1.Istennek Anyja, ó légy oltatma Magyar népednek, ó Mára. Hallgasd imánkat, védd meg hazánkat, Te vagy e honnak Nagyasszonya. Védd meg e szép hazát, védd meg viharokon át. Előtted térdelünk, tehozzád esdeklünk. Édes Nagyasszony, kérünk, maradjon Anyai jóságod mindig velünk.
2. Kérünk, figyelj ránk, hallgasd meg imánk, Könyörögve esdünk, ne hagyd néped. . Vihar dúl felénk, ó légy a segély, Hisz te vagy e honnak Nagyasszonya! Védd meg e szép hazát, védd meg viharokon át. Előtted térdelünk, te hozzád esdeklünk. Édes Nagyasszony, kérünk maradjon Anyai jóságod mindig velünk.
3. Országunk gyöngye, népünk szép fénye, Kinyílt virágszál vagy, Mária. Szent békét kérünk, hallgasd kérésünk, Adj világbékét, ó Szűzanya. Védd meg e szép hazát, védd meg viharokon át. Előtted térdelünk, te hozzád esdeklünk. Édes Nagyasszony, kérünk maradjon Anyai jóságod mindig velünk.
Imádkozzunk a Hazáért
Imádkozzunk a Hazáért Boruljunk le arcra A Magyarok Szent Istene hisszük meghallgatja Fáj a keblünk, vérzik szívünk Sír az egész ország Magyaroknak Szent Istene Tekints az égből ránk !
Alig merjük szemünket Felvetni az Égre Fogsz.-e rajtunk könyörülni Magyarok Szent Istene ? Virrad-e még egy szép hajnal Egyszer a Magyarra ? Lesz-e szükség, bár ne lenne a Talpra magyarra !
Gyász borítja szívünket, sírva nézünk az égre! Könyörülő szent Isten tekints le a bús népre! Annyi a sír, mint a fűszál, De sok szívre gyászt borított a halál.
Nem is tudjuk hol a sír, hol nyugszanak az apák. Nem borulnak arra rá az özvegyek és árvák. Nem hull arra anya könnye A sírhalom vérvirággal van tele.
Angyalok szállnak oda, hol a hősök nyugszanak A mi buzgó imánkat teszik rá koszorúnak. Beragyogják a csillagok Ráborulnak zokogva az angyalok.
Nem szólnak ott harangok, csak az ágyúk dörögtek. Eltörött fegyverekből lettek a sírkeresztek. A bajtársak elhantolták A hősöket az angyalok siratják.
Fájdalomtól megtörve, kérünk egek Istene, Vedd magadhoz, akinek hazánkért folyt ki vére, Nyugosztaljad a hősöket, Koszorúzd meg üdvösséggel lelkünket.
Erre az Úr tüzes kígyókat küldött a népre! 4Mózes 21, 6a.
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, és kiálltásom jussod eléd! A Számok könyve az egyik legtitokzatosabb elbeszélés az Ószövetségben. A kígyók jelenléte önmagában akár természetes jelenség is, hiszen nincs földünknek olyan része, ahol ne lennének megtalálhatók ezek az élőlények. Sőt emlékezzünk csak vissza arra az időre, amikor még csupán két ember élt a földön. A kígyó már akkor is ott siklott csendben észrevétlenül, villás ágú nyelvével képes volt úgy beszélni, hogy a hiszékeny ember elhihette neki élhet isteni módon. Az eredményt mindannyian a magunk bőrén érezzük a legjobban, pedig az eset sok ezer évvel ezelőtt történt. Kígyók ma is körülöttünk sündörögnek és hiába sújtotta az átok őket a levegőből a porba, sziszegő, csábító hangjuk ott táncol megtévesztően füleinkben. A kígyó a bűnbeesés eszköze, amikor a kígyók megjelennek körülöttünk, akkor Krisztusban szeretett Zarándok Testvéreim már nagy a baj. Isten nem csak figyelmeztetésként használja az emberrel szemben, hanem lehet az büntetésének eszköze is. A kígyók ma is köztük vannak, csakhogy a Sátán segítségével immár nem a porban csúsznak, hanem emberi alakot öltve, két lábon járnak és így vezetnek bennünket tévútra. A kígyót ma politikusnak is lehetne nevezni, mert ők is tévútra vezetnek bennünket. Az Ószövetség zsidói is a mai magyar emberhez hasonlóan elfordultak Istentől, de ugyan úgy zúgolódnak liberális vezetőik ellen is, akik erre a mocsaras területre vezettek bennünket. Annak a zsidó népnek azonban volt egy Mózese, aki szinte mindennapi kapcsolatban élt a Mennyei Atyával. Nekünk a ma élő bűnös emberének azonban nem tudjuk, hogy ki lesz, aki közben jár értünk. Már pedig a marások mindennaposak, az emberek halnak és nem születnek. A temetések hetenként zajlanak, míg a keresztelések fél évente történnek. Nekünk is csak ez maradt a kereszt ebben a nagyböjti időben, amelyre feltekinthetünk és mégis milyen kevesen vannak, akik hajlandók szemüket felemelni. Pedig a tűzes harapások okozta fájdalmak ellen ez az egyetlen azonnal ható gyógyír. Egyszerű feladat feltekinteni a keresztre, nincs is arányban a mérges kígyók marta ember lázadásával. Mégis ez az a jel valósul meg a megváltás művében, ahol a halál sátán okozta marása gyógyulását Jézus kereszthalála tette szabadulásunk, gyógyulásunk forrásává. Isten emberré lett Fia vállalta sátán mardosta sorsunkat a kereszten, értünk vállalt halála lett irgalmát kérő szívünk megmenekülése az örök haláltól. Ez volt és ez lesz minden ember üdvösségének jele és forrása. Ezért mondjuk nemcsak keresztútjainkon, hanem mindennapi életünk útjain is: Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged, mert szent kereszted által a megváltottad a világot! Hagyatkozz az Úrra, bátran cselekedj, szíved legyen erős, és bízzál az Úrban! Tiporjuk el a tüzes kígyók sziszegő fejét. Kérünk, Istenünk, adj nekünk hűséget szolgálatodban, hogy apjainkban egyre többen és egyre buzgóbban kövessenek téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen!
Per eundem Dominum nostrum Jesum Christum Filium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitate Spiritus Sancti, Deus, per omnia saecula saeculorum. Ámen!
"Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem gyümölcsöt." Máté 7, 19.
Az Albin germán-latin név, amelynek a jelentése: nemes barát. A franciaországi Bretagne félsziget Vannes városában született 470 körül. A rendelkezésre álló források ebben a tekintetben nem megegyezőek, mert egészen 480-ig is teszik születésének dátumát. Abban azonban szinte teljes az egyetértés, hogy Albin püspök nyolcvan évet élt hívei körében. Abban is egyetértenek a történészek, hogy keresztény és nemesi származású szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Igen nagy érdeme volt abban, hogy a kereszténységre tért frankok között a katolikus élet szárba szökött. Érdekessége hittérítő munkájának, hogy brit létére a germán frankok elfogadták munkásságát. Az is biztos, hogy ez nem lehetett volna így, ha Albin élete nem azt a példát mutatta volna, amelyet hirdetett. 490 körül határoz úgy a fiatalember, hogy a világi élet helyett azt az életet választja élet hívatásának, amelyet addig is odaadó buzgalommal folytatott. Augers közelében található Tintillac kolostorában szenteli magát Istennek és a bencések szerzetesi ruháját ölti magára a selyemruhák helyett. Szent Benedek reguláin nevelkedve és élve szívja magába azt az élet felfogást, amelyet később aztán a germán-frankok hittérítésében és a keresztény hit elmélyítésében vállalt. 504-ben még mindössze 35 éves, amikor szerzetestársai megválasztják a kolostor apátjának. A választás nagyon jónak bizonyult, mert Albin az is maradt huszonöt éven keresztül szerzetes testvéreinek legnagyobb megelégedésére. 529-ben ellenkezése ellenére megválasztják Angers város püspökének. Több zsinaton vett részt és mindent megtett azért, hogy a vad, szilaj frankok Jézus szelíd igáját édesnek érezzék. Életrajzírói leírták róla, hogy egész életén keresztül megóvta magát a világtól s annak gyarlóságaitól, bűneitől. Szerzetesi, de főpapi ruhájára sem rakódott le semmiféle szenny, bár püspökségétől fogva látta és tapasztalta a világi életben a bűn mély fertőjét. Fortunátusz, aki megírta élettörténetét, így ír erről: " Szívének rejtekébe volt zárkózva még akkor is, ha külső dolgainak intézésére a kolostort is el kellett hagynia. Elmélkedve csak Krisztussal foglalkozott, akit folyton a szívében hordott!" Egy vad, bárdolatlan nép között élt és úgy fénylett előttünk, mint a fényes csillag. Életútját számtalan csoda kísérte, s ezek mintegy alá is támasztották tanítását, és sokakat elgondolkoztattak, megváltoztattak. Jól tudta, hogy a tanítás, a szavak, önmagukban semmit sem érnek, hanem párosul hozzá az ebből fakadó tett és élet. Csak így nyerhetők és tarthatók meg az emberek a Krisztusi úton. Szeretettel fordult a betegek, a szegények felé, és segített, ahol csak tudott. Különleges szeretettel vette körül a beteg és nyomorék gyermekeket. Ezek számára otthonokat építettet, hogy rövid földi életüket békében és biztonságban élhessék le. Ezekhez való ragaszkodása határozta meg életének utolsó éveit. Nem véletlen tehát, hogy a beteg gyermekek égi védelmezője lett belőle az utókor számára. 538-ban Childebert király udvarában járva olyan tapasztalat fogadta, amely ellen Orleansban szinte önmagából ki kelve támadt a királyra és a főnemesekre, azok vérfertőző életük és házasságaik miatt. Püspöki javadalmait arra is többször fordította, hogy a portyázó kalózok által elfogott és túszul ejtett keresztényeket kiváltsa rabságukból. Egy másik alkalommal ismét szembe került Childebert királlyal, aki alaptalanul börtönöztetett be egy keresztény asszonyt név szerint Etheriát, akinek bűne tartózása volt. Ő óvadék ellenében kiakarta hozni onnan, de az egyik őr nem akarta ezt engedni. Albin püspök ekkor eléje lépett, rá lehelt és a katona, aki éppen kardot akart húzni ellene holtan rogyott össze. Egy másik legenda szerint Angers börtönébe is igazságtalanul zártak be pár keresztény embert. Albin püspök közben járt értük, de még így sem engedték őket szabadon, erre addig imádkozott egy éjszaka, míg a börtönfala le nem omlott ott ahol azokat tartották fogva. 550. március 1.-én halt meg és Angersben helyezték örök nyugalomra. Childebert király fia Clovis, akinek tanítója is volt építettet templomot a sírja főlé. Élete azonban nem fejeződött be ezzel, hiszen ettől kezdve tisztelete futótűzként terjedt el az Atlanti-óceántól a Balti-tengerig. A tengerparti és folyóparti városok jó része védőszentjeként tisztelte és hozzá imádkozott, ha idegen vitorlák tűntek fel a közeli vizeken. Ezeket az a csoda erősítette még inkább fel, amely a Loire folyónál fekvő Guérande várossal történt, amelyet kalózok vettek ostrom alá és már-már az éhhalál közelében jártak, amikor a város lakói egy emberként Albinus püspökhöz kezdtek imádkozni, és a kalózok egyik reggelre elhajóztak. De sokkal később még 1000 körül is jegyeztek fel sírjánál csodákat, még pedig Nicholas Belfort személyében. Az sem meglepő tehát, hogy később az Anglikán Egyház is szentjeként kezdte el tisztelni. Angersi Szent Albin püspök tisztelettel hozzád imádkozva kérjük, hogy életünk során ments meg bennünket a hibás rossz döntésektől. Kérünk, hogy különösen is azokat óvjad közbenjárásoddal, akik rossz házasságot készülnek kötni, ne enged, hogy az emberek megszentségtelenítsék a házasság és a család szent intézményét. Krisztus, a mi Urunk által!
Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva Gyászjelentéssel kell kezdenünk az idei nagyböjt első keresztút imaóráját. Minden bizonnyal sokan értesültek már erről a szomorú eseményről, amely nemcsak egyházmegyénket, nem csupán egyházközségünket, hanem szinte az egész katolikus magyar nemzetet érte.
A Pécsi Megyéspüspök, a Pécsi Egyházmegye, a Pécsi Esperesi Kerület, a papság és a rokonság az örök élet hitével tudatja, hogy
Báthory László püspöki tanácsos, énekiskola igazgató, apát-plébános
életének 78., áldozópapságának 54. évében hosszan tartó súlyos betegség után, szentségekkel megerősítve 2010. február 16-án elhunyt.
Néhány szóval megemlékeznék életéről, hiszen személyesen is jól ismertem, és ismertük. Én nem is igazán a Bátán töltött szolgálatából, hanem később, amikor már Tolnán szolgált, és még sokkal később, amikor pár éve László András atya Pécsen bemutatott neki, onnan ismerhettem.
Zamárdiban született, 1932. augusztus 23.-án. Huszonnégy évesen 1956. június 17. szentelték pappá Isten dicsőségének szolgálatára. Első szolgálati helye is a Sárközhöz kötötte, hiszen Decsre került. Innen 1958-ban kerül Pécs - Gyárvárosi templomába, ahol elsősorban hitoktatói feladatokat látott el. 1962-ben aztán Alsószentmártonba helyezik szolgálatra püspöki biztosként. Első önálló plébánosi megbízatására 1968-ban kerül sor a német nemzetiségiek lakta Erdősmecskén. Itt sem marad túl sokáig, mert 1972-ben már Diósberény plébánosa. A mozgalmas életút következő állomása BÁTA, a mi egyházközségünk. Sajnálatos módon nálunk alig egy évnyi szolgálat után már új állomáshelyre vezénylik Jézus Krisztus katonájaként. 1975-ben egy tizennégy éves küldetése kezdődött Tolna városában. A rendszerváltáskor 1989-ben kerül utolsó plébániájára, Pécsre az Ágoston téri templomba. 1994-ben a Szűz Máriáról elnevezett ábrahámi apát cím kitüntetettje. A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagja. 1999-ben 67 évesen nevezik ki az Énekiskola igazgatójává. Püspöki tanácsos.
Egyszer kedves emlékként említi, hogy papszentelésekor az olvasmányban Izajás próféta mondata szerepelt, mely szerint: anyám méhétől fogva kiválasztott vagyok. Ennek jelentősége azért nagy, mert a pappá szentelése után mondta el édesanyja, hogy 40 napos korában elvitte a templomba bemutatni, és felajánlotta a Szűzanyának gyermekét. Minden vasárnap édesanyja karjában hallgatta a liturgiát, és amikor már egyre nehezebb lett, akkor sem fáradt édesanyja keze, nem tette le, hanem egyre magasabbra emelte és csak annyit mondott: „Istenem, a te dicsőségedre”. Erről a talajról indult hivatása.
Csodálatos embernek ismertem meg. Kemény volt, következetes, sokan ezért nem szerették. Véleményét, még ha az nem is volt kecsegtető, a szemedbe mondta, kertelés nélkül. "Azokban az években" szülők rejtegették padlásaikon, ahol a hit alapjaira tanította a gyerekeket, az érdeklődő felnőtteket, életét kockáztatva. Titkos keresztelőket tartott, rejtett kápolnákban. Azon papok egyike volt, akik becsülettel szolgáltak egész életük során. Ezen a Húsvéton még nagyon szeretett volna hívei között lenni. Nem adatott meg neki. A Nagyböjtöt már az Úr Jézussal tölti. Köszönjük neked László Atya.
Paptestvérünkért az engesztelő szentmiseáldozatot 2010. március 9-én 14.00 órakormutatják be a Pécsi Köztemető Szent Mihály kápolnájában, majd a feltámadás reményében helyezzük örök nyugalomra.
Okleveles pálinkafőző mester kóstoltató, PNT listás bíráló, és a Bajai Pálinkaház KFT. szaktanácsadója. Valamint Muth Pince pincemestere, adószámmal rendelkező őstermelő és családi gazdálkodó vagyok. Szabadidőmben a Bátai Szentvér Kegytemplom lektoraként tevékenykedem. A Magyar Magánfőzők Pálinka Lovagrend Egyesületének elnökségi tagja. A Magyar Magánfőzők Pálinka Lovagrend Kancellárja.
Bejegyzések
