat”. (Ez 34,2-4.8.10) Jézus is ezért hangoztatja: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut, a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat-, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz és egy pásztor”.(Jn 10,11-13.16) Nekünk, papoknak, össze kell szednünk minden erőnket, hogy jó munkatársai legyünk. A juhok pedig jól imádkozzanak!

157. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.03.16. szombat

Egyetlen presbitérium

Isten az embert közösségi lénynek teremtette. A társadalmat kicsi közösségek sokasága, a rengeteg család, rokonság, nemzetség, nemzet alkotja. Jézus Krisztus is családba, nemzetbe született bele. Jelezte ezzel, hogy valóban mindent helyre akart hozni, amit Isten szépnek, jónak, boldogítónak teremtett, csak emberi gyengeség vagy gonoszság rontott el, esetleg tett tönkre. Amikor elkezdte nyilvános működését, tanítványokat hívott meg és gyűjtött maga mellé. Mindenkit személy szerint szólított meg, de egy kollégiumot alkottak főtanítványai, az apostolok, köréjük válogatott hetvenkét kisebb tanítványt. A hűtlen áruló, Júdás helyére ezek közül választottak egyet. Sault a damaszkuszi találkozás után egy ott élő kisebb tanítványnak kellett felkeresnie, megkeresztelnie és a közösségbe befogadnia. Ezt azzal jelezte, hogy „Saul testvérnek” szólította őt, akitől néhány órája még reszketve félt. (ApCsel 9,10-18) Mint ebből a példából is kitűnik, az egyházi közösség hierarchikus, tagozódott, felszentelt vezetőkből és megkeresztelt hívekből áll. A felszentelt és vezetéssel megbízottakat klerikusoknak, a vezetetteket laikusoknak nevezzük. A papság teljes hatalmát és küldetését a püspökök kapták meg. A papi rend következő csoportja a papoké. A püspökök egy-egy egyházmegyét vezetnek, irányítanak. Ők nevezik ki a plébániák vezetőit, a plébánosokat, és az ő segítőiket, a hellyel-közzel még fellelhető káplánokat. Eme presbitérium is közösséget alkot. Jogaik és kötelességeik az Egyház törvénykönyvében vannak rögzítve, no meg egyházmegyéjük törvényeiben. De igazi összetartó erejük a szeretet.

156. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.03.15. péntek

Akik Krisztust választják, azoknak mit üzen?

Én örök tervek alapján gondolkodom. Atyám akarta, én örömmel elfogadtam, hogy a teremtett világba lépek és emberként is élni fogok a történelem bizonyos szakaszában a földön. Lesz emberi testem és emberi lelkem, úgy, mint nektek, csak emberi személyem nem lesz, mert Isteni Személy maradok. Az emberi bűnök jóvátételét is elvállaltam, mert hiába próbálkoztam azzal, hogy megjavítalak benneteket, nem sikerült. Ezért szenvedtem olyan sokat és haltam meg keresztre feszítve értetek. Mondhatnám, megfizettem értetek. A Megváltótok vagyok. A mennyei boldogságba is be akarlak vinni benneteket, bezárt kapuját kinyitottam nektek, ezért mondják, hogy Üdvözítőtök is vagyok. Én vagyok a jó Pásztor. Amikor a földön éltem, azon a vidéken óriási rétek voltak, és azokon bárányok legelésztek. Az őket irányító, támadásoktól, megvédő embereket nevezték pásztoroknak. Amikor hozzám jött sok-sok ember, úgy láttam, nekem is efféle dolgom van velük, mint a gyámoltalan bárányokkal a pásztornak, mert nekem a gonosz lelkekkel szemben kell megvédenem a bennem bízókat. Rendeltem melléjük most élő férfiakat, hogy látható őrzőik is legyenek. Ezeket pápának, püspököknek, papoknak hívják. Ők a helyetteseim, lelkipásztorok.