Hogy az istenkeresők szíve az igaz hitre eljusson

Hogy az istenkeresők szíve az igaz hitre eljusson

Kérjük közbenjárásodat!

Feltűnt már eddig, hogy Pál mit próbál kibontani e tanításában? Azt, amiért való, amiben értelmet nyer az, hogy Jézus felhívja magára a tömeg, a sokaság figyelmét csodái által! Magára akarja vonni mindannyiunk figyelmét Jézus, hogy értésünkké legyen az, ami a tanítása, amit általa akar az Atya eljuttatni hozzám, hozzánk! Pál egy olyan ember, aki számára egyértelművé lett Krisztus Isten valósága. Akinek nem a csodáiban van a kifejeződése, hanem jellemében és tanításában!

Az egy test, melynek részesei vagyunk, jelenti azt, hogy Jézus Krisztusban jelen van minden emberi jó jellem. Minden emberi jó! Akiben én felismerhetem azt a jót, aki Isten akaratából vagyok! Krisztus az én esszenciám is! Belőle bontakoztathatom ki a magam istenarcúságát!

Elsősorban, nem azt a jellemrajzot kell kutatnom Jézusban, aki e világ számára válhatok hasznossá, vagyis, nem a kézügyességem, nem az üzleti érzékem, nem a világi értelemben belőlem eladható értékekre – megélhetésem, és családom megélhetésére fordítható képességeimről szól istenarcúságom, hanem azokról a képességeimről, melyekről Pál beszél!

„Az egyházban Isten egyeseket először is apostolokká tett, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká; másoknak csodatevő erőt adott, vagy a gyógyítás, segélynyújtás, kormányzás és a nyelveken való szólás adományát.” - Isten ország építő tervének megvalósítására én milyen képességekkel rendelkezem!? - Ismerem magam Isten szándéka felől?

Nem emberi létállapotom felől kell értelmeznem Istent, hanem Isten megismeréséből, felismeréséből kell létállapotomat alakítanom.

Tulajdonképpen, az egyházi törvények, a dogmák, a teológia mindegyike arra szolgál, hogy számomra, ki e világ állampolgára vagyok, kézzelfoghatóvá, érthetővé, materiálissá formálja Istent. Korlátozott keretekbe terelje, szabályozza, lekorlátozza embernek Istenről alkotott vélekedését, nehogy tévedhessen.

Ha azonban elfogadom, hogy Isten A Szeretet maga, aki szabadsággal ajándékoz meg, a szabadság kegyelmével indít útnak, erre az életre, akkor rá kell –először -, hogy érezzek, majd csak ez után válhat tudatossá számomra, hogy Isten nem a szabályok, a törvényszerűségek Istene! Számára mindent felülír a szeretet törvénye, mely nem törvény valójában, hanem a szabadság maga. Ez a szabadság azonban, mégsem a liberális szabadosság, ami korlátlan engedékenységet jelent!

Isten nem zárja ki, nem féltékeny a tévedéseinkre, ahogy a bűneink sem zavarják össze. Isten szabadságról vallott véleménye megengedi az embernek, hogy tévedjen, keresse azt az utat, mely Istenhez vezeti el! Ő abban érdekelt, hogy az én Igenemet bírja, mert Őt az én megtalált Igenem fogja dicsőíteni!

Isten bennem, és általam akar megdicsőülni, hogy általa, Vele lehessek egy a dicsőségében!

Csodálatos távlat ez, melyben mindenki a teljesség részévé lehet! Isten ezért vágyakozik arra, hogy mi, emberek megértsük, és értésére adjuk a világnak mi az általa elgondolt jó értelme!

Bölcsességeddel ragyogd be a Mindenséget és bennünket, is, kik csak Veled és Benned ragyoghatunk fel! Ámen