Esti ének

Esti ének

Hálát adunk tenéked, édes Istenünk!
Szent ájtatosságunkat már elvégeztük.
Oh, adj csendes, jó éjszakát,
Vigasztald bús szívünk álmát.

Szent nevedben híveid, hadd nyugodjanak.
Mint az alvó kis Jézus, álmodozzanak.
Óh adj csendes jó éjszakát,
Vigasztald bús szívünk álmát.

Őrangyalunk az éjjel, reánk vigyázzon.
Hogy a gonosz hatalma, nekünk ne ártson.
Óh, adj csendes jó éjszakát,
Vigasztald bús szívünk álmát.

A holnapi szép napra, hogy felvirradjunk.
Új szívvel Isten téged, buzgón imádjunk.
Óh adj csendes jó éjszakát,
Vigasztald bús szívünk álmát.

Óh szerelmes Szűz Anyánk, tárd ki karjaid.
Oltalmazd minden vésztől hő tisztelőid.
Oh adj csendes jó éjszakát,
Vigasztald bús szívünk álmát.

Mennyország szép csillaga, ragyogj felettünk.
Hogy fényednél mennybe mehessünk.
Oh adj csendes jó éjszakát,
Vigasztald bús szívünk álmát.

Halottak estéjén

Halottak estéjén


Szomorúan zúg a harang, bánat ül minden arcon.
A temető gyász mezején könny ragyog a sírhanton.
Ott nyugszanak a halottak, jertek a sírhantokhoz,
Imádkozzunk lelkeikért, hisz az nekik vigaszt hoz.

Jer ki velem árva gyermek, jer ki a temetőbe.
Ott nyugszik az anyai szív, a gyászos sírgödörben.
Írd fel majdan fejfájára: anyám, kedves jó anyám,
Kelj fel gyermeked szavára, ne hagyj engem itt árván.

Jertek velem bús özvegyek a sírhalom árnyába.
Majd ott vigaszt lel szívetek egy esdő Miatyánkra.
Jertek velem szülők, ott vár rátok az elhunyt kis csecsemő.
Kit szülői szívetektől elzárt a zord temető.

Jertek velem jó barátok a jó barát sírjához.
Ott várnak esdő kezekkel, ott várják imáitok.
Juttassatok fejfájukra egy fájdalommal telt könnyet.
Amelytől a megfásult szív nyugodtabban pihenhet.

Szomorúan zúg a harang, siratja a hősöket.
Zokogjunk fel, sírjunk mi is, töröljük könnyeinket.
Hős fiaink, hős apáink,nyugodjanak csendesen.
Égő fénynél fönn virrasztva imádkozzunk békésen.

Istennek Anyja, óh légy oltalma

1.Istennek Anyja, ó légy oltatma
Magyar népednek, ó Mára.
Hallgasd imánkat, védd meg hazánkat,
Te vagy e honnak Nagyasszonya.
Védd meg e szép hazát, védd meg viharokon át.
Előtted térdelünk, tehozzád esdeklünk.
Édes Nagyasszony, kérünk, maradjon
Anyai jóságod mindig velünk.

2. Kérünk, figyelj ránk,
hallgasd meg imánk,
Könyörögve esdünk, ne hagyd néped. .
Vihar dúl felénk, ó légy a segély,
Hisz te vagy e honnak Nagyasszonya!
Védd meg e szép hazát, védd meg viharokon át. Előtted térdelünk, te hozzád esdeklünk. Édes Nagyasszony, kérünk maradjon Anyai jóságod mindig velünk.

3. Országunk gyöngye, népünk szép fénye,
Kinyílt virágszál vagy, Mária.
Szent békét kérünk, hallgasd kérésünk,
Adj világbékét, ó Szűzanya.
Védd meg e szép hazát, védd meg viharokon át. Előtted térdelünk, te hozzád esdeklünk. Édes Nagyasszony, kérünk maradjon Anyai jóságod mindig velünk.

Imádkozzunk a Hazáért


Imádkozzunk a Hazáért
Boruljunk le arcra
A Magyarok Szent Istene
hisszük meghallgatja
Fáj a keblünk, vérzik szívünk
Sír az egész ország
Magyaroknak Szent Istene
Tekints az égből ránk !


Alig merjük szemünket
Felvetni az Égre
Fogsz.-e rajtunk könyörülni
Magyarok Szent Istene ?
Virrad-e még egy szép hajnal
Egyszer a Magyarra ?
Lesz-e szükség, bár ne lenne
a Talpra magyarra !

Bús magyarok imádkoznak

Bús magyarok imádkoznak


Bús magyarok imádkoznak égi Anyánk, hozzád.

   Fordítsd felénk, magyarokra jóságos szent orcád!

   Sírva sírunk, fohászkodunk, hozzád száll a lelkünk,

   Ennyi tenger sok fájdalmat meg nem érdemeltünk.

   Pusztul, veszik mindenfelé a házunk, a földünk.

   Összefolyik a vérünkkel, minden nap a könnyünk.

   Fáj a szívünk, a lelkünkben össze vagyunk törve,

   Küldd le nékünk a békesség angyalát a földre.

   Bús magyarok imádkoznak, hallod Atyánk, hallod,

   Se testünkkel, se lelkünkkel nem kívántunk harcot.

   Megbocsátunk mindazoknak, akik reánk törtek,

   Csak még egyszer add vissza a drága magyar földet.


Trónusodhoz  elnyomottak sóhajai szállnak.

Enged újra összeforrni megtépett hazánkat.

Benned bízva, fohászkodva így esd szívünk és szánk.

Magyaroknak szent Istene hallgass meg bennünket.

Bátai ének a Hősökért

Bátai ének a Hősökért!

Gyász borítja szívünket, sírva nézünk az égre!
Könyörülő szent Isten tekints le a bús népre!
Annyi a sír, mint a fűszál,
De sok szívre gyászt borított a halál.

Nem is tudjuk hol a sír, hol nyugszanak az apák.
Nem borulnak arra rá az özvegyek és árvák.
Nem hull arra anya könnye
A sírhalom vérvirággal van tele.

Angyalok szállnak oda, hol a hősök nyugszanak
A mi buzgó imánkat teszik rá koszorúnak.
Beragyogják a csillagok
Ráborulnak zokogva az angyalok.

Nem szólnak ott harangok, csak az ágyúk dörögtek.
Eltörött fegyverekből lettek a sírkeresztek.
A bajtársak elhantolták
A hősöket az angyalok siratják.

Fájdalomtól megtörve, kérünk egek Istene,
Vedd magadhoz, akinek hazánkért folyt ki vére,
Nyugosztaljad a hősöket,
Koszorúzd meg üdvösséggel lelkünket.

Erre az Úr tüzes kígyókat küldött a népre.

Erre az Úr tüzes kígyókat küldött a népre!
4Mózes 21, 6a.

Uram, hallgasd meg könyörgésemet, és kiálltásom jussod eléd!
A Számok könyve az egyik legtitokzatosabb elbeszélés az Ószövetségben. A kígyók jelenléte önmagában akár természetes jelenség is, hiszen nincs földünknek olyan része, ahol ne lennének megtalálhatók ezek az élőlények. Sőt emlékezzünk csak vissza arra az időre, amikor még csupán két ember élt a földön. A kígyó már akkor is ott siklott csendben észrevétlenül, villás ágú nyelvével képes volt úgy beszélni, hogy a hiszékeny ember elhihette neki élhet isteni módon. Az eredményt mindannyian a magunk bőrén érezzük a legjobban, pedig az eset sok ezer évvel ezelőtt történt. Kígyók ma is körülöttünk sündörögnek és hiába sújtotta az átok őket a levegőből a porba, sziszegő, csábító hangjuk ott táncol megtévesztően füleinkben. A kígyó a bűnbeesés eszköze, amikor a kígyók megjelennek körülöttünk, akkor Krisztusban szeretett Zarándok Testvéreim már nagy a baj. Isten nem csak figyelmeztetésként használja az emberrel szemben, hanem lehet az büntetésének eszköze is. A kígyók ma is köztük vannak, csakhogy a Sátán segítségével immár nem a porban csúsznak, hanem emberi alakot öltve, két lábon járnak és így vezetnek bennünket tévútra. A kígyót ma politikusnak is lehetne nevezni, mert ők is tévútra vezetnek bennünket. Az Ószövetség zsidói is a mai magyar emberhez hasonlóan elfordultak Istentől, de ugyan úgy zúgolódnak liberális vezetőik ellen is, akik erre a mocsaras területre vezettek bennünket. Annak a zsidó népnek azonban volt egy Mózese, aki szinte mindennapi kapcsolatban élt a Mennyei Atyával. Nekünk a ma élő bűnös emberének azonban nem tudjuk, hogy ki lesz, aki közben jár értünk. Már pedig a marások mindennaposak, az emberek halnak és nem születnek. A temetések hetenként zajlanak, míg a keresztelések fél évente történnek. Nekünk is csak ez maradt a kereszt ebben a nagyböjti időben, amelyre feltekinthetünk és mégis milyen kevesen vannak, akik hajlandók szemüket felemelni. Pedig a tűzes harapások okozta fájdalmak ellen ez az egyetlen azonnal ható gyógyír. Egyszerű feladat feltekinteni a keresztre, nincs is arányban a mérges kígyók marta ember lázadásával. Mégis ez az a jel valósul meg a megváltás művében, ahol a halál sátán okozta marása gyógyulását Jézus kereszthalála tette szabadulásunk, gyógyulásunk forrásává. Isten emberré lett Fia vállalta sátán mardosta sorsunkat a kereszten, értünk vállalt halála lett irgalmát kérő szívünk megmenekülése az örök haláltól. Ez volt és ez lesz minden ember üdvösségének jele és forrása. Ezért mondjuk nemcsak keresztútjainkon, hanem mindennapi életünk útjain is: Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged, mert szent kereszted által a megváltottad a világot!
Hagyatkozz az Úrra, bátran cselekedj, szíved legyen erős, és bízzál az Úrban! Tiporjuk el a tüzes kígyók sziszegő fejét.
Kérünk, Istenünk, adj nekünk hűséget szolgálatodban, hogy apjainkban egyre többen és egyre buzgóbban kövessenek téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen!

Per eundem Dominum nostrum Jesum Christum Filium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitate Spiritus Sancti, Deus, per omnia saecula saeculorum. Ámen!