Évközi tizennyolcadik hét szerdája

Évközi tizennyolcadik hét szerdája

Jézus számos esetben tanújelét adta, hogy korának általános szemlélete, kortársainak gondolkodásmódja nem kényszeríthetik őt korlátok közé. Bizonyos esetekben túllép a hagyományokon, s ez gondolkodásában, cselekvésében egyaránt megmutatkozik. Az evangéliumokat olvasva sokszor tűnik úgy, hogy szándékosan lebontja a falakat, amelyek az emberek között, vagy az ember és Isten között emelkedik. A korabeli zsidó törvények élesen megkülönböztették a tiszta és a tisztátalan dolgokat, elválasztották egymástól a szentet és a profánt, éles vonalat húztak az igazak és bűnösök, a jók és a gonoszok közé. A vallásosság ilyen módon szűk határok közé szorult, a kiváltságosok határozták meg feltételeit, akik természetesen önmagukat igaznak és jónak tartották, másokat pedig bűnösnek ítélvén kizártak. Ezzel szemben Jézus úgy érzi, hogy küldetése mindenkihez, az igazakhoz és a bűnösökhöz egyaránt szól, örömhírét, tanítását senki sem sajátíthatja ki és nem zárhat ki abból másokat.
A kánaáni asszony története, amit a mai evangéliumban olvasunk, jó példa erre. A hagyományos zsidó gondolkodás szerint csak a választott nép tagjai részesülhetnek Isten jóságában, a pogányok nem. Jézus helyteleníti ezt a felfogást, s azzal, hogy teljesíti a pogány származású asszony kérését, átlép egy határt. Mert Isten jóságát sem akkor, sem napjainkban nem lehet korlátozni. Isten szeretete minden emberre kiárad.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!