Az Atya 8.

Az örök élet az

Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust."(Jn 17,3) Istent soha senki sem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki."(Jn 1,18) Küldd el Szentlelkedet és újjászületik minden. Divat beszélni a Szentlélekről, szentlelkes közösségek működnek mindenütt. Nem tudom egyesek szemében rendes ember az, aki valamilyen Szentlélek-szemináriumon még nem vett részt. Ez azért jutott eszembe, mert egy alkalommal bérmálás előtt kereken utalt erre egy lelkes fiatalember és azt mondta: azért a bérmálás is sokat jelent,„Új pünkösd?" Ez volt a II. Vatikáni zsinat idején az elemi erővel kitört lelkesedés megnyilatkozása. A Szentlélek az életemben, még inkább az Egyház életében mindig nagyon fontos volt. A Szentháromság egységében öröktől fogva él, hisz Isten háromság. A teremtésben egyformán volt része az Atyával és a Fiúval, mivel a Szentháromság cselekvései kifelé, a teremtett világ felé mindhárom Személy közös műve. Habár az Ószövetség nem ismeri a Szentháromság titkát, a kinyilatkoztatást hallgató Mózes megőrzi ezt a kijelentést is: „a föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység fölött, és Isten Lelke a vizek felett lebegett" (Ter 1,2) a fizikai világ kibontakoztatása elsődlegesen rá volt bízva. Ő ugyanis „mindent kikutat, még az Isten mélységeit is" (1 Kor 2,10) tökéletesen ismeri az Atya terveit. Majd a bűnből való szabadulás, a megváltás első mozzanata is vele kapcsolatos: „Az angyal azt felelte Máriának: „a szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1, 35) a Szentlélek lesz a krisztusi mű kibontakoztatója az Egyház és az egyének életében. Ezért találom nagyon fontosnak, hogy megszokott liturgikus fohászunkkal kérjük az Atyát: „Küldd el Szentlelkedet és újjászületünk, és megújítod a föld színét" Az ember látja a neki szőtt isteni tervet, és mellette a tényleges művet is, amit életével kialakított. Ha a kettő egyezik, csodálatos boldogság tölti el, és hallja az Úr dicsérő szavát. Aki viszont nem, vagy csak hézagosan tette a jót, megrémül a látványtól: fércmunka vagyok, nem méltó arra, hogy Isten gyönyörű világába, a szentek társaságába bekerüljek. Ha a tisztítótűzben lehet retusálni, az isteni irgalom ezt az utolsó irgalmasságot is elvégzi rajtunk. Rajtunk múlik, hogy az életmű tökéletes legyen. Igaz katolikus szeretettel arra kell törekednünk, hogy ezt a nagy tervet mindenkivel ismertessük, akivel szót lehet érteni a lelki dolgokról. Isten rajtunk keresztül minden embernek üzen, a nagy bűnösöknek is, akik már nem merik remélni, hogy Urunk szóba áll velük:„Jövök, hogy hasonlóvá tegyem magam teremtményeimhez és helyreigazítsam elképzeléseteket az igazságos Istenről. Azt látom, hogy az emberek a nélkül élik végig életüket, hogy bizalommal fordulnának egyetlen Atyjukhoz. Az Atya tudatni akarja velük egyetlen vágyát: megkönnyíteni földi életük útját, hogy a mennyben egy teljes isteni életet adhasson nekik. Ez bizonyítéka annak, hogy a többi lélek sem ismer Engem jobban, mint ti. Rólam alkotott elképzelésük nem haladja meg a tieteket. Most, hogy ezt a világosságot adom nektek, maradjatok a világosságban és vigyétek el mindenkihez. Ez alkalmas eszköz lesz megtérések elérésére, és ha lehetséges, a pokol kapujának lezárására is, mivel megismétlem itt ígéretemet, amely sohasem kevesebb, és amely így hangzik: MINDAZOK, AKIK ATYA NÉVEN SZÓLÍTANAK MEG, MÉG HA EGYETLEN EGYSZER IS, NEM FOGNAK ELVESZNI, HANEM BIZTOSAK LESZNEK ÖRÖK ÉLETÜKBEN A VÁLASZTOTTAK TÁRSASÁGÁBAN. Ez a kép Atyánk végtelen irgalmáról megdöbbenti, megdobogtatja emberi módon érző szívünket,amely magunk és mások üdvösségéért egyaránt aggódik. „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: a győztesnek elrejtett mannát adok, és egy kis fehér követ adok neki, a kis kőre írva pedig új nevet, amelyet senki ismer, csak az, aki kapja" (Jel 2,17) Isten ebben az új névben mondja ki egész lényünket, életünket.