106. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.24. csütörtök

Isten legkedvesebb teremtménye: az ember

Az Úr az angyalokat talán azért vetette teremtésük után azonnal próbára, mert őket szerette a legjobban, és azt akarta, hogy a legrövidebb időn belül mellette legyenek a mennyországban? Az angyalok az Úr legtökéletesebb teremtményei, halhatatlanok, értelmileg zsenik, hiszen sokkal okosabbak, mint mi, akaratuk is jóval erősebb a mienknél. A földi apák szükségképpen az elsőszülött fiúkat szeretik a legjobban? Vagy nem kedvesebbek mindig a legkisebbek? A leggyámoltalanabbak? A szeretet a legnagyobb erény. Miért? Mert a szeretet mértéke: ki szorul rá legjobban, hogy kapjon valamit, sőt: ő kapja a legtöbbet? A legkisebb családtag. Akivel a legtöbbet kell játszani, boldogítani. Istennél is szóba jöhet ilyen szempont? Amikor a zsoltáros a nagy tengeri viharról beszél, amely összetöri a tengeri hajókat, Istennek az ilyen viharok csak játék: Amikor nagy vizeken hajóznak, és viharos szél támad, mindenki remeg, Isten pedig megmenti gyermekeit: „Amikor hajókon tengerre szálltak, s a nagy vizeken kereskedtek, látták az Úr cselekedeteit, csodatetteit a tenger mélységeivel. Szavára szélvész keletkezett, s az magasra verte a hullámokat. Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek; kétségbe estek a veszedelemben. Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcsességük odalett. De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket. Szélvészét szellővé változtatta és lecsendesedtek a habok. És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett, elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek. Áldjátok tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért(Zsolt 107,23-31)

105. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.23. szerda

Az angyalok

Az emberek itt a földön kezdik megismerni Istent. Ez azért van így, mert Isten jobban szereti az angyalokat, mint az embereket? Az angyalok tiszta szellemek, mondhatnánk felsőbb rendűek, mint a testből és lélekből álló emberek? Első pillanatra valóban így tűnik: Isten megalkotja az angyalokat.Tiszta szellemi létüket nem korlátozza a testi lét.Olyanok, mint az Isten, szoktuk mondani.Hozzánk, emberekhez is csak általuk szólt,velük üzent önmagáról és a láthatatlan világról az Úr.Nekik azonnal megteremtette a mennyországot,azt a gyönyörű otthont, ahol szellemi létükkel azonnal felfogják Istent, kizárva az érzékek lassú megközelítését, hiszen nincsenek érzékeik, nincsen testük sem. Ők nem egyszerű lények, mint az Isten, akiben nincsen összetétel még isteni természetből, értelemből, akaratból (tehetség) sem. Az Isten maga a végtelen nagy isteni természet, szellem, és az isteni természet végtelenül értelmes és mindentudó. Az angyaloknak Isten teremtett szellemi természetet, hasonlót, mint az emberi lélek, de ehhez nem tartozik anyagból álló test. Így maga a lélek alkotja az angyalok lényegét, ez hordozza, birtokolja az értelmet és akaratot, tehát állagnak számít. Abból a viszonylag kevés ismeretből, amelyet róluk Isten közölt velünk, el sem tudjuk képzelni, hogy milyenek ők valójában? Magunkból is csak a testet látjuk, mivel az angyaloknak testük nincs, számunkra érzékelhetetlenek. Csak úgy veszünk tudomást róluk, ahogy ők megengedik. Ilyenkor jeleket adnak önmagukról,hogy látni és hallani lehessen őket.Ezekiel így ír róluk:„és belőle,tudniillik a tűz belsejéből, olyasmi tűnt elő, mint a fénylő érc.Abban pedig olyasmi volt, mint négy élőlény. Alakjuk ilyen volt: emberhez hasonlítottak, négy arca volt mindegyiknek, és négy szárnya mindegyiknek”(Ez 1,4-6) Ezek kerubok voltak.(Az angyaloknak kilenc kara van:szeráfok, kerubok, trónusok;uralmak, erősségek, hatalmasságok;fejedelemségek, főangyalok, angyalok) Mindenfajta angyalnak az emberhez hasonló alkata volt, de csak látszatra, mert az ember nem tudja miből megismerni ugyanannak az angyalfajtának az egyedeit. Az angyalokat Isten fajtánként és egyedekként más-más tennivalókkal, tisztségekkel látta el.

104. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.22. kedd

Mi végett vagyunk a világon? A végett vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, és ez által üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk.

Isten végtelenül nagy. Közvetlenül megismerni nem tudjuk, mert léte egészen másfajta lét, mint a teremtett létezők léte. A mi megismerésünk két síkon történik: az által, hogy érzékeinkkel tapasztalatokat szerzünk a megismerés tárgyáról előbb a tulajdonságait ismerjük meg, majd a mennyiséggel ismerkedünk, amivel az anyagot mérni tudjuk. Istenben azonban semmi anyag nincs, de rá is vonatkoztatható: véges vagy végtelen. Véges az, amihez hozzá tudunk, tenni vagy el tudunk belőle venni és akkor az értéke megváltozik. Isten nagysága végtelen, azaz sem hozzátenni, sem elvenni nem tudunk belőle úgy, hogy az értéke megváltozna. Az általa teremtett csillagvilág mérhetetlen, vagyis mi nem tudjuk semmivel megmérni. Isten szellemi létű, teremtetlen, oszthatatlan, végtelen, magától való lényeg. Végtelenül egyszerű=nincs benne semmiféle összetétel. Az emberi lélek összetett: lényegből és két szellemi tehetségből, az értelemből és az akaratból áll. Az isteni szellem-lét végtelenül értelmes, mindentudó és végtelen akarat, tehát mindenható. A mindentudása a legteljesebb értelmű. Legfőbb teremtményei, az angyalok is tiszta szellemek, de véges lények. Értelmük is, akaratuk is különböző. Istent a földi életünk során meg kell ismernünk és szeretnünk kell, mégpedig teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből. (MTörv 6,5) Mi módon ismerhetjük meg? A legegyszerűbb megismerés a kicsinyke gyermek számára, amikor látja, hogy a család tagjai keresztet rajzolnak magukra, szemük nem nézelődik, hanem befelé figyel. Később apának, apunak, édesapának szólítja egyik szülőjét, ahogy tanítják. Valaki fontosat, aki azonban mégsem látható ugyanígy szólítanak, aki soha nem lesz látható, de egyre jobban érezhetővé válik a gyermek számára azok szeretetéből, akik nagyon szeretik, és akiket ő maga is egyre jobban szeret. Akinek nem jut ilyen hatalmas összekötőkapocs, mint a katolikus család? Azoknak hogyan alakul ki az Isten-képük? A dogmatika első tétele: Isten, az egész világ teremtője és Ura, mindabból, ami teremtményként van, de magától lenni nem tud, az egyszerű emberi ész segítségével kegyelem nélkül is biztosan felismerhető. A hozzáértő tanítók arra tanítanak ezzel kapcsolatban, hogy az emberi ész elsődleges feladata minden emberben, hogy Teremtőjét biztosan felismerje. Ha minden más tehetségünk felismeri a tárgyát, akkor lebecsülhetjük legfontosabb szellemi tehetségünket, az értelmünket, hogy a legfőbb feladatát éppen nem képes betölteni egyedül is, ha kell?

103. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.21. hétfő

Az apostoloknak és utódaiknak, a mindenkor miséző papoknak is ezt kell megtanulniuk, ezzel a tudattal és szeretettel kiszolgáltatniuk:
„Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy, aki engem eszik, az is általam él." Jézus tehát az Eukarisztiában önmagát nyújtja. Jól tudjuk, hogy önmagánál többet Isten sem adhat. így próbáljuk érteni az Ő és Atyja szeretetét. Az Anyaszentegyház mindig is a legnagyobb kincsének tartotta és tartja is az Oltáriszentséget Gyönyörűbbnél gyönyörűbb templomokat építtet, hogy ott hozzuk létre és őrizzük méltó helyen az élet Kenyerét. Aki belép, a tekintetét vonzza oda az Úrhoz az örökmécs fénye, hajtson térdet a legfőbb Úr előtt mindenki. Tekintsen fel rá, amikor úrfelmutatáskor a pap felemeli, vagy amikor áldoztatáskor nyújtja és hitvallásra szólítja fel az áldozót. De arról se feledkezzünk meg soha, hogy áldoztatás előtt az Egyház mindig elmondatja velünk a Mi Atyánkot, hiszen Ő az, aki legnagyobb kincsét, a Fiát adja nékünk eledelül. Szeressük az Isten mindhárom Személyét!

IMAHÉT A KRISZTUS-HÍVŐK EGYSÉGÉÉRT

IMAHÉT a KRISZTUS-HÍVŐK EGYSÉGÉÉRT

„HOGY MINDNYÁJAN EGY LEGYENEK, AHOGYAN TE, ATYÁM BENNEM VAGY ÉS ÉN TEBENNED!”(Jn 17,21)

Az illetékes főpásztorok megírták az imahétre hívó körlevelet. Akikre a vezetés súlyos felelőssége hárul, azoknak bizony nagy feladat a krisztushívőket közös imára összegyűjteni. Különösen abban a korban, amelyik már hinni sem tud. A lelke mélyén nemcsak nem akar, de nem is vágyódik egy lenni Jézus Krisztusban Vele, Atyjával és a Szentlélekkel. Bennem riasztó sikoltásként él immár fél évszázada boldogemlékű XII. Pius pápa legfőbb pásztori üzenete: „Európa missziós terület” Nagyon jól tudjuk, hogy az első pápa, Szent Péter milyen nehéz szívvel szánta rá magát, hogy Heródes börtönéből angyal által csodálatos módon kiszabadulva még azon éjjel elinduljon Antióchia felé. A történelem nem véletlenekből áll: a feltámadás utáni beszélgetések alkalmával az Egyház sorsának alakulása egész biztos szóba került. Krisztus első földi helytartója ekkor már határozott utasítást kaphatott arra, hogy a kereszténység központja Róma legyen. (ApCsel 1,3) Az Ószövetség, a megváltás helyét később óriási erőfeszítésekkel sem tudta a pogányoktól megvédeni. A kereszténység központja: „Hol Szent Péter sírba téve”. Fél évszázada az egykori keresztény kontinens pápai ítélettel missziós terület. Néhány éve döbbenten láttam Európa térképét, amint a sötét szín árnyalataival érzékeltették az országok vallásosságát. Tudtam, hogy Nagy Szent Gergely pápa boldog jövendölése a római rabszolgapiacon megsemmisült. Az eladó csinos, szőke fiatalembereket megkérdezte: „Qui estis vos? Nos sumus angli. Si estis angli, sitis angeli!” Kik vagytok ti? Angolok vagyunk. Ha angolok vagytok, legyetek angyalok! Az egyesült Európa hihetetlen öntudattal tiltakozik, hogy alapokmányában a kereszténységről, főleg magáról Krisztusról szó ne essék. Európát, a kereszténységet, mi magyarok védtük ezer évig. Most az első imatalálkozón menjünk lélekben az őskereszténység nyomait keresni, de aztán a hazánkat imával mentő milliónyi magyar fogjon össze, és imádkozzék, hogy Európa újra keresztény legyen, és minden keresztény az legyen, aminek újra nevezhetjük: Keresztény!

Imádkozzuk kereszténységünk egységéért Szent Ferenc atyánk imáját!
Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek, hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, hogy összekössek, ahol széthúzás van, hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz, hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik, hogy örömöt hozzak oda, ahol gond tanyázik. Ó, Uram, segíts meg, hogy törekedjem nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem, hogy én megvigasztaljak, nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy szeressek. Mert aki így ad, az kapni fog, aki elveszíti magát, az talál, aki megbocsát, annak megbocsátanak, aki meghal, az fölébred az örök életre.

Bánk atya

102. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.20. vasárnap

Az asszonyok pedig biztosan értették az üzenetet, és mentek vele az apostolokhoz. Szent Pál az Ószövetség szellemét komolyan vallotta ifjúkorában, de megtérése után szilárdan vallja, hogy nem a törvény megtartása teszi az embert Isten gyermekévé, hanem Jézus Krisztus: „De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alt, voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: „Abba, Atya!" Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által". (Gal 4,4-7) Szent Pál legnagyobb levelében is ugyanezt a gondolatot fejtegeti: „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: Abba, Atyánk!" Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk." (Róm 8,14-17) Sokan úgy gondolják, hogy ezzel rögtön Jézus dicsősége lesz kizárólagos osztályrészünk. Pedig itt a földön Jézus sem a dicsőséget élvezte elsődlegesen.Jézus tanítja az Atya elsőbbségét. A kafarnaumi zsinagógában ígéri meg hallgatóinak élete legkiválóbb ajándékát, saját testének és vérének titkát: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam azt az utolsó napon." (Jn 6,35-39)Jézus eledelül kínálja minden embernek istenemberi önmagát. Emberi testével és lelkével lényegileg össze van kötve istensége.Testén, vérén keresztül tehát egész isteni gazdagságát kínálja fel azoknak, akik elfogadják tőle. Ezt az egészen személyes ajándékot is Atyja akarja adatni vele, hiszen küldetése, hogy atyai jóságát közvetítse gyermekei felé: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)

101. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.19. szombat

Jézus a mi Atyánkról tanít: fogadott gyermekei vagyunk.

Csodálatos ajándék tudni, hogy Jézus Isten egyszülött Fia, akiről így nyilatkozik az Atya: „Fiam vagy te, s a mai napon nemzettelek téged". (Zsolt 2,7) Boldogan olvassuk Üdvözítőnkről ezt az igazságot, hiszen az Atya örök szeretetének kiáradását látjuk benne. De még nagyobb öröm számunkra, hogy az Atya - Fiú viszony még tovább is tágul: mi emberek nemcsak ismerői lehetünk ennek a bensőséges viszonynak, hanem biztos igazságként tudhatjuk, hogy ebbe a bensőséges kapcsolatba a megtestesült Fiú által mi is beléphetünk, részünk lehet kettőjük boldogságából. Valóban Isten fogadott gyermekei vagyunk. Szent János evangéliuma beszél erről a nagyszerű tényről: „Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek". (Jn 1,12-13) a megtestesült Fiú tehát nemcsak megváltani akart minket, hanem testvérévé avatott, az Atya fogadott gyermekeivé tett. Ezt a gondolatot, óriási ajándékot csak lassan, óvatosan közli a hallgatóival nyilvános működése idején. Amikor tanítványai azon vitáznak, ki a nagyobb, fontosabb közöttük, ő közéjük állít egy gyermeket és így oktatja őket: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nedvemben, engem fogad be" (Mt 18, 3-5) Ebben a tanításban felhívja a figyelmünket, hogy egyetlen igazi nagyság van, s ez az Isten, minden és mindenki eltörpül mellette. Az az okos ember, aki ezt tudomásul veszi. Nem szabad tehát a világi mérce szerint gondolkodni, hiszen minden földi nagyság mulandó. Nézze magát mindenki olyannak Isten mellett, mint a gyermek a felnőtt mellett. Azután rámutat, hogy azonosítja magát a kisgyerekekkel, és az Atya ezekben már nem csak az embergyerekét látja, hanem saját Fiát is. Ezt a gondolatot erősíti meg az utolsó ítéletről mondott példabeszédében is: „Bizony, bizony mondom nektek, amikor megtettétek ezt egynek a legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek". (25,40)Feltámadása után, mint a megváltás nagy kegyét, ezt érzékelteti tanítványainak küldött üzenetében:„Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába.Ott majd meglátnak engem."(28,10)